Az örök vesztes
Dátum: 2008. október 02. 09:36Műfaj: VersCimkék: vesztes, szétfoszlott remény |  |
Az örök vesztes egy nap
gondolt magában,
s elindult sétálni
a városban.
Az örök vesztes egyedül
rótta az utat.
Sétája ismerős helyeken
vezetett
s látta, hogy a sok ember
ő rajta nevetett.
Az örök vesztes nem szólt
egy szót sem, csendben
tovább sietett.
Ment-ment lépkedett
serényen
s közben nézelődött
az őszi szürkületben.
Látott sok szépet, ami
a szívének kedves
de jól tudta ő, hogy
csak egy örök vesztes!
Látott szép lányokat,
párokat embereket,
akik együtt lépegetnek,
s nem egyedül, mint ő
az örök vesztes.
Aztán egy padon leült,
s gondolkodott némán
eltöprengett nyomorú
sorsán.
Eszébe jutottak régi
szép remények, a sok álom
gyönyörű elképzelt képek.
És jött a valóság, s rájött,
hogy ezek mind elmúltak
kicsúsztak a kezéből
és a porba hulltak,
fájt a lelke, hogy
csak álmok maradtak.
Az örök vesztes
így töprengett
a csendes park egy
eldugott sötét zugában.
Gondolt egyet,
felállt,
hogy ismét rója
az örök vesztesek útját.
Az utat, ami céltalan
és a semmibe vezet
a végtelenbe visz
és aztán csendben eltemet.
Az örök vesztes belátta,
hogy ez az út, ami céltalan
ennyi,
az ő célja csupán
s elballagott
hangtalan
némán!
2002.07.04.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
