Egy másik nap
Dátum: 2010. július 11. 10:31Műfaj: EgyébCimkék: megnyugvás |  |
Még most is ugyan úgy kezdődnek a napjaim. Fájdalommal. A tolószékből kiszálltam már, a mankóimat elhagytam. De a fájdalom megmaradt. Még most is nehéz, de már könnyebb.
Június van. Elkezdődött a nyár. Én még mindig a koliban dekkolok. Reggel felkeltem. Nem esett nehezemre. Nem gondolkoztam azon, hogy visszameneküljek az álmok világába. Volt miért felkelnem. Nem voltam egyedül. Akármennyire is fáj, nem kell vele egyedül megküzdenem. Lebandukoltam a koli elé a szokásos energiaital és cigi társaságában. Na és a barátaimmal. Túllépve a fájdalom és kín küszöbén rádöbbentem, hogy soha nem voltam magányos. Mindig körülvettek az emberek. Épp csak annyira el voltam foglalva önmagammal, hogy nem vettem észre az embereket. Az álmokba menekültem ahelyett, hogy észrevettem volna, mennyire fontos is vagyok a barátaimnak. Van, aki törődik velem.
Otthon is más lett a légkör. Nagyon ritkán járok haza. Mégis szemlátomást változott a helyzet. Egyre többet mosolyogtam. Egyre többet foglalkoztam a gyerekekkel. Többet voltam édesanyám közelében, segítettem neki. Nem kellett már azon gondolkodnom reggel, hogy fel kelje-e vagy ne.
Soha nem voltam egyedül. Mindig azt mondtam, hogy soha nem vagyok egyedül, de mégis magányos vagyok. Tévedtem. Soha nem voltam magányos. A fájdalom annyira elvette az eszem, hogy nem figyeltem oda azokra, akik mindig is figyeltek rám. Erre pedig egy szombat este jöttem rá. Szokásosan csajos estét tartottunk két barátnőmmel. Kicsit spiccesek voltunk már. Az egyik lány mondott valamit, amin nagyon elgondolkoztam. Azt mondta nekem, hogy nagyon sokszor úgy veszi észre, hogy nem őszinte a mosolyom. Erre csak annyit válaszoltam, hogy nem akarom a barátaimnak azt mutatni, hogy bajom van. Felhúzott szemöldökkel a következőket mondta:
- A barátok nem azért vannak, hogy megjátszd magad előttük. Ha valamin nem akarsz nevetni, vagy nincs jó kedved, ne erőltesd. Mi nem azért vagyunk a barátaid, hogy mindig mosolyogni lássunk, hanem hogy veled legyünk akkor is, ha nincs kedved nevetni.
Ezen elgondolkoztam. És rájöttem, hogy igazuk van. Ekkor döbbentem rá, hogy ez a nap más, mint a pár hónappal ezelőtti nap. Ez egy másik nap!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
