Black Ice:Angyali érintés

Szerző: Black IceDátum: 2011. január 29. 13:22

Műfaj: VersCimkék: angyali érintés

Black Ice: Angyali érintés

Bűnös volt az Úr egyik angyala,
kezdetét vette az ébredés hajnala.
Megszületett ő. Gyermektestbe lépve.
Csecsemő sírás, anyja temetése...
Apja csak gyártó. Nem megtalálható.
Árvaházban rokon, nem igen várható...
Kiságyban a rácsok hidegek. Hisz fémek.
Szájában a cumi... Olyan mint az élet.
Emeli a kezét, nevet, még mit tehet?
Ha árnyéka a falon visszainteget.
Egy család végül is magához fogadta,
nevelte, etette, de szívét már nem adta.
Senki... A színét nem szerették,
kitaszították, a gyerekek nevették...
Neki szárnyak nélkül is el kellet jönni,
azért mert ő... Más mint a többi.
Most egy érintés pillanatképe,
repít fel újra...
Enged az égbe...

A kóbor lelkek kérik hogy jöjjön,
a könnyek tengerében, a Földön.
Fájdalom... Lánca az élet...
Vágya az Éden, de hogyha kéred,
mögötted áll... A csodáját várod.
Őt nem látod, szemeden hályog.
Remény és hit. Ha halott e kettő...
Angyali érintés, megment Ő!
Villámcsapás... Nyomorult képek.
Lassan lepereg...Ez az élet...
Ütötték, rúgták, de minden hiába,
mosoly az arcán, az ember hibája.
Életre ítélte odaát az Atyaúristen...
Leküldte hozzánk, hogy nekünk segítsen.
Test bilincsét kapta, mi meg egy rácsot,
a lélekre fekvő...Emberi álmot...
Most egy érintés pillanatképe,
repít fel újra...
Enged az égbe...

Járta az utakat, látta a kutakat,
érezte a forrás...Valahol elapadt.
Halovány fény... Minden este...
Ha nem hiszünk benne, oszlik a teste.
Csonk a gyertya s talán az utolsó szikra?!
Ő emeli a köveket, de túl nagy a szikla.
Gyűlölet... Harc... Lángoló lelkek...
Hagyják el sorban a haldokló testet.
Békegalamb... Ha újra felröppen,
a sírok között egy angyal a ködben.
Magához hív... Ha jönnek az árnyak,
hogyha a gazban, igazat találnak.
Egy érintés... Pillanat... A Föld más világ,
de ne feled el! Rád is vár odaát. Másvilág.
Menj a pokolba, vagy fel a Mennybe,
a halál kaszája van a végítéletben.
Most egy érintés pillanatképe,
repít fel újra...
Enged az égbe...