Csoportterápián
Dátum: 2008. április 08. 23:02Műfaj: VersCimkék: vers |  |
… és akkor költözött belém, évekkel ezelőtt,
Mikor már azt hittem, hogy nem vagyok senkinek sem szem előtt,
Az a picike bogár, a fekete csíkjaival.
Nem tudom, mi történt, talán csak összeveszett a haverjaival,
A lényeg hogy kiválasztott, az Ő lakóhelye lettem.
Az első mászkálásába beleszerettem.
Aztán csak fúrt, fúrogatott.
Eközben idióta rovar-slágerokat dúdolgatott,
Forgácsot őrőlt kicsike rágóival,
Időnként rohangászott bennem a hülye bogár-zászlóival,
Egy parányit őrült volt, és ez akkor annyira tetszett!
Ez a picike bogár végre igazán, igazán kellett!
Kecsesen osongatott a zöld leveleken!
Minden perce jó volt, ahogy falt elevenen!
De így persze egyre kevesebb, és kevesebb jutott…
Megértettem őt, mikor végül nem maradt semmim,
És ő messzire elfutott.
Azóta a leveleim zörögnek tovább.
A járataim üresek.
A pórusaim időnként kitágulnak, beszűkülnek,
Többnyire fotoszintetizálok.
Ennyi.
