EGY UTOLSÓ KÖNNYCSEPP
Dátum: 2008. szeptember 03. 09:48Műfaj: VersCimkék: szomorú |  |
nem tudok élni én nélküled,
hamis volt felém minden szavad,
banátos szívem most megszakadt.
Ne sirass kérlek, ha nem leszek,
ne fájdítsd többé a szívemet,
majd amikor zúg a nagy harang,
gondolj rám, mert nincs bennem harag.
Fájó szívvel búcsút intek én,
nem maradt már számomra remény,
boldog veled én nem lehetek,
várnak rám már fenn a fellegek.
Fájó szívem végleg megszakadt,
nincs nálamnál boldogtalanabb,
vérző szívvel nem tudok én élni,
megpróbálom az Istent szeretni.
Rég elsírtam minden könnyemet,
mikor eldobtad szerelmemet,
nem tudtam, hogy rég másé a szíved,
már késő, ne hullajtsd a könnyedet.
Egy utolsó könnycsepp és végleg megyek,
csak elmondom neked, hogy szerettelek,
Egy utolsó mosoly mit feléd vetek,
boldog már nem lehetek.
Mellemet feszíti borzalmas kín,
testemnek nagyon hideg a sír,
magukhoz vesznek az angyalok,
itt úgy érzem boldog vagyok.
Temetőbe van egy sírhalom,
körülötte csend és nyugalom,
esténként száll felém sóhajod,
könnyeiddel hantom itatod.
Ha majd szíved mégis megdobog,
szólj az égnek hogyha gondolod,
testem onnan vissza már nem tér,
küldök érted egy angyalt, ki hozzám elkísér.
Temetőbe van két sírhalom,
fejfájukon egy galamb dalol,
mind a ketten vágyták a halált,
így szívük fent egymásra talált.
Egy utolsó könnycsepp és végleg elmegyek,
csak elmondom neked, hogy szerettelek,
Egy utolsó mosoly mit feléd vetek,
magammal viszem a könnyeidet.
Eddig 5 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Györgyi (#3352) | 2008. szeptember 05. 00:20 |
Kedves Veronai örülök, hogy figyelemmel kíséred próbálkozásaimat. Sajnos tény, hogy nagyon sok "fekete" írásom van. Kilenc éve nem tudok szabadulni és m,ár engem is nyomaszt, de bármibe kezdek a vége ugyanaz lesz. Igyekszem kérésednek megfelelő verset keresni, de nem ígérhetem, hogy találok. Azért köszönöm kedvességedet és megpróbálok túllépni. Köszönettel és szeretettel: Györgyi | |
| |
2. Veronai (#3350) | 2008. szeptember 04. 23:49 |
Szép. Megható. Tudod Györgyi az ember két okból ragad "pennát". Vagy bánatában, vagy örömében. Én tettem így is, meg úgy is. Amikor az ember szomorú és halál közeli gondolatai fakadnak, akkor már nagyon el lehet keseredve. Voltam én is így. De még is van "élet" a halál után. Ott viszont nincs szomorúság. Paradoxon. A földi lélek fejlődésre és nem dekadenciára van itélve. Bármi rossz is ér életünkben az csak azért van, mert "túl" kell jutnunk rajta, annak nehézségét leküzdve. Szép a vers. Tényleg megható, de mondani valóját tekintve a "nincs remény"-nél nincs rosszabb. A sír és annak képi megjelenítése látványos. A vágy, hogy aki elhagyott azzal egy sírban nyugodj. A vágy, hogy ő megkönnyezzen és Te mosolyogva "lépj be" a halálba, mert Ő bánatos utánad. Paradox, de az ember ezt reméli, miközben kinek szól, nem is érti. Lépj tovább Györgyi és élj! Kérek egy reményt és magabiztosságot sugárzó verset tőled. Üdv! Veronai | |
| |
3. Loorena (#3300) | 2008. szeptember 03. 12:08 |
meghallgatom:) | |
Válasz Györgyi hozzászólására (#3296). |
|
4. Györgyi (#3296) | 2008. szeptember 03. 11:51 |
Kedves Loorena nagyon köszönöm. Ha van kedved meghallgatni akkor a honlapomon megteheted. Úgy szerintem még több....... http://tomaseknegyorgyi.mlap.hu/ Köszönöm látogatásodat. :-) | |
Válasz Loorena hozzászólására (#3294). |
|
5. Loorena (#3294) | 2008. szeptember 03. 11:40 |
Gyönyörűen fájdalmasan szép... | |
| |
