Egy nap
Dátum: 2009. október 01. 19:00Műfaj: EgyébCimkék: fájdalom, magány, élet |  |
Minden napom ugyan úgy kezdődik... fájdalommal. Mégis tovább kell lépni a fájdalmon, és meg kell próbálni élni. Nehéz, nagyon nehéz, de menni kell és tenni azért, hogy elmondhatsd este mikor lefekszel: ma is megtettem minden tőlem telhetőt.
Ez a nap is csak úgy indult, mint a többi... Semmi extra... Reggel elgondolkoztam azon, hogy vajon érdemes e felkelni, vagy még inkább meneküljek vissza az álmok világába. Álmodni jó. Álmában az ember megtehet bármit. Minden esetre nem a valóságban kell élnie, ami tele van fájdalommal és kínnal. Már ez is nagy előrehaladás lenne.
Mégis felkeltem. Mint minden reggel, ma is fájdalmak közt vergődtem. De nem foglalkoztam vele. Megkezdtem szokásos napi rutinom. Küszködtem a felállással a mankóm után nyúlva. Majd zuhany, fogmosás, öltözés és irány ki a koli elé egy energiaital (van kettő) és egy doboz cigi társaságában. Persze ezt az utat már nem tudom megtenni járva. Belehuppantam a tolókocsiba és irány kifelé. A négy fal már teljesen megőrít. Legszívesebben sikítani szeretnék. De nem lehet... Az emberek előtt nagyon jó maszkot használok. Mindenki azt hiszi, hogy boldog és kiegyensúlyozott vagyok a betegség ellenére. Jó álca. Nem kérdezősködnek és békén hagynak ha látják rajtam, hogy jól vagyok. És én nem akarok mást, csak hogy békén hagyjanak! Soha nem vagyok egyedül de, mindig magányos vagyok. Mindig is az voltam. Nem számított milyen sokan vannak körülöttem...
A nap lassan telik... Az energia ital elfogyott, és még a cigim is fogyóban van... De tovább megyek előre. Nem adhatom fel. Pedig a legszívesebben azt szeretném... feladni... Hisz a mosoly, amit a világnak mutatok, már régen nem a boldogság mosolya.
Sok barátom van. Olyanok, mint én. Betegek... Tőlük tanultam, hogy nem adhatom fel, hogy küzdeni kell! De azt senki nem mutatta meg, hogy mit tegyek, ha elfogyott az erőm. Így csak magamtól tanulhattam. Irtózatos fájdalmak között járok be az óráimra, tanulok, próbálok munkát keresni, és még mindehhez mindig mosolygok is. Nehéz, talán ez a legnehezebb... mosolyogni, hol ott legszívesebben sírnék. De megyek az utamon, mert menni kell...
Természetesen mindenkinek vannak bajai, és mindig mindenkinek a saját maga baja a legnagyobb. Így senkit nem érdekel, hogy én min megyek keresztül. Nem is várom el. Mindenkinek legyen a maga baja a legfontosabb. Minden ember küzd valamiért, ami fontos neki. Van, aki az állásáért, van, aki a jó tanulmányi átlagáért, van aki a barátaiért... Én az életemért küzdök... Vagyis jobban mondva azért, hogy legyen kedvem élni, és életben maradjak... hogy küzdjek.
Így telik minden egyes napom a világban. Fájdalommal átitatva és kínnal megsózva. Mégis marad erőm nevetni azok előtt, akik fontosak nekem, hogy ne legyen gondjuk azzal, hogy nekem rossz. A fájdalom megszokható... Mint minden más. Egy embernek az életben nagyon sok mindent el kell viselnie... Hisz csak emberek vagyunk. Földi halandók, akiknek küzdeni kell minden egyes nap.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 5 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Nem Tom (#14724) | 2009. november 14. 15:40 |
Hová tüntél Szabina? | |
| |
2. Bloodygenie (#13162) | 2009. október 05. 23:48 |
Köszönöm... mint már mondtam, csak leírtam az érzéseket... és nem sokára meglesz a folytatás ígérem :) | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#13159). |
|
3. Nem Tom (#13159) | 2009. október 05. 23:01 |
Húúúúúh. Igen mi ezt nem tudjuk csak rádöbbenni lehet ilyenkor, hogy nekünk milyen jó. Kedves Szabina.Az írásod nagyon összefogott kerek egész.Látom, hogy jó barátságban vagy a helyesírással is. (Amit, pl én nem mondhatok el magamról.) Miért nem rakod fel a vámpiros történeted következő részét? Látszik,hogy szókincsed is van. Rajta hát... Tamás | |
| |
4. Bloodygenie (#13147) | 2009. október 05. 18:18 |
Köszönöm... én csak leírtam amin keresztül megyek... néha könyebb megosztani olyan emberekkel akiket nem ismerek... | |
| |
5. feketetulipan (#13125) | 2009. október 05. 13:13 |
"Marad erőm nevetni..." gratulálok. | |
| |
