Démon
Dátum: 2008. április 24. 21:37Műfaj: NovellaCimkék: félelem, boldogság, egyensúly, harc |  |
Lassan öntudatodra ébredve megérted, mi is a boldogság számodra, hogy miben rejlik a szíved valódi vágya. Körvonalazódik a távolban, majd egyre biztosabb alakot ölt, és végül kilép a ködből. Amire már olyan hosszú ideje vártál, most kéznyújtásnyira áll előtted.
Nem hagyja magát csak úgy megfogni, hol eltűnik a látómeződből, hol újra felbukkan, incselkedik veled, kerülgetitek egymást, és valahányszor megpróbálsz erővel utánakapni, csak távolabb tudod őt magadtól. Idővel megérted, hogy nem préda, kit befogni kell, hanem vad, akit megszelidíteni érdemes.
Mindezek után lassan elkezded megismerni, bízni benne, nemsokára pedig teljes valójában magad mellett tudhatod. Annyi hosszú, várakozással eltöltött hónap, és év után immáron társadul szegődik az, kire olyan nagyon vágytál.
Ám kezdeti felhőtlen örömödet lassan összekuszálja egy újonnan felbukkanó érzés, a félelem. Nemcsak a gondolataid legmélyén, de lelked rejtett zugában is gyökeret ver. Mint egy gaz, kiirthatatlan gyom, úgy fúrja be magát lényed örömének talajába. A nehezen elért boldogság által okozta örömteli pillanatok immáron nem maradnak tiszták, mert nyomukban minduntalan ott lohol a rettegés, az elveszítésétől való félelem. Harcot szít benned, s közben kétségbeesve bízol abban, hogy nem az oly féltőn óvott boldogságod marad alul e korántsem nemes csatában. Mert a rettegés aljas teremtmény, lényed mélyéről elemi erővel, hirtelen csapásként a felszínretörve igyekszik megingatni téged.
Kétségek között őrlődve csapongsz, adod át magad hol az egyik, hol a másik félnek, miközben őrült háború dúl a lelkedben, s a bizonytalanság érzése lassan a harc feladására kényszerít.
Ám ha megérsz a harcra, talán megálljt is parancsolhatsz neki. Az időben tett felismerés, hogy a harcot is, és annak résztvevőit is te magad keltetted életre, segíthet, hogy el is temethesd őket. Hogy végetvetni a háborgó, végeláthatatlan csatának mikor és hogyan tudsz, ennek kulcsát talán szintúgy a saját lényed rejtheti.
Csak jusson eszedbe; milyen hosszan vártad a boldogságod, és épp csak pár pillanatba telik, hogy az elmúlás félelmétől megmérgezve elveszíthesd azt.
„Felelős vagy azért, amit megszelidítettél.”
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
