Egy éjszakai vers
Dátum: 2009. október 28. 23:46Műfaj: VersCimkék: élet, sultan meséi, magány, éjszaka |  |
Egy éjszakai vers
Este ismét csak kocsmában voltam
(sehogy sem vonzott az üres lakás).
Mert nappal a semmiért futottam,
vodkával töltöm az est poharát.
És hallgattam mások nevetését,
ahogy átüt a kocsma zsivaján,
s legyőztem vérem késztetését,
hogy verjem késem a torkukon át.
Csak néztem a vidám társaságot
(fiatal diákok szórták a pénzt,
sörből teremtve boldog világot)-
hisz nekik születni volt csak nehéz...
Mert egyedül voltam a tömegben,
és eluntam nézni a tivornyát,
egy csajomhoz mentem a közelben,
aki egy rézrúdon rázza farát.
A lány a bárban buja zenére,
unott közönnyel adta műsorát,
s - hogy meglátott - intett a szemével,
hogy nem tud jönni: rá még üzlet vár.
Ő ma nem jön - megvették a testét,
s otthon várják a támogatást;
pár ezresért eladta a lelkét -
ma tőle vetetlen marad az ágy.
Ajánlás:
hogy milyen csúf világra szül bennünk,
hát naponta sírva kérte volna,
hogy: "bár ne lenne nékünk gyermekünk"!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
