Csajok, lányok, nők, és többi...
Dátum: 2008. április 01. 13:29Műfaj: NovellaCimkék: férfi, szerelem, szív, érzések, elmélkedés, világ, lélek, tavasz |  |
Csak ülök itt. Tűnődöm. Ami egyfolytában foglalkoztat: az az örök téma: a Nők és a Férfiak. Próbálok rájönni, hogy mitől ennyire bonyolult ez az egész, de úgy járok, mint minden nagyobb volumenű gondolatomnál: egy kérdés csak egyre több és több továbbihoz vezet...
Csajok, lányok, nők, és többi...
Csak ülök itt. Tűnődöm. Ami egyfolytában foglalkoztat: az az örök téma: a Nők és a Férfiak. Próbálok rájönni, hogy mitől ennyire bonyolult ez az egész, de úgy járok, mint minden nagyobb volumenű gondolatomnál: egy kérdés csak egyre több és több továbbihoz vezet. Persze lehet, hogy én tévedek, és ez az egész úgy jó ahogy van. De azért fenntartom a jogot, hogy kételkedjem.
Frankón figyelem a csajokat, lányokat, nőket. Már ez sem egyszerű történet. Manapság ugyanis meg nem mondom, hogy ki mennyi idős. Fiatal lányokat megmustrálok, majd kiderül, hogy minimum tíz évet kapnék pedofiliáért a gondolataim miatt. Gáz.
Aztán megfigyelek egy másikat. Úgy ül a villamoson, mint valami topmodell egy fotózáson. Trendi tetőtől-talpig, mint aki most lépett ki a Cosmoból. Nézem-nézem-nézem. A fantáziám ismét meglódul, mint csacsi az ostortól, és csak néhány megálló múlva veszem észre, hogy az a tíz-tizenkét éves forma srác mellette a fia. Nem mondanám, hogy megdöbbenek. Az ugyanis enyhe kifejezés lenne. Nagyon durva!!! Gondolom: van apuci is. De ha nincs, akkor sincs esélyem…
Leszállok. A tavasz megállíthatatlanul közeleg. A lányok már most sokkal lengébbek, mint amit az évszak megindokol. Semmi nem tarthat vissza, hogy kiüljek egy kávézó-söröző-divatos-felkapott-találkahely teraszára.
Az a fajta placc ahol a pincérnő olyan öntudattal hozza ki a szaros, vizezett neszkávét, mint valami királyi vacsora főfogását. Tudálékos arckifejezés, divatmajmoló smink, konfekcióruha harmadosztályú anyagból. Meg van róla győződve, hogy ő az emancipált, dolgozó nő. És ne feledjük: rajta kívül senki nem dolgozik. Legalábbis ő ezt hiszi. De nincs időm túl sokáig vele foglalkozni, mert a szomszéd asztalnál zajló traccsparty sokkal izgalmasabb.
Csajok egymás közt, rólunk, ahogy ők mondják: pasikról. Utálom ezt a szót. Rossz szájízűen trendi, valahogy lealacsonyítja férfi mivoltunkat, önbecsülésünket az ő szintjükre. Túlteszem magam ezen. Az egyikük ugyanis arról papol, hogy a barátjának mindennél fontosabbak a barátai. Hogy csak a sör, meg a meccs, meg a kocsik, meg a satöbbi. Megabaromság… Ha tudná a lelkem, hogy egy szerelmes férfiember még a kupadöntőt is inkább hagyja a francba ha a nője valóban el akarja csábítani. De egy harmadosztályú falurangadót is szívesebben végignéz a haverokkal, mint hogy ezredszer is meghallgassa ugyanazt az uncsi sztorit a szoláriumos csajról.
De persze mi vagyunk a szemetek akkor is amikor nincs túl sok kedvünk megvenni a huszonharmadik divatos kisruhát a "Mert nincs egy rongyom!" felkiáltásra. Különben is csak asszisztálunk a művelethez, legfőképp a bankkártyánkkal. Persze mindeközben a legjobb gyerekkori barátunk mellett kéne lennünk akit most rúgtak ki, ehagyta a nője, ellopták a kocsiját, egyszóval élete: romokban. De nem.
Ehelyett könyörgően nézünk az eladóra a tizenkettedik üzletben: Ugye van a kékből 36-os? Három üzlettel arrébb már megpróbálunk vesztegetni, a tizenkilencediknél fenyegetőzünk, majd az utolsóban amikor már sminktanácsokkal látják el a kedvesünket: feladjuk, megsemmisülünk, végünk, megalázkodunk, meghalunk. És akkor még a csaj agonizál azon, hogy a szerencsétlen Flótás szerdánként el mer menni a barátokkal megnézni egy rohadt meccset? Anyád. Majdnem megyek és átütöm a torkát. Két konyak azért lenyugtat. Nem iszom meg, mert anti vagyok e téren, de a tény, hogy megfuttathatom a tudálékos pincércsajt: megéri.
A másik csajt megcsalták. Ahogy végignézem: nem csodálom. Tipikus eset. A lány addig-addig untatta a tagot a legjobb barátnőjéről szóló történetekkel, míg az jól megfektette. Mármint a barátnőjét. A barátnőjének. Röviden ennyi. A lány sír, zokog, kiborul. A többiek pedig egyöntetűen utálják és átkozzák a férfitársadalmat. Számító szemétládák, a farkukkal gondolkodó mocskok, infantilis barmok etc. etc. Kész pejoratív szinkronszótár.
Épp kezdek elveszni a szitkok tengerében, amikor dinamikus szemezésbe kezdek a szemközti asztalhoz lecsüccsenő szőkésbarna szépséggel. Csodálatos szempár, lenyűgöző mosoly, enyhén kihívó, de cseppet sem közönséges. A tökély szinte megejtő, földöntúli szimfóniák szólnak az égből, a gyönyörű szó vele nyer új értelmet....
Álmaim azonban nem tarthatnak sokáig, hiszen gyökérarcú, gyíktestű csávó jön balról, az idill távozik jobbról. A fiúja, a bikája, a férje, baromira mindegy. A tag, a csaj negatívja férfiben. Nem hiszem el!!! Hamarabb mondom meg, hogy van-e Isten, vagy hogy mi a relatívitáselmélet megoldása, minthogy választ kapjak erre a talányra. Nem tudom megmondani, hogy a szar faszik vonzzák-e a zsír csajokat, vagy fordítva. És boldogok bazeg!!! Jóképességű barátunk kb. azt meséli el, hogyan sikerült huszoniksz évesen végre egyedül kitörölnie a ..... , szóval tudják. És a lány örül. Édes jóóóóó Iiiisteeneeeem!!! Nem hiszem el. Hánynom kell!!! Konyakoooot!!! Kettőőőőt!!!!
Lássuk hol tartanak a hölgyek. Témánál, helyesebben, témáknál vagyunk. Nem is értem, hogy ezekről hogy-hogy nem hallottunk eddig. Sztorik a fodrásztól, a szoliból, a fitnessből, meg a jó ég tudja honnan, kiről, mitől, miért, merre, meddig? És valamiért minden mondat így kezdődik: „Én azt hallottam, Nekem Ő mesélte.” Mindennek van valóságalapja. Na persze. Ja, és még valami feltűnt. A férfiaknál egy dolgot tudnak jobban szidni: épp azt a csajt aki nincs jelen. A szinonimák sajnos nem tűrnek meg semmi féle festéket. Mindegy: csajok egymás közt. És még csak most jön a java: sminkek, ruhák, frizurák, műmellek, és szempillák, sztorik az ágyból, a konyhaasztalról, ruhaárleértékelésről, ugye nem kell tovább sorolnom. Lassan annyi előttem a konyak, hogy a látványtól berúgok. És hinnék, hogy még nincs vége?!
Egy szelídgesztenyébe hajló, szerény barna érkezik. Tetőtől-talpig drapp, minimálsmink, kicsit remegős kéztartás mikor rágyújt. A frizura szolid copfba fogva, az enyhén távolkék szemek még egy futó pillantást vetnek a sminktükörre: tökéletes az összhang. A 10 forintos kérdés adott uraim: mi az ami nem stimmel?
Túl visszafogott ez a kasztni, egy ekkora motorhoz! Miért? A válasz egyszerű: első randi. Engem nem vág át. Láttunk már ilyet.
Érkezik is kijelölt áldozat. Szerencsétlen… Az első tíz percben még szinte magabiztosnak mondható. Aztán szépen-lassan, majd iszonyat gyorsan válik áldozattá. Hogy is mondják? A lány az ujja köré csavarja. Megeszi reggelire. Megsemmisíti. A világoskék szempár másodpercek alatt válik gyilkos lézerré, a szinte megszeppent mosoly, vad csábítóvá, és végső döfésként, a bestiális mozdulat: ahogy kibontja a haját. Vége, ennyi, csapó.
A tudatára ébredt férfitársadalom saját halottjának tekinti majd a srácot. Fizetek. Néhány kávé, istentelen mennyiségű alkoholmentes sör, és kereken egy tucat konyak…
Hazafelé még mindig tűnődöm. Két egyetemista lány épp arról beszélget mögöttem, hogy ők soha nem fognak férjhez menni, gyereket szülni. Megtagadnak mindennemű kötöttséget, csak élni akarnak, sok bulit, piát, pörgést, sexet. Szabadságról beszélnek, rock zenét hallgatnak, és hadd ne soroljam tovább. Amíg korunk férfiai szolizni és kozmetikushoz járnak, addig a mai csajok egy rétege, lázad. Keményen. És náluk aztán végképp no chance. Ja, és, hogy mi az iszonyatos? Hogy pont ezek a csajok néznek ki nagyon durván, és főleg a motorok amik alattuk dübörögnek... Én még ki voltam akadva mikor az egyik volt nőm megcsalt a legjobb barátnőjével, de ezeket elnézve már azon se lepődöm meg, ha bérapát fogadnak, és gyereket nevelnek. Fene se érti...
Hazafelé még beugrom a videotékába. A lány aki ott dolgozik nem néz ki rosszul. Sőt. A külsőt nem ecsetelem. Király. Ráadásul aranyos is. Kifejezetten az.
Gyorsan végignézek magamon. Bár nehéz napom volt, nem nézek ki nagyon szarul. A lány viszont kifejezetten jól van megrendezve. Mindig megpróbálok rendkívül gondterhelt arccal valami művészfilmet választani, hátha felfigyel lelkem rejtett mélységeire. És mintha vevő is lenne rá…
Mint valami transzparens, úgy csillan fel bennem a remény!!! Végre!!!
Aztán ajtó nyílik, két kopasz, bőrkabátos be, és most a lány arca lesz transzparens. Végre!!!
Én meg a művészfilmemmel a hónom alatt megsemmisülten lejtek kifelé. Bosszúból azért viszek egy Van-Damme filmet is.
Kész. Vége. Feladom. Isten látja lelkem ( bár ha látja nem örül:-) én folyamatosan próbálom megoldani a rejtélyt. De mondják meg mit tehet egy magamfajta tépelődő lélek????
Betér a sarki bárba, és rendel két konyakot...
Domi.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
