EGY MEGRONTOTT ÉLET 6. rész
Dátum: 2009. május 24. 19:37Műfaj: NovellaCimkék: öröm, boldogság, félelem, kín |  |
Ilonka néni meglepődve nézte a lány rémült arcát, aki hamar megnyugodott amikor felismerte egykori jótevőjét. Felpattant a padról és egyenest az asszony nyakába ugrott. Annyira örült, hogy még a sápadt arca is pírt kapott.
Váratlan öröm
Ilonka néni meglepődve nézte a lány rémült arcát, aki hamar megnyugodott amikor felismerte egykori jótevőjét.
Felpattant a padról és egyenest az asszony nyakába ugrott. Annyira örült, hogy még a sápadt arca is pírt kapott. Percekig álltak egymásra borulva, majd hosszas beszélgetésbe kezdtek.
A sok borzalom hallatán Ilonka néni kérte Rózsikát, hogy tartson vele az unokájához. A lány nagyon megörült a hirtelen nyakába pottyanó lehetőségnek, de eszébe jutott Erzsi néni, aki nemsokára nyitja a büfét. Megígérte neki, hogy reggel mindenképpen segít a szendvicsek elkészítésében. Semmiképpen nem szeretné cserben hagyni, hiszen sokat köszönhet neki.
A hideg szél átsüvített a csarnokon. Kénytelenek voltak behúzódni a váróterembe, ahol a büfé volt.
Erzsi néni szerencsére előbb érkezett. A bemutatkozás után azonnal munkához láttak. Az első szendvicset Ilonka néni kapta egy nagy bögre forró kakaó kíséretében. Jól esett átfázott testének a meleg ital.
A munkával gyorsan elkészültek. Erzsi néni nagyon elszomorodott, hogy a lány most itt fogja hagyni. Megköszönte Rózsikának az eddig munkáját, külön kiemelve, hogy nem hagyta itt szó nélkül.
Nagyon megszerette őszinteségéért, becsületességéért, de örült annak, hogy talán jóra fordulhat szegény teremtés sorsa. Szomorúan gondolt arra, hogy újra segítség nélkül marad.
Rózsika szavai széles mosolyt varázsoltak Erzsi néni arcára, amikor bátortalan hangon felajánlotta, hogy reggelente szívesen jönne segíteni, amennyiben igény van rá.
Ilonka néni tűkön ült, mert tudta, hogy unokája már aggódva várja. Odalépett a telefonfülkéhez és tárcsázta a számot.
János felkapta a telefont és izgatottan érdeklődőtt, de megnyugodott, hogy nincs semmi baj. Megbeszélték, hogy kocsiba ül és a büfénél találkoznak.
Közben Rózsika is befejezte a munkát. Erzsi néni egy kis csomagot készített és a pénzzel együtt átadva, magához ölelte a lányt. Megbeszélték, hogy reggel fél hatkor találkoznak a büfé előtt.
János ahogy belépett a büfébe, tátva maradt a szája. Nagyanyja mellett egy gyönyörű lány ült. Szíve hevesen dobogott, amikor bemutatkoztak egymásnak. János zavarában minden csomagot magához vett, majd leszakadt a karja.
Amíg a kocsihoz értek a szél arcukba hordta a havat. János berámolta a táskákat a csomagtartóba, kinyitotta az ajtókat. Mindenki elhelyezkedett és indultak hazafelé. Rózsika mozdulni sem mert az ülésen. Még soha nem ült ilyen szép és tiszta autóban. Rövid időn belül megérkeztek a házhoz. János kisegítette nagyanyját, majd Rózsikát is. Pillantásuk ismét találkozott.
A lift hamar felrepítette őket a második emeletre. A lakásba lépve Rózsika ledobta a csizmáját. Nem volt szíve a gyönyörű szőnyegre lépni. A hátitáskájából előkotorta papucsát, melyet azóta nem viselt, hogy eljött a kisvárosból.
A nappaliban foglaltak helyet. Ilonka néni kipakolta a süteményeket egy tálcára. Egy jókora fazék is előkerült a táskából tele töltöttkáposztával. János kitette a hidegre, majd finom kávéval állított vissza. Ígyekezett a lány közelébe ülni. Kiváncsiskodó kérdéseire Rózsika maga is meglepődött, de őszintén elmesélte eddigi életét. Amikor Géza történetéhez ért, még Ilonka néni szava is elállt. Könnyes szemmel hallgatta végig, majd elmesélte, hogy milyen pletykák mentek odahaza. Jánost a hallottak nagyon feldühítették. Sajnálta a lányt és elhatározta, hogy mindenben segítségére lesz.
Rózsika maga sem értette, hogy miként volt ereje egy szuszra kitálalni bánatát, de úgy érezte, hogy erre most nagy szüksége volt. Mintha megkönnyebbült volna.
Közeledett az ebéd ideje. Jánosnak még nagyanyját is sikerült meglepnie a milánói makarónival. Megbeszélték, hogy ebéd után együtt mennek vásárolni.
Az áruházakban nagy volt a választék. Rózsika élvezte a ruhapróbákat. Némelyik ruha kimondottan jól állt rajta. Egy szép szoknyát és egy hozzá való pulóvert a kosarába tett. Ennyi volt amit a büfében szerzett pénzéből ki tudott fizetni. Észre sem vette, hogy közben Ilonka néni kosara is megtelt.
A pénztárnál mindkettőjüket leelőzte János, aki bankkártyával fizetett.
Ahogy hazaértek, Rózsika szólt Ilonka néninek, hogy szeretne lefürdeni, mivel már legalább három napja nem volt alkalma alapos mosakodásra.
János azonnal megengedte a vizet, kikészített sampont, szappant, törölközőt és magára hagyta a lányt.
Elnyújtózott a kádban, jól esett testének a meleg víz. Sikerült ellazulnia, kis híján el is aludt.
Sokáig maradt volna a kádba, de hamarosan indulnia kell. Azt sem tudja merre kell mennie, hogy visszaérjen a pályaudvarhoz. Kiszállt a kádból, megszárította hosszú fekete haját. Ahogy kilépett a fürdőszobából, János csodálkozó szemeit érezte futkosni a testén. Ilonka néninek is feltűnt, hogy unokája nagy érdeklődést mutat a lány iránt. Hogy oldja a pillanatnyi csendet, megkérte Rózsikát, hogy próbálja fel a vásárolt ruhákat.
A lány eleget tett a kérésnek. Nem győztek gyönyörködni amikor előlépett . A fekete nadrághoz nagyon jól illett a barack színű pulóver. Éppen úgy nézett ki, mint egy Barby baba, ahogy csillogó fekete göndör haja vállaira omlott. Indult, hogy visszaöltözik amikor Ilonka néni mosolygó tekintettel közölte, hogy ez az ő karácsonyi ajándékuk. Rózsika annyira meglepődött, hogy hirtelen hang sem jött ki a száján. Könnyes szemekkel köszönte meg az ajándékot.
Vacsora után megkérte Jánost, hogy segítsen neki visszajutni a pályaudvarra. Ilonka néni és az unokája szinte egyszerre szólalt meg, hogy ne menjen sehová. János felajánlotta, hogy az egyik szobában nyugodtan lakhat.
Rózsika nagyon megörült, hogy nem kell tovább az utcán aludnia, de félt, hogy az albérleti díj túl sok lesz az ő lehetőségeihez képest.
János természetesen nem kért pénzt a szobáért. Megegyeztek, hogy amikor ideje engedi, besegít a takarításba, ház körüli munkákba. Ez volt a második nagy lehetőség amióta eljött a kisvárosból. Az ünnepek alatt Ilonka nénivel osztoznak a szobán.
Este nagyon jól esett végre testének a jó puha ágy. Nem akarta elhinni, hogy nem kell többé a pályaudvaron fagyoskodnia. Gondolatban végigfutott eddigi életén, majd végre sikerült elaludnia.
Odakinn még sötét volt amikor Ilonka néni keltegette a lányt. Gyorsan felöltözött. Mire a nappaliba ért, az asztalon várta a gőzölgő kávé. A kávéja mellet egy borítékot talált, benne az ötezer forinttal, amit annak idején a rezsiköltségre hagyott. Nem akarta elfogadni, de Ilonka néni ráparancsolt. János már útra kész volt. Ma az utolsó nap, hogy be kell mennie az irodába ünnep előtt. Mivel úgy is útba esik, a pályaudvarnál kiteszi a lányt.
Ilonka néni boldogan nézett utánuk.
A pályaudvarhoz érve János odaadott Rózsikának egy telefont és kérte, hogy amikor végzett a munkával hívja fel. Ma úgy is korán végez, és érte jön. Búcsúzóul egy puszit nyomott a lány arcára.
Erzsi néni boldogan fogadta Rózsikát. Hamar végeztek a munkával, már csak a takarítás maradt hátra.
Kellemes ünnepeket kívánva egymásnak, boldogan váltak el.
Rózsika még nem telefonált Jánosnak, úgy döntött, hogy karácsonyra valami kis apróságot mindkettőjüknek vásárol. Útközben megállt a cipőbolt előtt. Nagyon megtetszett neki a kirakatban lévő körömcipő. Próba után kifizette, majd telefonált Jánosnak. Igyekezett vissza a pályaudvarhoz. Nem sokat kellett várnia, mire a férfi megérkezett. Amikor János megpuszilta, maga is meglepődött, hogy viszonozta.
Ilonka néni már várta őket. Korán vacsoráztak, majd mindenki nyugovóra tért.
Másnap reggeli közben megbeszélték a teendőket. János vállalta a karácsonyfa díszítését. Rózsika a konyhában segédkezett. Mire eljött a gyertyagyújtás ideje, mindenki készen állt. Elénekelték a mennyből az angyalt, majd kiosztották az ajándékokat. Ilonka néni Rózsikától egy gyönyörű asztalterítőt és egy szép könyvet, János egy karórát és egy könyvet kapott. Rózsika Jánostól egy mobil telefont, míg nagyanyja egy robotgépet kapott. Ilonka néni mindkettőjüknek egy-egy ajándékkosarat adott, benne ötezer forinttal.
A lány örömében sírva fakadt. Élete legszebb karácsonya volt a mai. János átölelte és magához szorította.
Az ünnepek békésen teltek.
December huszonhetedikén reggel János elvitte Rózsikát a pályaudvar büféjéhez, majd haza indult. A lány türelmesen várta, hogy megérkezzen Erzsi néni. Leült egy padra és jóleső érzéssel gondolt élete legszebb karácsonyára. Éppen János járt az eszében amikor hátulról Antal karon ragadta és ellentmondást nem tűrve húzta maga után.
Folyt.köv.......
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
