Az ösz.

Szerző: RéziDátum: 2008. szeptember 05. 19:24

Műfaj: VersCimkék: festi, enyészet, fák, dér, nyárnak illatát, érezni, indiánnyár

Érezni még a nyárnak illatát,
melegít is még a napsugár,
de kerengve hull alá a levél,
már megcsípte a hajnali dér.
A dombon tobzódnak a színek,
a zöldbe még belevegyülnek,
mint egy impresszionista festő,
a szomorkás ősz nagy színelemző.

A lombkoronán áttetszik a fény,
némely levél olyan mint a vér,
a fák alatt az enyészet szaga száll,
messze,oly messze már a nyár.
Az ősz nem heves,lágyan simogat,
ölelése egy végtelen pillanat,
olyan, mint egy meghitt szerető,
babusgat s nehezen enged ő.

Átfesti az egyhangú zöldeket,
helyettük lesznek sárgák,vörösek,
ám a fenyővel nem bír a tél sem,
melegben,fagyban,egyre zölddel.
De most még,az ősz köztünk jár,
nevezik úgy is őt,indiánnyár,
nem hebehurgya,nem heves ő soha,
talán ezért,vénasszonyok nyara.

A szőlőt arany színével érleli,
barackba nektárt csepegteti,
de hiába,sajnos lassan tovaszáll,
messze,oly messze már a nyár.
Ám még néhány szerelmet bátorít,
tétova párokat édes csókra hív,
fényével lángra gyújt lelkeket,
de minden hiába, a fagy már közeleg.

2008.09.05. Rézi.