Black Ice:Vágy

Szerző: Black IceDátum: 2011. február 12. 16:04

Műfaj: VersCimkék: vágyakozás

Black Ice:Vágy

Harmatos fűben, mi zöld,
oly nesztelen, fesztelen léptekkel,
termékenység földjét taposva,
figyelmem, mezítláb tévedt el.
Megláttalak, szépséged átbújt a sokaság ködén...
Egy pillanat...
Tisztelgek látva némaságba,
vörös koronát emel, glóriád felé a Nap.
Szépséged rabjaként, magamba szívom illatod,
vágyva rád... Tünemény...
Felém gyengéden vad szellő fújt,
vagy csak az ördög bújt belém.
Meztelen igazság, csoda,
Isten megteremtette dicső formáidat.
Kiszáradt ajkam, epekedve kívánja nedved,
mi éltető áldásként kihat.
Hozzád simulva, bátran, leszek jelen,
belém alélsz lágyan, forró érintésemen.
Karjaimban, test bársonyán szárnyaló vágy könyörgi...
Mond... Kérlek, mond tovább, nekem...
Bódult ölelésben emellek fel, így a világ fölé, legyen...
Érzéki harapás a vágy elé, s nyelvem lassan siklik testeden.
Nem bírom tovább... Érezni kell a létezés zamatát...
És vadul kiéhezett élet, marja át, a gyönyörű természetet,
Anyaföldiméhe által táplált, gyümölcsöző őszibarack létedet.