EGY MEGRONTOTT ÉLET 1.rész
Dátum: 2009. május 14. 17:29Műfaj: NovellaCimkék: félelem, csalódás, remény |  |
A nevelőintézetből kikerülve, a nagybetűs életben számos megpróbáltatással kell szembenéznie Rózsikának. Néha mellé szegődik a szerencse, de a gonosz emberek is útjába kerülnek.
Rózsika épphogy betöltötte a 18. születésnapját, kis batyujával, valamint csekély pénzével elhagyta az intézetet.
A közeli városban bérelt magának egy takaros albérleti szobát. Két hónapot előre fizetett, így biztosítva magát a későbbiekre.
Első útja az áruházba vezetett ahol vásárolt magának ruhát, alsóneműt, törölközőt, tisztálkodó szereket és pár apróságot amire szüksége lehetett.
Ilonka néni már várta, hiszen napokkal előbb telefonon megbeszélték, hogy mikor érkezik. Átadta Rózsikának a kulcsot, egy ideig beszélgettek, majd sietve indult a dolgára.
Rózsika elpakolta a ruháit, majd fáradtan elnyújtózkodott a díványon. Most először érezte, hogy milyen nyomasztó a szabadság. Próbálta lepergetni maga előtt a jövőt. Ilonka néni közbenjárásának köszönhetően munkahelye is lesz. Örült, hogy a következő héttől már munkába állhat egy közeli kocsmában. A semminél ez is több, egyenlőre mosogatni és takarítani fog.
Gondolataiba elmerülve mély álomba zuhant. Észre sem vette amikor Ilonka néni megjelent egy kis tál friss, meleg pogácsával. Halkan letette a tálkát az asztalra és óvatosan becsukta maga mögött az ajtót.
Már kacsingatott be a nap az ablakon amikor Rózsika ébredezett. Hirtelen azt sem tudta, hogy hol van. Kipattant az ágyból, mint aki időre készül valahová.
Napok teltek el, hogy belakta a kis szobát. Az intézet után furcsa volt, hogy nem kellett senkivel sem osztoznia a szekrényen.
Alig csapta meg a szabadság szele, máris nagyon magányosnak érezte magát. Hiányoztak a barátok, szobatársak. Sokszor veszekedtek, de legalább volt kihez szólni. Most itt nincs vita, de a négy fal némán veszi körül.
Hétfőn reggel a szokásosnál is korábban ébredt. Izgatott volt, hiszen első alkalommal állt munkába. Kocsmát idáig csak kívülről látott, nem szerette a részeg embereket.
A megbeszélt idő előtt érkezett. Az ajtó még zárva volt, bátortalanul kopogott. Kis idő múlva egy ruhásszekrény méretű férfi nyitott ajtót. Rózsika szemei kikerekedtek. Illedelmesen bemutatkozott. Géza betessékelte, közben szemeivel végigpásztázta a lány törékeny, formás testét.
Nagy vonalakban elmagyarázta a teendőket, majd munkának láttak. Volt bőven mit tenni. Úgy tűnt, mintha két hete senki nem mosogatott volna. Igyekeznie kellett, mert még a takarítás hátra volt, a kocsma pedig hamarosan nyit.
Lassan szállingóztak a vendégek. Géza állta a rohamot, majd kis idő múlva hívta Rózsikát, hogy szolgálja ki a vendégeket.
Bátortalanul fogta meg a tálcát. Az asztalhoz érve illedelmesen köszönt, letette az italokat . Indult volna vissza amikor érezte, hogy az egyik kedves vendég megpaskolta formás fenekét. Hirtelen szóhoz sem jutott.
Felháborodását Géza annyival intézte el, hogy ne törődjön vele, ebbe senki nem halt még bele, mindent a vendégekért.
Délután jött egy fiatal lány, pár évvel lehetett idősebb nála. Géza bemutatta egymásnak őket. Zsuzsi váltotta Rózsikát, így most mehetett hátra mosogatni.
Zárásra már olyan fáradt volt, hogy legszívesebben helyben elaludt volna. Nem lakott messze a kocsmától, de most úgy érezte, hogy soha nem ér haza.
A szobába érve, villanyt sem gyújtott, lerogyott a fotelba. Úgy gondolta, hogy pihen pár percet.
Reggel Ilonka néni kopogására ébredt. Beszélgetésre nem volt idő, megköszönte, hogy felébresztette. Igyekezett rendbehozni magát és már rohant is, hogy időben érkezzen a kocsmába.
Teltek a napok, egyre fáradtabbnak érezte magát. Egyik délután amikor a pultban elfogytak a poharak, hátra ment, hogy hozzon egy újabb adagot. Bár ne tette volna. Ahogy benyitott, látta amint Géza az asztalon szeretkezett Zsuzsával. Elkapott egy tálca poharat és rohant vissza a pultba.
Nemsokára Zsuzsa is megérkezett, mintha mi sem történt volna. Nem beszéltek az esetről, mindketten folytatták munkájukat.
A csütörtöki szabadnap nagyon jól esett Rózsikának. Már kora délelőtt végzett a mosással. A tiszta ruhák szálltak a késő nyári szélben. Teleengedte a kádat jó meleg vízzel és elfeküdt benne. talán még el is szundikált egy kicsit, mert arra ébredt, hogy már elég hideg a víz. Jóformán az egész napja pihenéssel telt., amire igencsak szüksége volt. Egy újabb kemény hét várt rá. Jövő hét csütörtökig minden nap várt rá a kemény munka.
A következő héten is többször látta Zsuzsát a főnökkel, de már nem lepődött meg rajtuk. Lassan hozzászokott a vendégek bizalmaskodásához is. Nem örült amikor a fenekét paskolgatták, csókot nyomtak piros pozsgás arcára. Ilyenkor mindig az járt a fejében amit a főnök mondott, bár legszívesebben lekevert volna nekik egy-egy pofont.
Egyik este amikor Zsuzsa visszatért a pulthoz, szólt Rózsikának, hogy menjen hátra a mosogatóhoz. A lány sietve ment a dolgára. Ahogy belépett a konyhába, egy hatalmas és erős kéz szorításában érezte magát. Géza volt aki szorosan magához húzta a lányt, aki a nagy test fogságában alig kapott levegőt. Egész teste remegett a félelemtől. Hiába kapálódzott, a férfi öleléséből nem tudott szabadulni. Amikor, mintegy hópihét, felemelte és feltette az asztalra, Rózsika érezte, hogy nincs menekvés.
Folyt.köv....
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
