Black Ice: Ébredés érzéki feketeségben
Dátum: 2011. szeptember 03. 21:24Műfaj: VersCimkék: szerelem |  |
Black Ice: Ébredés érzéki feketeségben
Álommal átkos lélek mezítelen lépései, eme sárgolyón.
Láthatatlan kötelékkel követlek, mint árnylény a falon.
Megmozdul a dúló dőlő élet, ledöfő bökő vághatatlanra.
Oltárcsere urnára, Ebesi megszentelt porba szippantva.
Döntésbe ragadva hamvadva, magamba szállva sólyom.
Tapintatlan céltudat a sorskeze, durva talánysúlya ólom.
Artikulálatlan csendet tör-zúz, igasaram, sorom, szavam.
Melegség égőkeresztfatövében, szögre akasztom magam?!
El fekete álomfénykép, szabadlábra-húz koporsó, folyóson.
Lepkecsaló világosság lényeknek, bőrszárny patakopogón.
Tüneménygörcsös vérsörövbohóc itat mannával, hátrahat.
Űrtávolságban elkábultam, forróságtól olvad, belém szakad.
Nemezis büntető igazsága pálcát törve, arcon köpve szálljon.
Testvéred őrzőjének árulójának átkozott torkát, én elvágom!
Viaszbábok virágkoszorúja tanúja, bútlan kivégző tisztulásom.
Idegpályaideg idegenelv mások, más ok, már sok sokk, elásom!
Leperelgető téridősen érint meg ismét, mert megérint ő ha van.
Áldott édenhit éber-álomképemmel, valóságtisztasági-bársony.
Gondolatvarázs keservízrobbanás, álompor eme létezésvarázson.
Orbitális dobbantásnyi szívcsattanásban csodálom, tapadva akar.
Tőrdöfések hegei forrnak, égett lélekhúsillatban, egyesülve szabad.
Ajakízlélekbombája magma, részét érezve, magam is belecsókolom.
Mézédes harmatcseppjei életerőtolás, jégvirágzás egybeolvadásom.
Illeszkedési kirakójáték-életvizet egymásból merítve, mert társalany.
Teflon fagyott szívem, örök-szerelmes igaz talajon, hópehelysúlytalan.
Aléltan lebukó napnyugtával dicsértessék, hamvaim így szórva szirom.
Kétségtelenségessé ne fessék a vérem, befolyva örökké én a hóban írom.
Antiszociális koromfeketekor- rom szeret, öleld a reményt negatívtalan.
Ritka szeretet kell, érzéki feketeségben ébredve, csiszold ha bizonytalan.
SZERETVE ÉBREN ÉS ÁLOMBAN, LELKEDDEL ÓVSZ S TAKARSZ...
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
