Az Úr és Én
Dátum: 2008. augusztus 31. 09:39Műfaj: PrózaCimkék: emberközeli élethelyzetek |  |
– Kérlek, taníts meg erre, minket, embereket! Könyörgöm! Hiszen olyan szép lehet a boldogság, ahogy kipirult arccal megpróbáltad lefesteni nekem. – Nektek KELL megtanulnotok, hogyan legyetek boldogok. Annak idején volt egy nő és egy férfi, meg egy alma az édenkertben.
Egy tavaszi vasárnapon, szobámban, székemen ülve párbeszédet folytatok az Úrral. Imádkozom, fohászkodom, Ő hozzá. Addig-addig, hogy egyszer csak megjelenik nálam. Megnyílik ablakom, és beállít hozzám.
– Üdvözöllek Uram!
– Én is üdvözöllek, Erika!
Ülök, s Ő állva lenéz reám. Nem szólalunk meg, némán méregetjük egymást. Hallom az eső kopogó cseppjeit ablakom üvegén.
– Kezdj bele hát!
– Fáj a lelkem az igazságtalan világ miatt. Szúr a szívem, nem tudok szobámból kimozdulni. Ha teszek pár lépést, elfáradom. Introveltáltá váltam, nem tudok bízni az emberekben, és teljesen bezárkóztam a magam világába, hogy tovább ne sérüljek az emberiség okozta fájdalmak tövisektől. Én már nem akarom ezt az életet. Itt a földön, minden a pénzről szól, a másokon történő keresztül gázolásról. A szegény undorral, nézi, hogy miért adott több lehetőséget a másiknak az élet. Miközben az, akinek megvan mindene, semmi nem elég, és irigy arra az emberre, aki még azt a keveset is, saját erejéből teremtette meg.
– Én csak, azt tudom neked mondani, ne szomorkodj! Idővel neked is fog jutni a szőlőből, de addig légy türelmes és maradj becsületes. Be fog érni az a bor. A jó borhoz idő KELL!!! Addig is gondolj arra, hogy inkább gyűlöljenek az eredményeidért, minthogy szánjanak a szegénységedért. Itt belül gazdagabb vagy, mint bárki más, kiknek minden megadatott.
– Uram!, miért van, az, hogy a becsületes elbukik a harcban, s a tisztességtelen felülkerekedhet a tisztességen? S miért, loptak meg több ízben is? Mikor abban a szellemben neveltek föl, hogy adni jó, és a lopás bűn.
– Ne utáld az embereket! Adj esélyt magadnak és nekik. Köztük van jó, és rossz is akad. Viszont nincs csak JÓ, vagy csak ROSSZ. Az ember esendő, hibázik, ami nem helyes ugyan, de úgyis meg fogja kapni az érte járó jussát. Meg fog bűnhődni érte. Mert mindig ott lesz az a tiltott gyümölcs a földön (is). S ez kísértésbe ejti az embert, de meg kell tanulni erősnek lenni! Akkor bármilyen szerelem jön veled szemben, bármilyen ékszer kerül kezeidbe, ellen fogsz tudni állni.
– …és ha meglopnak, lopjak én is? Mert már többször megloptak és nem volt pénzem hetedjére is újat venni.
– Ne így gondolkodj! Ha mindenki így gondolkodna, nem maradna semmi a világból. Ha mindenki visszalopná azt, amit tőle elvettek, akkor itt nagy rendetlenség, zűrzavar, káosz keletkezne. Élj aszerint, hogy amikor ,,megdobnak kövekkel, Te dobd vissza kenyérrel”. Ha sérelem ér, jósággal reagálj rá.
– Ezt könnyen mondod! Uram! Arra mit tanácsolsz?, hogy fogadjam el azt a tényt, hogy akinek nagy szüksége van kenyérre, az nem kap, s aki szükségtelen dolgokat kér jogtalanul, az, mindezt megkapja?
– Nálatok a földön, mindenkinek nagy szüksége van kenyérre. A mennyben meg fogod azt is kapni, amiben nem volt részed itt a földön. Ott minden ember egyenlő, nemére korára, bőre színére, intelligenciájára, egzisztenciájára való tekintet nélkül. Mit teszel most? Te is gyűlölsz. Tanuld meg! Gyűlölet, csak gyűlöletet szít.
– Uram! Azt mondtad, hogy a bűnös meg fog bűnhődni előbb-utóbb mindenért. A szerelemben is? A bűnös férfi, mely hűtlen, érzelmeket hazudik, meglopja a szerelmet… akkor ő is fog szenvedni?
– Fog…, de ne akard, hogy szenvedjen. Miért jó neked az, ha mást szenvedni látsz? Attól te boldog leszel? Visszakapod azt a szerelmet? Inkább arra gondolj, hogy azokban az időkben mi volt szép. Jól jegyezd meg: ,,Fele barátod feleségét, soha ne kívánd meg!”
– Uram! Barát az, aki elviszi az álmaimat?
– És barát az, aki ilyet kérdez egy korábbi barátról?
…
– Mi az a becsület? És hová tűnt el belőlünk?
– Te is tudod, hogy mi az. Miért kérdezel olyat, amire tudod a választ? A becsület mindannyitokban benne van, csak lelketek túl mélyére került. Ott van az, még a bűnözőkben is, csak a rossz, fölé került. Meg kell szüntetni a rosszat magatokban, és akkor szabad útja lesz a becsületnek.
– Ha az ember tudja mi a helyes, mi a követendő, akkor miért bort iszik, miközben vizet prédikál?
– Voltak-e lábaidon olyan cipők, melyekkel hamis útra tévedtél, miközben te magad is prédikáltad mi/hol a helyes (szerelem?) út?
– A kérdésem, hogy mások lábain voltak-e?
– Pimasz vagy! A pimaszság gyermeteg tulajdonság, mit felnőtt fejjel nem tehet meg az ember.
– Az ember mindig megmarad legbelül gyermeknek. Egyébként a gyermeki pimaszság, őszinteség, melyet van, hogy nem akarunk hallani, ha nem kedvünkre való az. Felnőtt korban is megmarad ezen tulajdonság, csak azt kibeszélésnek nevezzük, s egymás háta mögött tesszük. Akkor nem jobb-e gyermetegül pimasznak, őszintének lenni, mint felnőttesen a másikat háta mögött ,,kibeszélni”? Mondjuk az-az egy hátul ütője van a dolognak, hogy az őszinte szóért megutálhatnak, a kibeszélésekért, meg akár szerethetnek is, amíg tudomására nem jut az illetőnek.
– Gondolkodom. Lehet benne némi igazság.
– Uram! Most félve teszem fel a következő kérdésemet. Ígérj meg valamit előtte! Nem fogsz gyűlölni érte.
…
Miért nem indulhat a szegény és a tehetős gyermeke ugyanazon feltételekkel, lehetőségekkel az életben? Az egyetem, főiskola elvégzése, a lakás, autó, jogosítvány, nyelvvizsga miért csak az orvosok, ügyvédek, jogászok, mérnökök, közgazdászok, pedagógusok, jól menő vállalkozók gyermekeinek kiváltsága. Természetesen csak nagyon sarkítva mondom mindezt. Látok embert, aki az életbe induláshoz kapott útravalóul egy diplomát, lakást, autót, a szülői háttérnek köszönhetően, és látok olyat, aki a keresetéből a gyógyszeres segédeszközök kifizetésére gyűjtögetett. Olyat is, aki sem ilyen, sem olyan háttérrel nem rendelkezett, diákhitellel boldogult, vagy munkahelyi kapcsolatnak köszönhetően beiskolázták, vagy csak keresett annyit, hogy minden hónapban félre tudott tenni lakásra ill. diplomára. Míg én fizetés előleget vettem fel a gyógyszereimre, addig más azon a pénzen jogosítványt tudott szerezni, lakásra, nyaralásra, bútorra tudott gyűjteni. Más házat örökölt. Én betegséget, s a vele járó kiadásokat, diétázásokat. Nem kerestem soha annyit, hogy félre tudjak tenni belőle diplomára, nyelvvizsgákra, jogosítványra. A munkahelyem elutasított, hogy nincs szükség azon munkakör betöltésére diplomához. Én jómagam abból a fizetésből (nem éltem, nem jártam szórakozó helyekre, nem öltöztem butikból stb.) csak hitelkártyára vehettem meg hónap végén a gyógyszeremet. Ez így helyes?
– Létezik nálad szegényebb ember? Erika! Van-e ember a földön, kinek nem adatik meg a forró tea, az otthon, csak a híd alatti cudar élet? Te megint gyűlölsz! Helytelen. Ha utálsz, utálni fognak mások is. Ha szeretsz, viszont fognak szeretni. Próbálj meg végig menni az úton egyik nap komolyan, másik nap mosolyogj rá mindenkire. Ezt követően a harmadik napon értékeld az eseményeket. Melyik napon voltál boldogabb. Az első, vagy a második napon kaptál több mosolyt, szeretetet?
– Uram! Te nem adtál választ a kérdésemre, mely így hangzott el? EZ ÍGY HELYES?
– Ha valaki nem akar egy kérdésedre feleletet adni, azt ne nyaggasd! S ha te sem akarsz másnak a feltett kérdésére választ szolgáltatni, úgy kérdezz vissza, hogy miért akarja megtudni?
– Nem értem, csak részben.
– Ne akarj mindenre ésszerű, logikus magyarázatot kapni. Vannak dolgok, melyek nem logikai elven működnek, hanem itt legbelül a szívben. Érzésekből táplálkoznak! Sokszor, a néma csönd nagyobb válasz, mint a szó. És tanuld meg, a le nem írt sorok közötti tartalmakat értelmezni. Nézz be a sorok mögé! Azért, hogy te is megérts másokat, s azért, hogy téged is megértsenek. Pl. ha ezt olvasod, hogy találkozni akarok veled ott, ahol először megláttalak, a sorokban fel volt-e tüntetve utca név? S ha azt olvasod a papirosról, hogy minden ember rossz, te magadra veszed-e, még akkor is, ha nem neked szánták. Mégis ez érződik ki a sorok tartalmából. Ha ezt olvasod, hogy mindenféle háttérszél nélkül, akkor ezen gondolatokból mit tudsz kiolvasni? Értelmezni? Nem kérem rá a választ, csak próbáltalak elvezetni valahová.
– Értelek! Én azonban tudok olvasni a sorok között.
– Akkor arra vigyázz, hogy ne írj kétértelmű, vagy utalásos gondolatokat, mert más meg esetleg, nem tudja, vagy csak félre értelmezi. Mindegy. Akarva és akaratlanul se bánts meg másokat!
– És engem megbánthatnak? S Te elvárod én, ne tegyem? Mégis kérdem: ha valaki megbántott, azt megbüntethetem azzal, hogy keresztül nézek rajta, hogy nem nézek a szemébe. Csak azt akarom, hogy neki is fájjon, amiért nekem fájdalmat okozott.
– Te semmit nem tanulsz? Miért jó az neked, ha szívemben haragot gerjesztesz? Kérdezem, de inkább állítom. Mit mondtam a legelején? – hangzott el az ingerült kérdés, miközben szemöldökét összeráncolva ijesztő látványt nyújtott.
– …azt, hogyha megdobnak kövekkel, azt dobjam vissza kenyérrel!”
– Látom figyelsz! Próbára tettelek. Ha valamit megtanulsz, azt miért nem alkalmazod a gyakorlati életben? Megtanítalak szeretni. Megtanulod, és ha gyakorlati életben kérem vissza tőled a tanultakat, akkor azt nem tudod alkalmazni.
– Nem igaz! Ezt ki kérem magamnak! Igenis tudtam szeretni.
– Erika! Tudtál? Múlt időben? Még valamit: Hangos szóra ne hangos szóval felelj!
– Igen. Azért múlt időben, mert a múlt egy konkrét eseményére gondoltam. Kaptam egy kedves személytől egy tárgyat, melynek nem az értékét figyeltem, hanem azt, ahogyan adta nekem. Szeretettel, adni akarással. Akkor ez szeretet! Neem? Ez a gyakorlat. Az elmélet: szeretet szót saját szám íze szerint úgy definiálhatnám, hogy két ember közötti érdek nélküli, viszonzásra talált legszorosabb emberi kapcsolat. Ezért élünk. Ez a legnagyobb motivációs erő az életben maradáshoz. Amikor úgy érezzük, hogy nem szeretnek, többé nem akarunk élni. Hiába van ott a sok pénz, ház, diploma, nyelvvizsga. Mit is ér, ha közben csak ellenségeink vannak, s nem szeretnek, mert mindenkin keresztül gázolva jutottunk ennek birtokában?
Még valamit: Ha támadnak, én is visszatámadok védekezésül, hangos szóval.
– Úgy látom (részben) tanítható vagy. S tanultál ezen a délutáni beszélgetésen. Kérlek mindezt, alkalmazd a gyakorlati életben is. Akkor boldog leszel, szeretni fognak. És előbb-utóbb meg lesz a szőlőd, itt lent a földön is. S ne védekezz, hanem fogadd be a szeretetet! Most én kérdezek! PÉNZ, vagy EGÉSZSÉG?
– Pénz! Egészség! Jaj, nem tudom, most megfogtál. Az egészség a legfontosabb, de pénzeden lehet egészséged, gyógyszered, diétád, egészségügyi ellátásod, évente egyszeri nyaralásod, diplomád, nyelvvizsgád, lakásod, gépkocsid, szép bútorod.
– Ismertem egy olyan embert, aki egész életén át, hajszolta a pénzt. Mindene meg lett. A barátai elfordultak tőle, az egészsége oda lett. Ott volt még a vagyona. Megkérdeztem tőle, hogy oda adná-e vagyonát az egészségéért. Szerintem te magad is tudod rá a választ. Most odaát van. Fenn a mennyben, mert utolsó éveiben megtisztult. Akkor még egyszer kérdezem. Mi a válaszod?
– Egészség!
– Na ugye!, akkor mégsem minden a PÉNZ! A pénznek szaga van, az egészség, egészséges illatú, kézzel megfoghatatlan emberi érték. Csak akkor érzed fontosságát, ha hiányzik életedből.
– Uram! Mi a boldogság? Mit kell érezni egy boldog embernek? Hogy néz ki a boldog ember?
– Boldogság az, amikor adhatsz másoknak, amikor örömet szerzel, vagy segítesz másokon. Amikor a szél megsimogatja arcodat, amikor a nap fénye mosolyt csal ajkadra, amikor magad körül hallasz nevetéseket, madárcsicsergéseket, amikor a bor cseppjei oltják szomjadat.
– Kérlek, taníts meg erre, minket, embereket! Könyörgöm! Hiszen oly szép lehet a boldogság, ahogy kipirult arccal megpróbáltad lefesteni nekem.
– Nektek KELL megtanulnotok, hogyan legyetek boldogok. Annak idején volt egy nő és egy férfi, meg egy alma az édenkertben. S ebből keletkezett a boldogság! Nem volt se több, se kevesebb. Így, mint autó, lakás, amiket fel szoktál hozni beszélgetéseidben. Ti türelmetlenek vagytok, és túl sokat akartok, azt is MIND egyszerre!
– Uram! Csak még egy kérdés az utolsó szó jogán. A nyomor milyen ízű?
– Idelent nem tudom, odafönt a nyomor édes, bor ízű, mámoros, boldog, kedves, mosolygós, kacagtató muzsikaszó.
– Eláruljam neked, hogy milyen idelent?
– Csak akkor, ha nem lesznek szavaid között gyűlölködések.
– Akkor ezt soha nem fogod megtudni. Uram.
S mint ahogy érkezett, úgy röpke pillanat alatt el is távozott szobámból. SEMMIT nem hagyott itt, és mégis MINDENT itt hagyott magából a földön. Tudom, hogy még maradt benne ugyanennyi jóság, bölcs gondolat további útjaira, melyet ITT hagyott nekem a földön.
A szobában http://mek.oszk.hu/06500/06569/
Jelen-Lét c könyv 32-39 oldalakon
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
