Black Ice:Fanatikus négyes
Dátum: 2011. április 27. 18:36Műfaj: VersCimkék: évszakok |  |
Black Ice: Fanatikus négyes
Fejéhez fogta fegyverét a térdeplő télnek a tavasz,
virággolyók illatával tárazott s meghúzta a ravaszt.
Csivitelő madársereg csicsergi szállva a gyászindulót,
ébredő mezők, rétek, erdők zöldje lett koszorúja ott.
Napsütés éltető elem, mint a rothadó tavalyi avart,
bimbózó létezési formák özönlik el, itt a világszinti rajt!
Esőcseppek, szivárvány, egyre nagyobb hőség s meleg,
aszfalton fotó, eltűnt személy, ki a tavasztündér lehet.
Nyári forróság, izzasztó igaz árnyéktalan, vágytüzek,
izgató idomok csobbanása habokban, ősrobbanás, szűziek.
Termékenység, vakáció, gyerekzsivajban kacaj de jaj,
földeken a terményt aratják beérett, talán most túl hamar.
Tarkón vágott nyár vére színezi a falévélt, lombot rázva győz ,
szüretben tarol, élő élelmet pakol, vonul a költöző, itt az ősz.
Gyümölcsöző kapcsolatban befőtt, és titkon pálinka is főtt,
szénakazalnyi gyönyörtől áldott állapot teremti anyává a nőt.
Záporokat, villámokat hibernál, lassan felváltva altatón a hó,
kandallóban hamvasztva az őszi fa, a család melege nyugtató.
Vidám szánkázás, jó ember belül nincs hideg, csak ha fagy,
hóember figyel, mikor angyalkát rajzolva önmagadba vagy.
És eltelt már egy év, te még szaggatod farsangi fánkodat, magad,
hó alatt kapar újra ő, ravasz, esküt tesz a tél ellen, fegyvert ragad.
