vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

EGY MEGRONTOTT ÉLET 10. rész

Műfaj: NovellaCimkék: pihenés

Mire Jánosék a kórházba értek, Feri bácsi már túl volt a műtéten. Ilonka néni ahogy meglátta az öreget, összeszorult a torka. Borzongató látvány volt, amint az ég felé emelt lábát súlyokkal húzatták.

MEGÉRDEMELT PIHENÉS

Mire Jánosék a kórházba értek, Feri bácsi már túl volt a műtéten. Ilonka néni ahogy meglátta az öreget, összeszorult a torka. Borzongató látvány volt, amint az ég felé emelt lábát súlyokkal húzatták.
Feri bácsi, hogy oldja a feszültséget, mosolyogva elmesélte, hogy az egész egy villanykörte kicserélésének köszönhető. Mivel nem érte el másképpen az égőt, az asztalra tette a hokedlit. Arra egy sámliról tudott felállni. Ki is cserélte a körtét, de a lejövetelbe hiba csúszott. A sámli megbillent és ő hanyatt leesett az asztalról.
Mindenki elnevette magát. Jobban belegondolva megállapították, hogy rosszabbul is végződhetett volna az eset. Ilonka néni először tegezte le az öreget hirtelen felindulásában amikor tudtára hozta, hogy a speizban van a kétágú létra.
Az eseten jót kuncogtak, bár átérezték az öreg fájdalmát.

Ilonka néni minden délutánt Feri bácsi mellett töltött. Egyre közelebb kerültek egymáshoz. A búcsúpuszik lassan csókokká váltak.

Nagy volt az öröm amikor egyik nap a folyosón fogadta az öreg. Bizonytalanul mozgott a járókerettel, de legalább az első lépéseken túl jutott. Egy hét múlva már alíg lehetett utolérni, így az orvos nem látta akadályát a hazamenetelnek.


Fülledt, forró nap volt . Rózsika az irodában maradt intézni az ügyeket. János és Ilonka néni elindult, hogy az öreget hazahozzák a kórházból.

Otthon a régi szobája várta. A meghatódottságtól megszólalni sem tudott, amikor mindhárman felajánlották gondoskodásukat. Könnyes szemekkel mondott köszönetet.

Szépen teltek a napok, a párok egyre több időt töltöttek egymással. János és Rózsika szerelme is újból lángra kapott, ahogy a rájuk nehezedő problémák megoldódni látszottak. Mindketten sokat idegeskedtek a közelmúlt történései miatt.

Egyik vasárnap, ebéd után János váratlanul bejelentette, hogy két hétre elutaznak Rózsikával a Horvát tengerpartra. A meglepetéstől hirtelen néma csend lett. A lány is most hallott először a nyaralásról. Szemei fényesen csillogtak az örömtől. El sem akarta hinni, hogy láthatja a tengert, hiszen a Balatont is csak képekről látta idáig.
Ilonka néniék is örültek a bejelentésnek. Az utóbbi időben úgy is nagy nyomás volt a fiatalokon, igazán megérdemelnek egy kis pihenést.
Az utazásig igyekeztek mindent beszerezni, hogy csak kenyérért kelljen átlépni a szemközti boltba. Az irodában is mindent elrendeztek, kolléganőjükre hagyták a céget.

Az indulás napján Rózsika már utazási lázban égett. Négyesben reggeliztek, amikor meghallották a hírekben, hogy a Dunában találtak egy férfi holttestet. A zsebében lévő iratok alapján H.K.Antal az áldozat. A felpuffadt test már bomlásnak indult. A holttest azonosítása még tart.
János és Rózsika összenéztek. Szavak nélkül is megértették egymást.


Reggeli után még egyszer átnézték a csomagokat, majd megpakolták az autó csomagtartóját és búcsúzkodás után útnak indultak. Rózsika arca ragyogott a boldogságtól. Nem siettek, útközben gyönyörködtek a tájban.
A fák sietősen rohantak az út szélén. A határ zöld köntösben pompázott. A búzakalászok békésen bólogattak a langy meleg szélben.

Már két óra felé közeledett az idő amikor megálltak ebédelni. Jánosnak is nagyon jól esett a nyújtózkodás. Ebéd után felhörpintették kávéjukat és ismét útnak indultak. Úgy kalkuláltak, hogy ha semmi gond nem jön közbe akkor este hétre már a szálláshelyükre érnek.
Tekintetükkel falták egymást, az autó kereke pedig monoton zizegéssel a kilómétereket.




A nap szép lassan kúszott le az égről. Még látták amikor a tengerben megmártózott, majd átadva helyét a holdnak, pihenőre tért.
A bőröndöket felvitték a szobájukba, de nem pakoltak ki. Lazább ruhára váltottak és lesétáltak a tengerpartra. Gyönyörködtek a látványban, amint egy kishajó békésen ringatózott a tengerben lubickoló holdsugár hátán.
János átölelte Rózsikát és hosszasan szívták magukba a sós víz illatát. Sokáig csüngtek egymás ajkán, majd ledobva ruhájukat fürödtek egyet a hűs tengerben.



Fáradtan zuhantak az ágyba. A meleg ellenére szorosan egymáshoz simulva aludtak el.
Rózsika reggel a fiú csókjaira ébredt. Most először merte magának is bevallani, hogy Jánost az életénél is jobban szereti. Géza és Antal után gondolni sem merte volna, hogy valaha meg tud szeretni bárkit. Nagyon boldog volt, hogy a sors összehozta szerelmével.

Ebéd után sétáltak egyet a városkában, majd a tenger habjaiban hűsítették le felhevült testüket. . Az éjszaka ismét a gyönyörök kertjébe repítette őket. János már az esküvőt tervezgette. Reggeli közben meg is kérdezte Rózsikától, hogy mit szólna ha karácsonykor mondanák ki a boldogító igent. A lány nagyon boldog volt, bársonyos kezével végigsimította János arcát. Csillogó szemekkel nézett a fiúra és egyetértően bólogatott.

A második hét elején forró napra ébredtek. A hőmérők árnyékban elérték a negyven fokot. Az elviselhetetlen meleg elől a hűs szobájukba voltak kénytelenek visszahúzódni. Csak késő este mentek le a partra. Ahogy a nap vörösre festette az eget tudták, hogy nagy szél lesz.

Másnap hajnalban az ablakok csapódására ébredtek. Gyorsan bezárkóztak, majd az üvegen át nézték, amint a viharos szél méteres hullámokat küldött a part felé. A látvány gyönyörű, de egyben félelmetes volt.

Reggeli után lemerészkedtek a partra. Percekig nézték a vízen izgatottan remegő napsugarat. A vad szél egyre feketébb felhőket küldött feléjük. Hirtelen csaknem éjszakai sötétség borult a tájra. A szakadó eső elöl szaladva menekültek a szálláshelyükre, de így is bőrig áztak.
A nap hátralévő idejében a jövőt tervezték. János sok gyereket szeretett volna, Rózsika megelégedne kettővel. Végül úgy döntöttek, hogy lesz amennyi lesz, soha nem tesznek ellene.
Ebéd után felhívták Ilonka nénit. Érdeklődtek Feri bácsi állapotáról is. Jánosnak feltűnt, hogy nagyanyja hangja izgatott volt. Hiába kérdezgette, nem árult el semmit, csak azt hajtogatta, hogy minden rendben, pihenjenek nyugodtan.

Az időjárás előrejelzés semmi javulást nem ígért, így megbeszélték, hogy előbb indulnak hazafelé. A hátralévő időt Siófokon töltik, mivel Rózsika még soha nem volt a Balatonnál.

Este a szálloda halljában szórakoztak. Mindekttőjüknek jól esett vacsora után a hideg pezsgő. Tánc közben János szorosan magához ölelte Rózsika testét. Szívük a zenével együtt lüktetett. Éjfél felé járt az idő amikor felhajtották maradék pezsgőjüket és egymásba karolva a szobájukba mentek. Rózsika léptei kissé bizonytalanná váltak. Nyelve is meg-megakadt, ilyenkor nagyokat kacarásztak. Az utolsó métereknél János felkapta a lányt és boldogan szaladt vele az ágyig. Az ital hatására felszabadultan adták át magukat a gyönyörnek.
Hajnal felé elnehezedett szempillákkal azt képzelték, hogy a hűs vizeket hasítva könnyedén úsznak a boldogság szigete felé.

Lassan eloszlott a hajnal lágy rózsaszín derengése. Az első napsugarak már elérték a fák borzas koronáit. Egész éjjel visszatartva léklegzetüket várták, hogy mikor virrad fel az új nap. A szél is csendesedett mire felébredtek. A szép idő maradásra bírta őket, csak vacsora után indultak útnak.

A halványodó fények jelezték, hogy elhagyták a várost.



 

Folyt. köv.....

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.