Éjféli gondolatok
Dátum: 2009. szeptember 28. 21:16Műfaj: NovellaCimkék: romantika, szerelem, szentimentalizmus |  |
Vége - mondta a lány a fiúnak, és igyekezett kerülni a tekintetét. A fiút nem lepték meg ezek a szavak. Ne értse félre az olvasó, nem volt ő bizalmatlan, csupán élt benne a tudat, hogy egyszer minden véget ér: ...
Vége - mondta a lány a fiúnak, és igyekezett kerülni a tekintetét. A fiút nem lepték meg ezek a szavak. Ne értse félre az olvasó, nem volt ő bizalmatlan, csupán élt benne a tudat, hogy egyszer minden véget ér: hiszen a csillag is évmilliókon keresztül erőteljesen ragyog az égen, de eljön az idő, hogy terjeszkedni akar. Ekkor felrobban, és kitör belőle minden, amin eddig létezése során keresztülment, legyen az akár isteni, akár ördögi eredetű. És fénye (éppen az érzelmekben való dússága miatt) pár perc erejéig valóban sokkal intenzívebb, mint valaha is volt, de utána már egyre halványabban pislákol az égbolton, a belőle kifakadó világosság pedig pár perc alatt szertefoszlik a sötét végtelenben, és csak a tátongó üresség marad utána. És ez az üresség sokkal alattomosabban öl minden típusú méregnél. Sokaktól hallani ezt a mondatot: „A semmi, a puszta üresség nem képes fájdalmat okozni egyetlen élőlényben sem”. Ebben a feltevésben van igazság: az üresség önmagában nem képes érzelmeket kiváltani senkiből sem. Ám, soha nem az üresség ténye a nyomasztó, hanem az, hogy valaha volt ott valami. Nem az fáj, hogy csak a sötétség van a világűr egy pontján, hanem az, hogy valaha ott egy csillag fénye tündökölt. A fiút sem az a tény kísértette, hogy akkor nem volt mellette a lány, csupán azt érezte fájdalmasnak, hogy valamikor ott volt neki.
Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. csongie (#13158) | 2009. október 05. 23:00 |
A kritikát persze jogosnak érzem, és köszönöm :) | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#13153). |
|
2. csongie (#13157) | 2009. október 05. 22:42 |
Azt hiszem, értem mire utalsz, de én ezzel a művel nem akartam filozófiai mélységekbe hatolni. Őszintén írtam, és inkább nekem volt szükségem a műre, mint a műnek rám. Ez volt az első igazi írásom. Persze, a témája kissé elcsépelt, a megvalósítás és a fogalmazás is hagy némi kívánni valót maga után, ettől függetlenül mindig egy kedves emlék marad számomra. Üdv: Csongor | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#13153). |
|
3. Nem Tom (#13153) | 2009. október 05. 22:06 |
Volt egy jó gondolatod, és elbagatellizáltad, és már csak a gondolat hiányzik. Tamás | |
| |
4. csongie (#13150) | 2009. október 05. 21:22 |
Köszi a véleményt. Bár ezt elég régen írtam, gondoltam, felteszem az oldalra, hogy kritizálják. Nekem a jól megalapozott kritika a legfontosabb, az olvasás mellett az az, ami igazán javíthatja az íráskészségemet. | |
| |
