vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Bilincsben

Szerző: HalacskaDátum: 2009. október 29. 09:17 Műfaj: VersCimkék: sultan meséi, emberi dolgok

 

Bilincsben

 

Egymással beszélgettek az őrök,

szidtak valami közös ismerőst.

Némán ültem, csak a láncom csörgött -

sorsomra vártam az ügyész előtt.

Kizártam magam a "más" világból,

mely génjeimre húzott rabruhát:

négy zsaru hozott egy szűk fogdából,

láncon rángatva, mint hamis kutyát...

 

Nem is tudom, hogy hol kezdődött,

hogy nem én megyek, csak visz a lábam,

hol léptem át a Törvényt először,

mióta élek az éjszakában?

És azóta mennyi bajt okoztam,

hogy beléptem e bűnös kőrbe?

Vicsorgó végzet jár lábnyomomban,

s nem merek nézni a tükörbe.

 

Fukar dög volt hozzám ez az élet,

úgy sajnált tőlem minden szépet - s jót,

és vágyaim forró tűzzel égtek -

miattuk lettem bandita, rabló.

Raboltam magamnak néhány percet,

míg azt hittem: én - nem is én vagyok,

és végezetül egy karpereccel

fizetem most a felduzzadt szaldót.

 

Míg gyerek voltam, azt gondoltam,

egyszer büszke lesz rám a családom

ha majd felnövök, mert nagykoromban

történész leszek,vagy feltaláló...

Nos: felnőttem hát,s itt csörgetem

most négy unott őr között a láncom,

és lóg a fejem, mert nem szeretem,

hogy akárki láthatja az arcom.

 

Ajánlás:

 Talán eső koppant cipőm orrán?

Bárcsak megtörölhetném a szemem,

és a kemény fickót megjátszhatnám!..

De nem tudom ebben a bilincsben!

 

 

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.