Éjfél előtt
Dátum: 2008. augusztus 04. 09:29Műfaj: VersCimkék: vers, kortárs, érzelem |
Éjfél előtt
Jónak gondolom,
ámde hibázok.
Felkiáltok,
majd kiállok
békét remélve
az ébredő éjbe
és úgy hallgatom,
hogy kong bennem a gond.
Fütyül, kuruttyol,
enyhe, illatos
az éj. Jól esik,
de meg nem békít.
Elesett a szó,
s én vele zuhanok.
Nincs szunnyadó
szívfájdalom.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.