Az új idők villamosán
Dátum: 2009. december 21. 10:48Műfaj: VersCimkék: sultan meséi |  |
Orvoshoz mentünk azon a napon,
idegen, szürke - ólom volt az ég
és a mocskos, tömött villamoson
utaztunk ketten: Anyácskám és én.
Anyácskám már lassan nyolcvan éves
és apró, mint egy fáradt, kis veréb
megtörte már ez a rohadt élet,
az átok kölykök és az agyvérzés.
Másképpen is megoldhattuk volna,
ha aznap szépen kocsiba ülünk,
de jó Anyám fél az autóban,
s így maradt a BKV nekünk.
Gondoltam, hogy állni fogunk végig,
s nehéz lesz szülőmnek ez az út:
az Örsről el a Szent László térig,
s onnan még tovább kicsit gyalog.
Szóval: csendben kapaszkodtunk ketten,
s zötykölődtünk rongyként a sínen,
Anyukát egy nő kínálta hellyel
(csak ő, egyedül és más senki sem).
Lehetett a hölgy úgy hetven éves,
a mozgása sem volt valami friss,
mégis felállt - mert, hogy el nem nézte,
hogy fél-bénán is álljon valaki.
Vele szemben egy serdülő lányka
ült a helyén, mint újszülött barom:
belebámult bambán a pofámba,
majd a tájra, ott túl az ablakon.
Összenéztünk mi az idős hölggyel:
„hogy megváltozott ez a szar világ!”…
Míg megköszöntem, hogy ő másmilyen,
az a lányka csak üldögélt tovább.
Ajánlás:
Lehetett a hölgy úgy hetven éves,
a mozgása sem volt valami friss,
mégis felállt - mert, hogy el nem nézte,
hogy fél-bénán is álljon valaki.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Halacska (#16328) | 2009. december 27. 20:57 |
Köszönöm, az elismerést! (Mondtam, hogy elfogult vagy velem! :P :D) | |
Válasz Marcipan hozzászólására (#16208). |
|
2. Marcipan (#16208) | 2009. december 23. 11:28 |
Szomorú, hogy a mai nevelés elég sok kívánnivalót hagy maga mögött. A tisztelet és az empátia valahogy kiveszőben lévő fogalmak... Tetszik a vers, mert olyan "mai". | |
| |
