Éden és a hóember. 1és 2. rész.
Dátum: 2009. január 22. 11:34Műfaj: NovellaCimkék: meglepetés, emlékek, vidámság, élmények |  |
A történet, egy kisfiúról szól. Még sosem látott, hegyeke, és havat sem. Minden vágya, hogy egyszer el juthasson, Svájcba. Amiről egy könyvben olvasott. Mivel Afrikában élt, bár nem volt, fekete, még sosem látott, Afrika szavannáin kívül más tájakat. Míg egy nap nagy meglepetésben lesz, része...
I
Éden és a hó ember. 1- rész.
Éden egy nyolc éves kis fiú, Dél Afrikában él a szüleivel egy farmon. Ahol beteg, és elhagyott kis állatokat gondoznak.. Nem itt született. Éden születése után. Szülei munkája miatt költöztek ide, mind ketten kutatók egy, állattan intézetnél, ahol az állatok, fejlődését és alkalmazkodását, túlélését kutatják. Édennek is vannak állatai, minden -féle egzotikus állatka. Barátaival, akik többnyire helybeli gyerekek, sokat játszanak, a ház körül. Olykor besegítenek az állatok etetésébe, de nagyon sokat nézegetnek különböző könyveket más országokról , érdekességekről. Sokat van együtt, édes apjával, amikor terepre mennek, ott megfigyelik az állatok viselkedését. Most épp egy zsiráf bébi születését veszik filmre, később, ha minden jól megy élete végéig figyelni fogják, hogyan él. Miközben itt várakoztak, Éden és édes apja beszélgettek.Éden megkérdezte, apját, hogy mindig is itt szeretett volna e élni. Mert, hogy a könyvekben amik otthon vannak, csoda szép országokról olvasott, és látott képeket sok érdekes dologról ami, itt Afrikában nincs.Elmondta, hogy sokat nézegetett, egy bizonyos országot, egy Svájc című könyvben. Olyan dolgokat látott a képeken amit, még soha eddig életében. Édennek rengeteg kérdése volt. Mond papa, tényleg léteznek, akkora házak, mint Svájcban? És miért nem dőlnek össze? Kérdezte.Igen , léteznek. Némelyekben emberek laknak, míg másokban irodák vannak, vagy Bankok, és tudod azért nem dőlnek össze, mert nagyon jó tervezők tervezték, és építészek építették, fel. Sok évig tanulták a szakmájukat, mert sok ember életét, kockáztatják, ha nem megfelelő, és biztos a tudásuk.Te is azért, tanulmányozod az állatokat, hogy valami biztosat tudj? Igen!Papa a képeken, nagyon sok hegyet láttam, amik az égig érnek, és a tetejük fehér!- És miért csak a tetejük fehér? Tudod a hegyek tetején sokkal hidegebb van. Válaszolta, apja.Hidegebb! Csodálkozott Éden. Hiszen közelebb van a naphoz?! Valóban de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül melegebb legyen. Egy bizonyos határon túl magasabb a pára tartalom és erősebbek a szelek , a hő mérséklet ettől alacsonyabb, így könnyebben kialakul a hó réteg a tetejükön mint a Kilimandzsáró tetején!Érted? Kérdezte. Igen... értem is... meg nem is, a Kilimandzsáró itt van Afrikában és itt nagyon meleg van! Így van, de ezt majd meg beszéljük otthon, válaszolta apja, és elindultak haza. Éden egész úton azon töprengett amit, az apja mondott. Vacsorához készültek, ahogy haza értek. Éden még gyorsan a kezébe vette a könyvet, amit már régóta nézegetett és, csak azután ült asztalhoz. Egyre izgatottabbá vált, rengeteg kérdés volt a fejében. Vacsora közben Éden, sokat beszélt, főleg a képekről a miket a könyvben látott, de sokkal inkább a hegyekről és az azokat fedő hóról. Még sosem látta a Kilimandzsárót sem, csak a szülei elmondásából ismeri, és sorra tette fel a kérdéseket, amik eszébe jutottak. Szülei készséggel válaszoltak, hisz a leg közelebbi szavannákon túl nem sok helyen volt. Közeledett a karácsony. Éden sokat tudott., erről az ünnepről. Úgy gondolta, ha majd megírja a mikulásnak, akkor talán majd eljuthat, a magas hegyek országába.Másnap reggel, Éden felkereste legjobb barátját Mazizt és elmesélte , mit kért karácsonyra.Képzeld, levelet írtam a mikulásnak, és azt kértem bárcsak elmehetnék , a nagy havas hegyek országába, Svájcba.Maziz , nem értette. Azt sem tudod, hol van! Mondta. És merre indulnál? Én még nem hallottam róla, hogy van olyan ország ahol havas hegyek vannak. Különben sem tudom mi az a hó, azt sem tudom hol van Svájc. Igazad van kell egy térkép, különben biztos eltévednék! Mondta ,Éden. Mond csak Maziz, van kedved velem jönni? Hát persze, mire jók a barátok! Rendben ! Mondta Éden, azt hiszem kérek egy, térképet is.Maziz édesanyja Luna, hallotta a fiuk beszélgetését. Luna, Éden szüleinek segített,az állatok gondozásában. Meg kereste a, fiú anyját, elmondta, Éden és Maziz miről beszéltek. Éden anyja, elérzékenyült, hisz benne ott voltak azok, a gyerekkori emlékek, a havas karácsonyokról. Ezért megkereste férjét, és úgy gondolta. Meg kéri Őt, hogy az idei karácsonyt töltsék, Európában. Elmondta, hogy nemrég beszélgetett, Lunával, aki elmondta neki, Éden mit kér a mikulástól karácsonyra. Hosszas beszélgetés, és emlékezés után, úgy döntöttek, elutaznak, Svájcba. Így okozva örömöt Édennek. Alig párnap múlva, Éden Szülei, vásárolni mentek a legközelebbi városba. Szükség volt pár meleg holmira, és hogy éden ne is sejtsen semmit, a csomagokat fel is adták légi postán és majd az érkezésükkor át veszik. Csupán egy meleg garbót, bakancsot, dzsekit, és nadrágot vittek haza Édennek. El érkezett az utazás napja, Éden izgatott, bár nem sejtette, hova készülnek. Papa mond el még is , hova utazunk? Kérte Éden. Nem mondhatom el fiam, de nem fogsz csalódni.! Rendben, bízom benned, mondta Éden az apjának. És csak remélte, hogy a mikulás teljesíti a kérését, még mielőtt, meg öregszik. Hisz azt már sejtette, hogy a karácsonyt nem itthon töltik, de azt nem, hogy hol. Meg érkeztek a repülő térre. Éden még repülőn sem ült, életében. Mindenre rá csodálkozott. Mekkora! Nézd apa! Mondta Éden , a repülőre amire felszállni készültek.Bizony, és ezzel mi is mint a hegyek a felhők közé, megyünk. Válaszolt, apja. A felhők közé!? Majd felemelte a fejét, Éden, és az eget nézte. Majd be szálltak a gépbe, és kis idő múlva a magasba emelkedett. Éden félt egy kicsit, nem sokat látott a felhőkből, becsukta a szemét és hamar el is aludt.
Éden és a hó ember 2- rész. (Svájcban)
Pár óra múlva megérkeztek, Svájc repülőterére. A várost mindenhol hó borította. Éden nem sokat beszélt, némán csodálta a hófedte, város szépségeit, és a hegyeket. Sosem látott még ilyet. Olyan mint , egy habos torta! Mondta Éden. Hamarosan megérkeztek, a házhoz ahol megszállnak. A ház, egy kedves ismerősüké, és egy hatalmas hegy lábánál áll. Ahogy ki szálltak, az autóból, Éden szinte moccanni sem mert. Még nem látott ekkora hegyet, de leginkább, nem volt hozzá ilyen közel. Alig látta a hegy tetejét. Éden! Szólt édesanyja, gyere mert még meg fázol, nem vagy hozzászokva e-hez a klímához, és könnyen beteg lehetsz. Megyek , mama! Mond, holnap, felmegyünk a hegyre? Szeretnem látni milyen ott fent! Lehet, hogy le rajzolom, hogy megmutathassam, Maziznak! Mondta, Éden. Másnap, későn ébredt,kimerült az utazástól, és az idő változástól. Boldog volt, hogy felmehet a hegyre, és végre megérintheti a havat. Most először tudatosult benne, hogy Afrikán kívül is vannak csodálatos tájak, sőt szebbek is. Miután meg ette, az ebédjét, meg kérte apját, mielőbb induljanak el. Apja, meglepetést szánt, Édennek. Egy csodálatos szánkót. Nahát! Mondta Éden, ez nagyon klassz, de mire való!? Ezzel, csúszhat le a hegyről! Felelte apja. Meg mutatom, gyere. Azzal elindultak, hogy Éden első, igazi nagy élményét, megörökítsék, egy fényképező géppel. A fiú, fáradhatatlanul, csúszott, le a hegyről, és ment vissza, olykor, felborult, de ettől meg viccesebbnek találta, a szánkózást. Éden látta, hogy apja golyókat, formál és egy másra halmozza. Mit csinálsz? Kérdezte. Hó golyót, ezzel fogom meg dobálni a, mamát, csak figyelj, és azzal hozzá dobott egyet, feleségéhez. Hatalmas hócsatába kezdtek. Vidám, sikolyuktól és kacagásuktól visszhangzott, a hegy,. Órákig játszottak .Lassan be esteledett,. Mind annyian el fáradtak, a nap végére. Csodálatos nap volt ez, Éden számára. A vacsoránál, édesapja, nagyon érdekes dolgot mondott, Édennek. Holnap, karácsony, és van egy meglepetésem. Hóembert építünk, fiam! Hóembert? Csodálkozott, Éden. Fel sem foghatta, hogy lehet hóból embert építeni, de érdekesnek találta, és azon töprengett, hogy majd kire is fog hasonlítani. Miután befejezték a vacsorát, elköszönt szüleitől, és a szobájába ment. Azt gondolta, ha most, lefekszik hamar elalszik, és így előbb lesz reggel. Nagyon várta a holnapot. Másnap izgatottan ébredt, alig ette meg a reggelijét, máris kiszeretett volna menni. Ho-ho, légy türelmesebb, fiam! Ma nagyon hideg van, várnunk kell egy kicsit, hogy fel melegedjen az idő. Mondta, neki apja. Az nem jó! Mondta Éden. Afrikába is meleg van, és ott nincs hó! Úgy gondolta, ha melegebb lesz, a hó el tűnik, és nem tud hóembert csinálni, és csak bámult ki az ablakon, hogy szemmel tarthassa a napot. Hamarosan enyhült az idő! Végre magára vehette, meleg ruháit, és már kint is volt az udvaron. Édes apja, mosolygott, fián. Látta mennyire izgatott. Ezért, úgy gondolta, Éden ablaka alá, állítják a hó embert. Éden ablaka, pont a hegyre nézett. Hamarosan neki láttak, az építéshez. Nézd, Éden így kell! Hó golyót gyúrsz, majd görgetni kezded, minél nagyobb legyen, majd két kisebbet, csinálunk! Tanította, Édennek, apja. Három golyót gyúrunk, és a legnagyobbat tesszük alulra! Folytatta.
Amikor, elkészültek az, óriási golyók. Éden, és apja, egymásra rakták. Éden! Szólt neki apja. Menybe a konyhába, és hozz, fazekat a fejére! Fazekat? Csodálkozott, Éden. Igen, és még sárga répát, az lesz az orra! Én majd hozok szenet a pincéből! Szenet, fazekat, sárgarépát? Éden nem értette, de tudta, hogy apja érti a dolgát, ezért rossz nem lehet. Hamar,meg is hozta a szükséges, dolgokat. Éden! Tedd a répát a feje, közepére. Egy kicsit, lejjebb! Mondta apja. Jó lesz! Most, a szemeit! Tegyél oda két szenet! Végül a száját! Fogj pár darab szenet, és kezdd el, mosolygósra, hogy vidám legyen, mint te! Éden is mosolygott, nagyon örült a hóembernek. Édesapja még felrakta, a gombokat. Így ni mintha, kabátja lenn! Mondta. Majd elment és hozott, két seprűt. Ez miért, kell? Kérdezte, Éden. Ez lesz, a keze! Egy hóember mégsem lehet kéz nélkül! Éden csak mosolygott. Végül feltette a fazekat, a hóember fejére. Hogy tetszik? Kérdezte, Édentől apja. Nagyon mókás! Válaszolt. Most már látta, hogy valójában nem igazi embert formáz. Különbözik, minden eddig ismert, embertől. Még is csak hóból készült, és még csak nem is hasonlít senkire. Még is úgy vélte, bárki lehetne, aki kedves, vidám és mókás, az sem kizárt, hogy pocakos legyen. Ahogy ezen töprengett, eszébe jutott, a mikulás. Igen, meg van ! Kiáltotta. Mi az, Éden? Kérdezte édesapja. Semmi- semmi! Mondta. Közben arra gondolt, hogy igazából a mikulásra, hasonlít. Mert, hogy Ő is, kedves, vidám, és pocakos, öreg úr. Ezt, elmondom, Maziznak! De csak, neki! Nehogy a mikulás megsértődjön. Úgy gondolta, a mikulás így akart üzenni neki, és ez által teljesült a kívánsága. Éden! Szólt az édes anyja. Gyere, elkészült az ebéd! Máris megyek! Még mielőtt be ment volna. Éden a sálát a hóember nyakába tette. Csak, hogy meg ne fázz! Mondta. Azután be ment a házba. A hó ember, lett Éden legszebb karácsonyi emléke. Még akkor sem olvadt el, amikor Édenék vissza utaztak Afrikába. Éden és szülei. Minden évben karácsonykor, el utaztak,, Svájcba. Éden legszebb, pillanatait élte át a havas hegyek között. És minden évben boldogan mesélte el élményeit, szerte Afrikában.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
