Black Ice: Az elborult elme veszedelme
Dátum: 2011. február 15. 23:53Műfaj: EgyébCimkék: halál |  |
Csak erős idegzetűeknek ajánlom olvasni. Horrorisztikus és elégé elvont durva írás lényegében a halál szemszögéből. A szándékom a félelem által a bűnös lélekben vak senkiket felébreszteni, a maradék lehetőségeik pozitív irányát érzékeltetni. A sötétséget beragyogtatni, ha nem késő bármi is az ára.
Üdvözöllek... Bár most nem üdvözülsz.
Neves csak nyomorult, véres nyál virít fogaid közt.
Ellened fordult az idő rothadása, de lásd magad te ember.
Életlepedékben vak kutyák moziznak égő sírod felet, elhantolt-hatatlanságban.
Nem hagynak elmenni, szorítva marják a húst, felnyalva lélekváladékod, hisz a Sátán szolgái ők. Fájdalomízű a tested, az élet automatájába dobáltad a lelked hitetlen.
Most miért nem vigyorogsz nyomorodon?! Magyarázkodj csak hogy eltiltottak a lehetőségektől... Lényegtelen. Lehelj nyugodtan lélektelen, változás jő nem soká.
Pillanat... Az őrület határán vámol a pokol téged, na most el ne sírd magad!
Tik és tak... Hallgasd csak magadban mélyen.
Ez az elborult elme veszedelme... Vajon mit súg az agybomba?!
Figyeled ahogy lassul a légzésed?! Szavatossági időd lejárt, innen a lift csak le megy. Most imádkozol?! Kihez? Hozzá?! Jaj ne fárassz...
Eddig se volt hited, most persze kapaszkodnál, de nem figyel senki csak én...
Siess, kezdek türelmetlen lenni! Még sok dolgom van rajtad kívül is...Te...
Te kívülálló... Nincs senki aki rád figyel, a sarkon pletykázó patkányok se látnak, vén kurvák, fáradt bűn az arcukon leplezve púder álarc mögött...
Kilóra vásárolt utálat orcájukon. De vének! Ők sem tudják de holnap értük jövök.
Haza akarsz menni?! Most persze ennél tanítást!!! Szomjazod bűnbánóan s innád Isten szavát! Szerencsétlen én sajnáljalak?! Egoista, csakis önmagára gondoló senki vagy. Még most is mikor ketyeg az időd, kizárólag magadra gondolsz!!!
És elszántan gyűrnéd magad a paradicsomba!!! A szeretteidre egy kóbor emlékezés a végén nem lesz?! Romlott lelked mentenéd az életingoványban süllyedve mocskosan.
Meg sem kérdezed tőlem milyen mély a szakadék ahová viszlek? Figyelsz?!
Csak szenvedsz itt nekem... Jaj de édes, beképzeled hogy ez csak álom...
Fantáziálj csak nyugodtan, nem sértesz meg. Olyan vagyok mint te, nincsenek érzéseim. Én vagyok az egyetlen, aki nem azért van itt hogy szeress... Könnyed se érint, nincs mit.
Ez a dolgom a föld szemetét összeszedni, és újrahasznosítani. Lásd alant példa féreg, te. Na legyen már elég. Rángat itt az ideg, a saját hányásodban meddig nézem még fetrengésedet?!
Na most halmozódnak az úgynevezett örömeid... Te...
Elveszett szépség, fejezd be ezt a Micimackó terápiát!!!
Rég lelki tőrre szívtad maradék hagyatékod, pusztító mérgek által. Mit motyogsz itt? Értem a leckét Apa... Blabla... Ne hallucinálj már nekem senkiházi.
Az apád temetésén csak én voltam jelen, nem te!!! Nem igaz, fogd már fel végre, vége!
Nincs esély, miért nekem marad az alja, a férgese... És mind nekiáll értetlenkedni. Áááá!!!
Akárcsak tegnap. Rengeteg iszony, bűzlő rothadó lélek pamlagon, és azok az öltönyös vénülő állatok azt hitték elaludtak... Hát pedig nem az álommanó jött el porolni.
Jót röhögtem mikor kérdezték mit keresek, és hogy jutottam be az irodába.
Hát igen volt bennem fekete humor...
Ők a pénzre koncentráltak felsőbb szintre képzelve maguk, de mégsem vették észre a távcsöves indulatot a tetőről. Egy légyürülékszagú agyrákos zsoldos birkától.
Ennyi és fakereszt, hát igen, ismerd meg az ellenségedet...
De látom nem figyelsz most sem semmire. Rég lekonyult érzelmeid halk zenéje a csend. Te már véresre írtad életed könyvét. Fejezd be, írd le gondolatban THE END.
Minek a küzdés az utolsó oldalon? Ámbár torz lélek, dupla élvezet lehet.
Minőségi szenvedés szedi szét a belső éned, gratulálok, rég láttam ilyet ...
Talán egy hete... Kifinomult káosz, az önön emberi monoton szívatás égő kút alján.
A tested színes álmodozó lehetőség ábrándja lett a golyó fejedben...
Sajnálom, téged a szíved visz el, a gonosz fagyott szíved.
Remélhetőleg volt benne annyi érzés hogy inkább feladta a harcot, érzéketlen lelkeddel szemben. Most csupán görcsök között pszichéd bűzét iszod. Vodka ízű aludt tej! Hehe!
Higgy magadnak aludj el! Kár hogy nem értékeled, pedig ez szép volt rímelt is.
Hiába küzdesz, te már a háborút vesztetted el nem a csatát...
Mint a lángoló Anarchisták az úton, síró egerek a halálsoron, náci állatok a kötélen lógva, vagy kommunista kutyák a fagyban...
Ti mind csak az időt húznátok, amiből már kevés van, neked pláne!
Elfogytál a emberiségkoktélból, professzionális mocsok vagy előttem, nem ember. Rávezetlek a utadra miért nem hiszed?! Mi ez?!
Minek ide mentő... Lám az a kurva a sarkon észrevett....
Gyere velem most!!!! Nem ezt nem engedem!
Te már az enyém vagy!!!!!!!!! Áááá!!!
Mázlista féreg! Figyelj! Én még visszatérek hozzád hamarosan...
Addig keresd fel inkább gyermeked akit Tizenhat éve le sem szartál!
Piszkos a múlt, mocskos a jelen, fájdalmas jövőt sugall neked!!!
Ébredj!
Miért nem hiszel?!
Ébredj!
Ébredj!
Ébredj!!!
-Stabilizáltuk az állapotát, ön úton van a kórház felé.
Érti amit mondok?:szólt egy hang vegyülve, a révült pillanat némaságával válaszul.
Az ember sírva tért magához, mellette egy angyal fogja a kezét szótlanul.
Ahogy oldalra néz, még látja a kurvákat a sarkon...
És a mosolygó halált, ahogy tűzet kér a sátán démonától.
Miközben az emberbe néz...
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
