Egy soha nem volt szerelemnek

Szerző: Tóth LászlóDátum: 2008. október 09. 08:21

Műfaj: VersCimkék: soha, nem létező szerelem

Mint egykoron volt

régi szép emlékként

tűnik föl előttem arcod,

a múlt homályából előderengve,

miközben emlékezem.

Emlékezem…

a múlt tündérfátylas

éjszakáira és rád,

hogy akkor milyen voltál!

Barna hajad lebbent a könnyű

nyár esti szélben

s te nevettél akkor

azon az éjjen

mindenen.

Beszéltél hozzám a selymes

hangodon

s én hallgattam azt,

azon a nyár esti

alkonyon!

Kék angyalszemed szikrázott

a telihold ragyogó fényénél

s én elmerengve néztem

miközben te engem néztél

a simogató szélben.

Egy régi nyári éjszakán

ami talán nem is volt igaz,

de ott akkor annak tűnt,

mint most a vigasz!

Átkarolt az a két szép kezed

és a fülembe súgtad,

hogy mennyire szeretsz.

Együtt ültünk

a csillagfényes ég alatt

és én is átkaroltalak.

S én akkor azt kívántam,

hogy ez az éjszaka

örökké tartson.

De egy nap

mindennek vége szakadt,

te magamra hagytál és eltűntél

s utánad egy nagy űr maradt!

Most egyedül üldögélek…

valahol egy padon

az éjszakában

és rád emlékezem,

hogy milyen voltál akkor

és most milyen lehetsz!

Hol vagy

s mit csinálsz?

Ezen töröm a fejem.

Miért mentél el

akkor?

Ezt még ma sem értem!

Hogy jó volt akkor,

azt tudom!

De miért hagytam,

hogy így alakuljon?

2002. 08. 06-08.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Tóth László (#4602)	2008. október 10. 08:25
Kedves Veronai! Köszönöm a hozzászólásod! Ez a vers csak egyszerű írás, mint a cím is mutatja, ez a szerelem, soha nem volt, ezt nem valami, különös érzelem hívta életre, mert nem hagyott el akkor senki, sőt akkor nem is volt senkim. Tehát ez csak olyan "gyakorlat" volt, magam számára, hogy nem is kell szerelmesnek lenni, hogy olyan verset lehessen írni! Persze, tudom, mert sok olyan van, amit valakinek írtam, akivel már rég megosztom az életem, azok a versek, összehasonlíthatatlanok, egy ilyen személytelen verssel! De még egyszer nagyon köszönöm a hozzászólásod!
Válasz Veronai hozzászólására (#4595).

2. Veronai (#4595)	2008. október 09. 22:36
Hát ez az, az örök kérdés, mikor azt kell megtanulnunk, hogy az életet előre éljük, de csak utólag értjük meg. Bár míly szép volt, de ha kiszáll a másik, annak "oka" Te magad vagy! Kemény szavak, de ha ezt belátod, akkor bízhatsz Önmagadban, mert ez által jobb leszel!