Black Ice:Kiáltás
Dátum: 2011. június 11. 18:06Műfaj: VersCimkék: kiáltás |  |
Black Ice:Kiáltás
Az élet bevésődött jelenete bőrünkön,
nem tudunk vedleni ugyanaz a börtön.
Ha nyakkendőnk kötél szélben lengedezve,
mihaszna halál a célunk nincs elveszve.
Csuklódon a bilincs,nyelved szádba dagadt,
lázadás kellene és maximum akarat.
Velőnk cella-emlék emlékezésre,
adott az állapot lépjél te is végre.
A tiszta gondolattok agyakban lobbannak,
szárnyra kelnének de porba hullanak.
Elpazarolt jelem veszélye fenyeget,
diktátor prédikál még sincsen üzenet.
Elhangzik egy kiáltás pokolba elnyomás,
a NÉP erejével szervezett lázadás!
Ha gyűlölet sugárzik buktató a lépcső,
tornyosuló kínok lelkileg is sértő.
Kórós elváltozás vezetők kezében,
amputálni kell ne legyen egészben.
A nem tenni kész ember rendszerének rabja,
remélem egyszer a fejét is felkapja.
Szabadság jogát önmaga sem érzi,
törvényködben él elnyomásban végzi.
A szó néma ha szádra rá van fagyva,
olvadva pusztul el ha nincs ki hangot adna.
De jellegzetes erő a szívünk dobpergése,
kitartó hű társunk egy jövőnek a képe.
Elhangzik egy kiáltás pokolba elnyomás,
a NÉP erejével szervezett lázadás!
