Csak egy pillanat

Szerző: ScardanelliDátum: 2008. július 31. 11:58

Rád pillantok és remegek, - félek.

Két Szentjánosbogár az égbolt.

Arcod fájdalom lelkem jég-holt

taván. Fűzfák árnyékából nézlek.

Reméltem , hogy létezhetsz e földön

és szenvedés mocsara fölenged.

Álom volt...Lélek sincs Te benned.

Kulcsra zárt cella az üres börtön,

akár a szád, mely csókoknál éhes,

de szív-alagútként hideg tél...

Fázom. Észak fénybe kergettél

káprázni.Hazudok, csakhogy élhess!

Élj! S szép szavakkal hódíts hófehér

lelkeket. Nem átkozlak...Ennyi.

Csupán egy voltál és lesz ezernyi

szerelem. Feolvadok a tó jegén.

Rád pillantok és remegek, - félek.

Két Szentjánosbogár az égbolt.

Arcod könny-ázott lelkem rég holt

taván. Fűzfák árnyékában vérzek.

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Scardanelli (#2616)	2008. augusztus 08. 14:47
szomorú is...bocsi ha félreértelmezted a válaszom. félénk, szomorú vers...


2. Scardanelli (#2387)	2008. augusztus 02. 08:39
nem is tudom erre mit mondjak...de azt mondom köszönöm ,mert félóra múlva sem tudnám rá a választ.
Válasz R. Jana hozzászólására (#2368).