Carpe Diem

Szerzõ: Pigniczki ÁgnesDátum: 2009. február 17. 22:03

Mûfaj: PrózaCimkék: hangulat, életkép

Rövid hangulatjelentés, ami sajnos úgy tûnik, még jó ideig "idõszerû" lesz. Valami miatt könnyebb a beletörõdést, nyûglõdést választani, mint hinni, remélni, tenni a jót, jobbat. Ilyenkor jön a jövõ elvesztése, tagadása. Jó ez így? Carpe Diem?

   Fiatalok voltunk, lázadók. Cicakörmökkel kapartuk a szabály-korlátok falát. Érettségi tablónkra "csakazértis" Jimmy Hendrix idézetet írtunk. Ma már nem is tudom talán pontosan idézni: Éld úgy az életed, mintha minden perce az utolsó pillanatod volna!
    Akkor nem gondoltam bele, mit is jelent, jelenthet ez valójában. Mára megtanultam. Meg bizony, de nem a könnyed, életigenlõ üzenetét, hanem a félelmet.
    Carpe Diem! Élj a mának!
    Élj a mának, mert csak az van, a MA, a MOST.
    Gyermek fejjel, fiatalon azt hittem, van jövõ, lehetnek terveim. Harminc éve még terveztem: férjet, gyereket, otthont, hívatást, állást… egész életre szóló tervekkel, nem évekre, Emberöltõre elõre!
    Nagyot változott a világ, s én nem szállhatok le róla. Felelõs vagyok a "rózsáim"-ért, akiket én, s a "kertészem"-ért, aki engem szelídítget szüntelen szeretettel. S már csak ez, mi itt tart még e Földön, ezen az oldalon. A félelem lassan, de egyre gyorsuló ütemben felõröl.
    Volt már gyomorgörcsöm a "leépítés" szó hallatán nem egyszer. Fájdult már meg a fejem célját vesztett holnap rám vetülõ árnyékától, s nyugodott meg lelkem csalfa bizonyosságtól. Elsõ ütem, második ütem…, harmadik…, negyedik, ez most már az ötödik hullám. Torokmarkoló félelem a holnaptól, lesz még állásom, lesz még keresetem, pénzem, megélhetésem, értelme életemnek? S ha ma megúszom, nem küldenek el, NEM ENGEM küldenek el, mi lesz egy hónap, két hét, pár nap múlva….? Mikor, melyik pillanatban leszek felesleges, leírható? Munkanélküli?
    Hullámzó félelem ma a lét.
    S nem vagyok egyedül.
    Carpe Diem!
    Carpe Diem?