Éjjeli menedék...
Dátum: 2008. május 10. 02:51Műfaj: PrózaCimkék: gondolat, nyugalom |  |
Rohanó világban élünk. Sokszor jó volna kiszállni a mókuskerékből és figyelni kicsit a "Valódi Érték"-re is! Észre venni a szépet és a jót, különbséget tenni a Fény és a Káprázat között. Belátni, hogy néha a kevesebb több. Hogy a minőség tartósabb a mennyiségnél s a jó munka gyümölcse idővel beérik.
Hamarosan éjjel 1óra van. Mindenki alszik. E csend, mely körül vesz, egy csipet nyugalom számomra. Egy parányi közeg, melyben feldereng valami, ami bennem él, s kikívánkozik. Mélyen, nagyon mélyen, valahol a lelkem legrejtettem zugában, még pislákol egy halványka fénymaradvány. Kis parázs, mely lassan már kialszik talán, hiszen nem táplálja már az az erő, melytől egykoron tűzként lobogott!
Igen, valami elveszett. Valami, ami életet jelent, reményt, boldogságot. Rohanás, hajsza ma már az élet. Nincs idő, a mókuskerék nem áll meg soha. Én mégis kiszálltam (pardon, kizuhantam!). Most sebeimet nyaldosva azon gondolkodom, visszaszálljak-e újra. Hiszen e rohanás nem az én világom. Megöl bennem mindent, ami életet adott. A következő zuhanást pedig már nem élném túl.
Merre menjek hát tovább? Hol van még egy parányi nyugalom, békesség, Emberibb Élet??? Ahol nem a pénz uralja az Embert. Ahol az értékek nem a mennyiségben, hanem a minőségben rejlenek. Ahol a fény még tiszta, s utat mutat, nem kápráztat, elvakít. Ahol értenek még "Emberül". Ahol élni, s nem túlélni kell.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
