Az új rend
Dátum: 2009. június 04. 22:07Műfaj: VersCimkék: vers |  |
És lezajlott megint:
A fény újra eluralkodott a földön,
Megtört a mindent elnyomó csend,
Az emberek extázisban egymást ölelték,
Édes csókokat suttogtak érzékeny fülekbe,
A papok hallelújáztak,
Örvénylettek a tisztavízű folyók,
Lassan-lassan kibontakozott hát a régi-új rend.
Aztán a fény elsötétedett,
Elhalkultak a zajok,
Az emberek gyűlölködőn egymást ölték,
Gonosz szavakat súgtak erre érzékeny fülekbe,
A papok embereket áldoztak
Elapadtak az életet adó folyók,
Lassan megint kibontakozott a sötét, régi-új rend.
Majd a fény mégis áttört a szíveken,
Véget ért hát a súlyos, hosszú csend,
Az emberek gonosz álomból ébredtek,
Édes csókokat leheltek finom hajlatokba,
A papok a megváltást üdvözölték,
Ébredezett a természet, kibomlott,
Kivirult hát a semmiből a régi-új rend.
De a fény egyszer csak belesápadt a napba,
És minden elcsöndesült,
Az emberek összeharapták ajkukat,
Besúgók leptek el egyszerű családokat
A papok megint embereket áldoztak (és közben hallelújázutak)
A természet megdermedt az istentelen pusztulástól,
Így lassan, komoran kirajzolódott újra a régi-új rend.
És végül…
Végül minden összeolvadt,
A percek egymásba vesztek,
Nem lelehetett tudni mi a valóság és mi az álom,
Hogy mi a szabadság és mi a járom,
A folyók se tudták már mit csinálajanak
Pusztítsanak vagy kiszolgáljanak,
És ebből az írdatlan összevisszaságból,
Ebből a gyalázat, szenny, boldogság varázsból
Mégiscsak megszületett,
Kirajzolódott, kitüremkedett
A soha nem volt,
És most mégis létező vadonatúj rend.
De ekkor már nem maradt élő ember a földön.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
