Bánatkő, avagy sérült gyermek a családban
Dátum: 2008. április 07. 12:17Műfaj: SzakirodalomCimkék: gyermekek, fogyatékkalélő |  |
dr Kálmán Zsófia Bánatkő című könyve alapján készült tanulmány a fogyatékkal élő gyermekekről a családban. Rövid esetleírásokkal szemléltetve azok mindennnapi problémáit, jelentőségét a szociális ügyesség megszerzésének.
Molnár Zsolt
dr. Kálmán Zsófia: Bánatkő Nyolcadik fejezet
A társadalmi elvárások „mikroszintje,", a szociális ügyesség. A társas készségek átörökítése, azaz a nevelés formái eltérő közegekben és más-más szereptartamok elvárásainak való megfelelés képességének átadása. Tulajdonképp viselkedési szabályrendszerek felállításáról van szó, amelyek eltérőek a kortárs csoportban, - az idegenekkel, - az idősekkel vagy az otthoni kötetlentől eltérő helyszíneken. Így a nevelés célja vagy alapkérdései hellyel-közzel ugyanazok, bár módszereiben meglehetősen eltérő állásfoglalásokkal.
Ha nevelésről esik szó kiemelten fontos a szülői-modell vagy mintakövetés, a gyermek viselkedésére adott szülői reakciók. A Bánatkő Nyolcadik fejezete, a fejlődésükben, az egészségestől eltérő akadályokkal hátráltatott gyermekek nevelési kérdéseit esetleírásokkal teszi szemléletessé. Kiemelt példákon keresztül a súlyosabb esetek, amikor a gyermek nevelését a sérülés halmozódása is nehezítheti. Az esetleírásokban, a dilemma oka nyilvánvaló, hisz gyermekekről van szó, akik szerzett vagy esetleg születésüktől betegségekkel hátrányos helyzetben élik mindennapjaikat.
Pearlman és Scott (USA) munkacsoportja, a családban élő sérült gyermekek nevelési tapasztalait teszi közzé. A következőkben 15 eset kerül bemutatásra, – lényegi tömörített változatban.
Esetek, röviden
Eset I.
Sarah(5év) szülési agykárosodott kislány, súlyos rágási és nyelési zavarokkal, és atetózis – sal küzd. [az atetózis (gör.) orv. műszó alatt a kézujjakon, karokon, ritkábban a fejen és törzsön mutatkozó meglehetősen lassú és akaratlan mozgásokat értjük, miközben a nevezett testrészek erősen feszülnek,...forrás: Pallas Nagylexikon] A család problémája az étkezések során jelentkezik. Sarah mamája, a család vacsoráinál, a kislány étkezése körüli teendői miatt, kirekedt a közös programból. Ennek hátrányát Sarah többi testvére is érezi. A kislánynak ösztönzését a „nagyasztaltól” való elültetéssel gondolja megoldani. Sarah látja, hogy igyekezetében időről-időre a közösséggel jutalmazzák, vagyis visszaülhet a többiekhez.
Eset II.
Bélus diagnózisa nem közölt. Tünetei: a kommunikáció hiánya. (nem beszél, nem is jelez) Az anyuka a gyermek tenyerére írta a KÉREM és kézfejére a KÖSZÖNÖM szavakat és egy „banánnal tanította be” gyermekét a jelzések használatára. Bélus esetében szemléletes, hogy a gyermek alapszüksége a környezet elvárásaihoz való illeszkedés, vagyis a szülő motivációja, hogy valamiféle értelmezhető nyelvet örökítsen gyermekének, hisz nem lehet vele egész élete során.
Eset III.
Botond (feltételezett korai skizofrén) Extrém félelmi rohamoktól, menekülés kényszertől szenved. Ez a szülők házi-mozi szenvedélyének akadályozását is jelentette, ami következményeként az apa esetenkénti szobai elzárással kezdte a gyermek viselkedését módosítani. A módszer 5 év után hozott eredményt.
Eset IV.
Az M. család 5. gyermeke, Adam Down-kóros. Adam nevelésének szülői elgondolása, hogy „míg egy gyermek nem érti meg, hogy mit, miért nem szabad, addig azt tesz, amit akar, feltéve, hogy magában nem okoz kárt.” Vagyis mivel az előző négy gyermeküket is hasonlóan nevelték az ötödiket sem különböztették másságában a szabályrendszer alól. Következetességükkel vállalva minden adódó nehézséget.
Molnár Zsolt
Eset V.
B. család> 3gyermek <Ronnie, a legkisebb, mozgásfejlődési rendellenessége miatt kétévesen sem tud még járni. Így a bútorokon kúszva-mászva kapaszkodik. Ronnie mamája mindezt nem bánta, bízva abban, hogy gyermeke mielőbb járni fog. ”Nem mindegy, hogy egy gyermek, hogyan és hol hasznosítja újonnan megszerzett képességeit, bármilyen nehezen megszerzett tudásról legyen is szó.”
Eset VI.
Eszter viselkedészavarok miatt jár magánóvodába. Közösségi tevékenységekben nem vesz részt, figyelme nem terelhető vagy rögzíthető. A kislány viselkedését több napon át figyeli egy pszichológus. Első nap Esztert 72 alkalommal figyelmezteti környezete valamilyen helytelen viselkedés miatt. (szidás, kérés, ígéret) Második nap 69, míg a harmadikon 90 alkalommal történik meg ugyanez. A Pszichológus következtetése, hogy Esztert viselkedésében a figyelem motiválja, hisz, ha nem szólna rá senki, akkor nem irányulna rá semmiféle figyelem. Vagyis a nevelők figyelmét a helytelen viselkedéssel vonja magára. Ennek megfordítása tűnik eredményesnek, azaz olyan helyzeteket kell teremteni, ahol Eszter a figyelmet pozitív viselkedéssel szerezheti meg.
Eset VII.
Józsika féloldali izomgyengeségben (hemiparézis) szenved. Józsika akadályoztatott helyzeteiben magát földhöz vágja. A pedagógus és a pszichológus tanácsa, hogy a gyermekkel szemben – bizonyos esetekben - kellő erélyességgel kell fellépni. „Az elvárás olyan szerves része a fegyelmezésnek, mint a tiltás....Ha túl keveset várunk el a gyermek énképébe beépül a tehetetlenség, az alkalmatlanság, a mindenre való képtelenség bénító érzése.” (Bánatkő nyolcadik fejezet)
Eset VIII.
Árpi koraszülöttként veszti el látását. A szülői túlműködés (overprotecting) nemcsak Árpiért tett meg mindent, hanem helyette is! Így öltöztették, fésülték, vezetgették.>mindig azt tette, amit akart< A vakok iskolájában hiába mutatták meg neki az osztálytermet és a vécét, a kettő közt képtelen volt közlekedni. „… odahaza úgy nevelték, hogy csak azt tudta magáról, hogy mi mindenre képtelen…”
A gyermek túlzott kiszolgálása nemcsak az önállóság vagy az önellátóság képességének hiányát okozza, hanem erős szülői függést is jelent.
Eset IX.
Michael (16) súlyos mozgássérült. Születésétől fogva szülői felügyelet alatt él. Minden teendőjét a szülők látják el, holott Michael képes lenne sok önálló feladatra. A szülők mindezt a belerokkanásig viszik véghez. Életterük az iskola, orvosi rendelő és a lakás. Michaelnek nincs kellő ereje, hogy tiltakozhasson, így marad „nagyon magatehetetlen és nagyon rokkant embernek.”
Eset X.
Eric(6) szülési agykárosodott, csak kúszva tud közlekedni. Betegsége nem akadályozza abban, hogy este játékait egy papírdobozba rendben elpakolja. Szülei a tévénézéstől tiltják el vagy pudingot nem kap a gyermek.
Molnár Zsolt
Eset XI.
Joan(12) vak. Magának önállóan ágyaz, szobáját porszívózza. A családi szabályok alól ő sem mentesül.
Itt (és a X. esetnél) lényegi elem, hogy a gyerekben tudatosul, hogy tettei vagy mulasztása minden esetben következményekkel jár. Ez a tanulás fontos eleme. Nem csupán a szociális ügyességre való neveléséről van szó. A szülői következetesség eredményezi, hogy a gyermek struktúraigénye kielégítődik. A konzekvens szülői magatartás, a szabályok a gyermek biztonságérzetét is növelik. Mindamellett, hogy a korlátozások az ő érdekeit (biztonságát, fejlődését) szolgálják, a törődésnek, az odafigyelésnek is fontos elemei.
Mindez, az egészséges és a biológiai hátrányokkal élő gyermekeknél egyformán szükséges! **
„Kommunikációs zavarok”
Pearlman és Scott további eseteiben a beszédbeli, - kifejezési akadályok kapnak hangsúlyt. (születési agykárosodott, - fejlődési zavarok, - súlyos értelmi fogyatékosság, - autizmus, - koponyasérülés utáni állapotok, - idegrendszeri zavarok) Ezeknél a gyermekek nevelésénél gyakori probléma, hogy a szülő belefárad, kiég. Elsősorban azért, mert nem tudja, mit akar a gyermek, válaszreakciói szokatlanok, megfejthetetlenek. Gyakorta fordulhat elő bántalmazás. A gyermekek általában szinte mindent megértenek, de képtelenek önmaguk kifejezésére, így érzelmeik elfojtottak, ennek is lehet következménye a dühkitörés.
Többeknél használható hatékonyan a bizonyos „kommunikációs tábla.” Egy eset számol be a kisfiúról(Marci), aki egy kommunikációs táblán megmutatva a „haragot” már nem érzi szükségét, hogy azt meg is élje a szokásos dühkitöréseiben. Egy másik leírás Elviráról szól, aki 16 éves korában döbbentette meg szüleit a kommunikációs tábla megismerése után. A szülők nem sejtették, hogy leányuk ennyi gondolattal, érzelemmel, álommal él.
Érzelmei éppúgy vannak azoknak is, akik azt kimondani képtelenek! ***
Összefoglalás
1. gyermekkel szembeni korlátok, elvárások legyenek reálisak, feleljenek meg a családi értékrendnek.
2008 Szekszárd
Molnár Zsolt
Megjegyzés a Bánatkő VIII. fejezetéhez
Sok esetben a módszerek hatékonysága vagy humánus mivolta lehet vitatárgy. Viszont az esetek egyediségéből adódó élethelyzetek számunkra teljes körűen nem ismertek. Így véleményalkotásunkban mérlegre kell tennünk, hogy az esetleírások mindenkor egy adott, egyéni esetet másodkézből –informálisan – tárnak fel. Másrészről a leírásokban szereplő gyermekek fejlődésében pozitív eredményeket hozott példákról van szó. A betegségek/fogyatékok sokrétű példáin keresztül, a szerző kapaszkodókat, lehetséges megoldási módokat közöl. Az esetek közös jellemzőjét a szociálisan fontos tudás átadása és annak lehetséges módszerei alkotják Nyilvánvalónak, kell lennie annak a ténynek is, hogy a sérült gyermekek az akcidentális (fejlődési) krízisek adta személyiségérése jelentősen tér el a megszokottól. Egynémely viselkedésmódosítás sok esetben tűnhet kíméletlennek, ha figyelmen kívül hagyjuk a hosszú távú eredményt és azt, hogy mindezek által szélesedhet ki a sérült gyermek –a majdani felnőtt – közösségi kapcsolatrendszere, az „illeszkedés,” azaz „kulcs a közösséghez.”
Eset III Különvélemény
Mindezek ellenére az „Eset III”- ban szereplő Botond sztoriját kíméletlennek gondolom. Nem csupán az apa öncélú motiváltsága miatt, mint inkább a gyermek állapota és a módszer ebbéli embertelen módját gondolom helytelennek. Mint azt a skizofréniáról tudhatjuk – és az esetleírásában is elhangzik – vizuális hallucinációk késztették a gyermeket menekülésre. Így az elzárással történő viselkedésmódosítás azt engedi feltételezni, hogy a gyermek 5 éven keresztül elfojtani volt magában kénytelen ezeket a számára valósnak tűnő fenyegető tudattartamokat. Botonddal kapcsolatban – helyes szülői magatartásnak azt gondolom – hogy az erre alkalmas tünetmentes időszakban kell életre beszélni a gyermek félelmeinek tárgyát. (akár szakember bevonásával – itt ez nem hangzott el)
Epilóg a Bánatkőhöz
„ a dalról..”
Sütő András ír a gyermekről, akit szülője ereszt útjára a Havasokban. Mesebeli 3 kérdés hangzik el, de igazán az írásra kell jól figyelnünk, mert nem mese, hanem lényegi valóság. Vagyis a következő három dolgot kérdezi útra kelő fiától az öreg székely:
...Aztán jó meleg ruhád van-e, hogy ne fázz? Hát botod van-e mivel elűzheted a farkasokat? És dalod, az van-e?...
A „dal,” mely szükség mikor egyedüllét, vagy kívánt magány van jelen, szól az emberben, és vigaszt nyújt. Az is „dal,” mi izgalmassá teszi az ember számára az önmagával tölthető időt. Persze ugyanúgy lehetnek dalok helyett meséink vagy bensőnk monológja – a szüleink szava vagy tanítása – mi jelent számunkra irányt, hitet vagy reményt. Minden embernek van szüksége az ilyesféle dalokra. A gyermekeknek, hogy felnőttként tudhassanak mire emlékezni, vagy legyen majdan miből erőt meríteniük. A gyermek – és leginkább azok közül is sérült – az akiknél legnagyobb erre a szükség. A felnőtti lét jelentheti azt a gyermekkorban megszerezhető szociális ügyességből épített ismeretek önálló megszerzését, melynek során válhatunk egyszemélyben a magunk mérnökeivé, közgazdászaivá, ügyvédeivé, akár öngyógyító orvosaivá. Csak akkor lehet biztosított a sérült gyermek egyenlősége - ha szükségleteihez mérten – de egyenlő bánásmódban nevelkedhet, megszerezve minden olyan tudást, mely lehetővé teszi számára az önálló élethez a lehető legtöbb használható ismeret megszerzését. A hátrány hordoz magában lehetőséget a magából való előnykovácsoláshoz. A szülő, aki a tudást majd oly módon tudja átadni, hogy biztosít egy későbbiekben felidézni jó gyermekkort – maga is fejlődik
A leírt módszerek helyességéről lehetne vitatkozni, talán kell is! A probléma súlyának megértése, az első lépés mely közelebb visz a megoldáshoz, - a helyes módszerek alkalmazásához.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
