vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

BESZÉLŐ MADARAK

Műfaj: SzakirodalomCimkék: beszélő, kedvenc, háziállat, kalitka, hangutánzás, beszéd, állat, madár

A beszéd az élővilágban az ember sajátja. Ám beszélő madarakról sokat hallani. Esetükben a hangutánzás a jó megfogalmazás. A dolgot bonyolítja, hogy a madarak egy része a megtanult szavakat, kifejezéseket tudatosan alkalmazza. Kommunikál vele. Ami beszédként is felfogható, legalábbis közel áll hozzá

Számos madárfaj van, melynek egyedei adottságaik révén – egyedenként is eltérő mértékben - képesek az emberi beszéd, és más hangok, például zenei dallamok, ajtónyikorgás, telefoncsörgés, szóda sistergés megtanulására, ismétlésére. Legtöbbjük azonban nem túl széles repertoárt tudhat magáénak, és csak bizonyos fejlődési szakaszban, leginkább fiatal korában képes a „fajidegen trillák” elsajátítására. Arra is többnyire csak akkor, ha a beszélő embert, vagy más hangforrást felnőtt madárnak, szülői mintának tekinti. Ebből következik, ha valaki jó hangutánzó, „beszélő” madárra vágyik, fontos hogy az embert szülőjének, fajtársának tartó tollas társat válasszon, és még az állatka pici korában kezdje el tanítását.
Az emberi szavakat, dallamokat, különféle zajokat, az ezeket megtanuló madarak részben vagy teljes egészében saját csicsergésük helyett alkalmazzák. Érdekes, kedves jelenség, de amikor a kis hullámos papagáj azt mondja, hogy „Pityuka szép madár” biztos, hogy nem a beképzeltség vezérli. Ismétli, amit hallott, amire tanították. Bármi mást is mondhatna. Ugyanez vonatkozik a többi, úgynevezett „kis” papagájra és néhány vadon élő madárra (pld. seregély) is.
A számos kísérlet során megdöbbentő intelligenciáról tanúságot tevő varjúféléknél azonban már más a helyzet. Ők általában hasznosítják is megszerzett tudásukat. Szükség szerint alkalmazzák a tanult hangokat. Egy solymász szajkója például, megpillantva a közelében az ellenségnek számító ragadozó madarat, azonnal sólyom-vijjogással igyekezett álcázni magát, majd kutyaugatással, és traktorberregéssel iparkodott elriasztani az ilyesmitől többnyire tartó sólymot.
Még érdekesebb a helyzet az úgynevezett „nagy papagájok” esetében. Táborukba méreteiket tekintve a viszonylag kisebb kis Sándor papagájtól a hatalmas jácint aráig számos fajta tartozik. Szellemileg azonban mindannyian valóban nagyok. Közös, meglepő ismertetőjelük, hogy evésnél a lábukat is használják. Legtöbbször azzal viszik csőrükhöz a feltörni való magvakat, és felemelt lábukban tartva majszolgatják az élelmet. Az emberhez hasonlóan rosszul tűrik a magányt, az ingerszegény környezetet, az elfoglaltság hiányát, viszont kíváncsiak, és szeretnek mindenben részt venni. Gyakorlatilag egész életükben képesek újabb szavak, kifejezések, zajok elsajátítására. És ami a legmeglepőbb: ezek elismétlését többnyire a megfelelő alkalomra időzítik! A „szia, helló” és hasonló kifejezéseket a családtagok, vendégek érkezésekor, távozásakor, az „apa” „anya” megjelölést az előtte mindig ekként emlegetett, megfelelő nemű gazdi megjelenésekor… A „hagyjál békén”, az „adj enni”, „kaját” kifejezéseket és a többit is akkor használják, ha valóban az időszerű.
Nem tudhatjuk, hogy ez a szavak és kifejezések értelmének teljes felfogását jelenti-e vagy csak megfigyelik és megjegyzik, hogy milyen szituációkhoz kapcsolhatóak, de teljesítményük mindenképpen jelentős. Valódi értelmében talán nem beszéd, mégis a kommunikáció eszköze, és mint ilyen, még közelebb hozza egymáshoz a gazdát és madarát.


ÉNEK: MIT, MIÉRT?

Az egyedi, cifrázott ének a madárvilágban általában a hímek sajátja, és a tojók csalogatására, elcsábítására szolgál.
A trillákba a madár bármit belekomponálhat, amit hall. Így az is előfordulhat, hogy az ember közelében élő rigó egy gyakran hallott, ismerős sláger dallamát is beépíti füttyébe.
A hangutánzás bajnokai ugyanis a papagájok mellett a rigók (seregélyek, beo), és a rendkívül intelligens varjúfélék. Utóbbiak közé tartozik Mátyás király madara, a holló, valamint a szarka, és a kék-pompás tollú Mátyás madár, más néven szajkó –innen az ismétlés elnevezése: szajkóz- is.


ÉRDEKES...

Túl nagy kalitka nem létezik! Még kisebb madarak számára is a kereskedelemben kapható legnagyobbakból érdemes beszerezni, melyben repülni is tudnak, és jó, ha néha kiengedjük őket a szobában is „sportolni” egyet.

A legjobb hangutánzónak, és a legtisztább kiejtésűnek a kb 33 cm-es jákó, más néven szürke papagájt tartják. Átlagos életkora ötven év.

Georgia a kis sándor papagáj, ha azt akarja, hogy foglalkozzanak vele, nyávogni kezd. Valószínűleg megfigyelte, hogy gazdija azonnal kedveskedve reagál, ha a vele egy szobában élő cicák hallatják a hangjukat.

Ideális, könnyen beszerezhető kedvenc a nimfa papagáj. Békés, kedves természetű, fiatalon néhány szót is megtanul, ráadásul nem túl érzékeny, és viszonylag hosszú életű (18 év).

Az apró, színpompás hullámos papagájok változatosan csivitelnek, fiatalon szavakra is megtaníthatók, de kommunikáció gyanánt inkább a viselkedését, mint „szavait” érdemes figyelni.

Rodrigó kék-sárga ara. E hatalmas papagájok tenyésztése bonyolult feladat. A főváros XV. Kerületében élő Tóth Istvánnak azonban nem csak sikerült, de 2005-ben a 22.623 madarat felvonultató világkiállításon Világbajnoki címet is szereztek.

Igazán kedves, ragaszkodó társ az ember által nevelt madarakból válik. Jelentős feladatot ró ez a tenyésztőkre: speciálisan összeállított keverékkel, éjjel nappal, kb. négy óránként kell etetni az apróságokat.

Megfelelő ellátás mellett a kis madarak rohamos gyorsasággal fejlődnek. Mivel a tojásokat több nap eltéréssel tojja az anyamadár, a kikelésben, és az apróságok fejlettségében is megmutatkozik az idő eltolódás.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Szavazás

Beérkezett szavazatok száma erre a cikkre: 2 db

A szavazatok átlaga: 5

Ha belépsz, tudsz szavazni.