Carrarai szellemek

Szerző: TMTDátum: 2008. szeptember 23. 17:34

Műfaj: VersCimkék: tmt, vers

Carrara suvegcukorkent csillant felenk,

a leborotvalt hegycsucsrol,mint a ho.

Befedte hideg ,buszke ragyogassal ,

raterult sulyosan a ko takaro .

Rideg,sziporkazo,jeges fenseg,

melybol evszazadok kidomborodtak.

Muveszkezek lelkuket belevestek,

eletet adtak sok veres titoknak .

Lefele hompolygo tej patakocska,

medre szikrazott a napban,eletre varvan.

Habjai vidaman,jatekosan csillogtak,

ott alltam gyermekemmel,-megis arvan .

Elettelen ,kobe zart fajdalom,

anyatejjel szivott szeretete az anyagnak.

Jutott eszembe, szivem ebredezve,

nyugtalansagot ultettem el magnak .

Kisfiam ram emelte fenylo ,kek szemet,

ez csodalatos!-buggyant ki ajkan a szo.

Egesz este a marvanytomboket leste,

gyertya rebbenes lett a takaro.

Gondolataimban koboroltam ujra,

vegigdolve agyamon ,a fenyek kerestek .

A lebuko voros nap a marvany sipkara,

ezust,arany vonalakat festett.

Gaborkam kezemet neman simogatta ,

egyutt virrasztottunk,lestuk az est zajat.

A titokzatos varoska multja beeresztett,

megmutatva nekunk a buvos varazst .

Zaklatott lettem,mint baktattam a kozepkorban,

E marvanybol faragtak Jezus alakjat.

A muvesz e kobol kellett kidomboritsa,

Venuszt,Pietat es Mozes hajat .

Ha nagy leszek,lerajzolom e gyonyoru tajat,

Hallottam egyszercsak suttogni a felhomalyban.

Vegigsimitottam szoszke kis fejet,

mikozben visszatert pillantasom a szobaba.

Igazad van,szoltam-en is megtennem,

hiszen a hegy meg mindig rejteget csodat.

Evszazadok teltek el alom fuvallatkent,

lam az ihlet minden muveszt itt talalt.

Ejjeli lepkekent vergodott bennem a remeny,

elethalal harcot vivott,kemeny csatat.

Ahitatosan,elbajoltan kerestem,

a nema,nyugodt taj kimondhatatlan szavat .

Carrara villogo marvany csodaja,

vagyodtam csucsokra ,ime itt vagyok.

nyomasztott a nagy szobraszok kozelsege,

szellemek dudoltak nekem az altatot .

Korem libbentek,lebegve szallva,

szedultem, libegtem veluk a legen at .

Neha megbotolva,fel-fel rezzentem,

igy vergodtem agyamon az ejszakat .

Simitotta egyik lagyan arcomat,

ereztem surranasat,mint lenge szellot.

Batortalan vagy!-sugta morcosan,

meglebegtetve fuggonyunket,-a szemfedot .

Masik nem finomkodott gyengeden,

Megrazta vallam ,ebredj vegre !

Ne almodozd at ropke eleted,

hogy megnyugodhass,tenni kell erte.

Igazatok van,de mit tegyek ?

kialltottam-hisz oly egyedul vagyok.

Neha ugy erzem, nem tudok lepni,

megbenultak hirtelen a vegtagok.

Semmiseg ez,sugta a siri hang,

mi majd orzunk teged egy varban.

Az enyeszet eje mindig fogvatart,

itt fogsz alkotni e nemasagban .

Felkelve ejfel elott a suru homalyban,

igy ragadtam tollat hirtelen.

Gondolatommal az egekben jartam,

oriztek felto gonddal,szeliden.

Megkotoztek,moccanni alig tudtam,

e furcsa tancot lattam hajnalig.

Carraraban ,mely alazattal,

latomasom a masvilagba vitt .

A marvanyhegyet reggelig figyelve,

mely a hatterben vigyazott,nezett le ram.

Papirra vetve,lazas szenvedellyel,

irtam egy verset sok muvesz nyoman.