banális

Szerző: lúzerDátum: 2010. május 12. 21:53

Műfaj: EgyébCimkék: user

Ki nem szeretett már, és ki nem volt már hülye? Mondják, ne szaladj olyan szekér után, ami nem vesz fel. De, ha egyszer már rajta voltam, akkor mit csináljak? Vagy én leszek a ló, vagy másfelé kell mennem.

Nem nagy történet, ez már mindenkivel előfordult.

Úgy elment, hogy itt maradt.

Alig hiszem, de nagyon tudom

Ha ölelésre tárom a karom, és magamhoz szorítom,

Együtt vagyunk megint, csak Ő nincs itt.

Újra a kezembe illesztem a kezét.

Megszorítom, de kicsordogál az ujjaim közül.

Lehet, hogy már nincs is itt?

Nem, az nem lehet, mert azt mondta örökre.

Nézem a szemét! Márvány kék. Nincs is ilyen, és Ő sincsen.

Pedig van volt!!!

Itt van velem, de máshol.

Most már csak egy hologram, és én vetítem magam elé.

Belőlem jön, és tőlem megy el.

Sokáig nézek utána,

És már csak a szívem kérdezi,

Ugye, ha elhagysz örökre… veled mehetek?

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. emillio (#20325)	2010. június 21. 10:25
Luzi kedves! Igazad van! A juniális - az ünneplés! Ez nem az! Habár (saját élményeimből merítve) lehet az is! Amikor a hirtelen fellángolt un. "nagy szerelem" kialszik, az ember azon agyal, hogy hogyan is lehetne lerázni a kedvest, úgy, hogy ne menjen arccal a sínek felé! Ennek az ellentettje, amikor a férfi elmegy, - a lány meg el se jön! Bocsika, hogy helyeskedek, - én már csak ilyen vagyok! Ettől még tetszik az alkotásod! Gratula! Szeretettel: emillio
Válasz lúzer hozzászólására (#19416).

2. lúzer (#19416)	2010. május 14. 03:54
Mit, igen? Tudom, hogy banális azért ez a címe. De, nem írhattam juniálist, mert május van. Luzi.
Válasz Mocsári Nyehőce hozzászólására (#19415).