Életelixír
Dátum: 2008. augusztus 06. 15:57Műfaj: EgyébCimkék: krimi, sci-fi, egyéb |  |
imádom azt, ha úgy írhatok sztorit, ha egy vagy több híres ember benne a szereplő, így megítram életem első normálisabb kisregényét, sztár-főszerepben a Tokio Hotellel.
1.
Hanga lassan felébredt.. Megpillantotta a mellette szuszogó Billt, és muszáj volt kicsit elmosolyodnia. Annyira édes! Elkezdte cirógatni a mellkasát, mire ő felébredt.
-Helló, drágám! -mondta kicsit álmosan, de mosolyogva.
-Helló! Hogy aludtál? - és huncutul néz rá.
-Hát, nem panaszkodni szeretnék, de az éjszaka...-sóhajtotta jelentőségteljesen, és rád kacsintott. -Minden éjszaka lehetne ilyen.
-Ugye? Tudom, mi kell ide!
Ahogy belenéztett a hatalmas, melegbarna szemeibe, valami forróság ömlött rajta végig, de érezte, előbb-utóbb vége lesz. Őt millió lány imádja, nem ragadhat le egyetlen egynél, akármennyire mondogatja, hogy romatikus lélek, és képtelen lenne megcsalni a barátnőjét. Biztos benne, hogy mégis képes rá.
És az a forróság hamar jeges fuvalattá vált, ahogy bekopogott Tom.
-Tesó!
-Igen?
-Kész vagy, és fönt vagy?
-Hát, az ágyon biztos! Miért?
-Interjúra kéne menned.
-De. Pont most, nem gondolod?
-Nem. Tudom.
-Menj te, téged jobban szeretnek a lányok, és most tudod, hogy nem vagyok egy csajozós státusban, ugyanis...vili?
-Nagyon, de arról akarnak kérdezgetni, hogy tényleg buzi vagy-e, vagy sem.
-Azt te is meg tudod mondani, és Hanga is!
-Hallottuk!
-Na, hagyjál lécci, és mondd azt, hogy a buzika nem tud menni, mert dugja a csaját!
-Na de Bill! -szisszent fel mellette. -Drága, te sosem beszélnél így a szexről!
-Csak kicsit elgem van, hogy buzinak néznek, és ki is mondják, hogy az vagyok, mert ebben hasonlítok Tomra.
-Drága bratyókám, még itt vagyok!
-Jó, mert akkor tudod, mit gondolok az egészről!
-Vili, én most lelépek, és Hanga, próbáld meg meg nyugtatni Billt!
-Ok, de nem biztos, hogy menni fog!
Lassan a lány felé fordult, és kicsit könnyes szemekkel mondta:
-Kicsim, te sose hitted, hogy én buzi vagyok!
-De.
-Mi?
-Amikor először megláttalak a tüsi hajaddal. Aztán már nem. Kis aranyos voltál. És a hülye is látja, hogy mi a szitu, és hogy nem a fiúkat szereted. Mondtad, hogy lehet, hogy sok fiú zúgott beléd, de akkor én fiú is vagyok, meg lány is! -ráugrott a srácra.
-Nem akarom, hogy ez miatt bánkódj! Ha azt hiszik, higgyék azt, engem nem érdekel, te az enyém vagy!
És kicsit megharapdálta az ajkait, mire ő elkezdte simogatni azokkal a finom, meleg kezeivel, puszilgatták egymást, aztán, nem is tudják, hogy hogy, s hogy nem, de megint... Megint együtt voltak. Hanga nem tudja, mit gondoljon, te természetesnek érzi, ő is, csak éppen a gubanc az az, hogy Bill 20, Hanga pedig 17. Lehet, kicsit korai, de imádja, és valahogy nem akaródzik ellenállni neki. Ez van.
Alighogy nem kapkodta a levegőt, megszólalt:
-Mennem kell kicsim, majd jövök! -és megpuszilta a homlokát.
-Oké. -felöltözött, elment a boltba, megfőzte az ebédet Gustavval, Georggal elment a jogsijáért, Tomnak meghagyta, hogy takarítsa ki a szobáját, szóval egy nyugis nap volt. Másfél óra múlva megérkezett Bill.
-Úgy érzem, hogy mindjárt kilyukad a gyomrom, nincs valami kaja?
-Drágám, én is szeretlek! -mondta neki mosolyogva.
-Oké, szia! -és megpuszilt.
-A kedvenced, azaz Gustav mediterrán lasagne-ja, örülsz?
-Még szép! Imádlak titeket! -és elmosolyodott, de nem úgy, ahogy szokott, hanem kicsit reményvesztetten, sőt, búcsúzólag.
-Mi történt? -kérdezte Tom. Ő is azonnal észrevette. Hát, nem hiába, ikrek!
-Tudjátok mi volt az első kérdésük?
-Nem, de ahogy téged hallak, nem is igazán akarom tudni! -morogta teliszájjal Gustav.
-Pedig elmondom: az, hogy milyen érzés buziként egy lánnyal enyelegni!? És nem ilyen szép szóval kérdezte!
-Hát? -egyszerre mindenki, Bill felé.
-Milyen érzés buziként kefélni egy kis hírnév-ribancot!
-Na ne! -kiáltott föl felháborodottan, aztán elszégyellte magad: -Bocs, nem szóltam.
-De igen, Hanga! Nincs joguk ilyet mondani senkire! -felkiáltott, és majdnem földhözvágta a tányérját.
Négyen alig tudtátok lefogni. Ordíotta, hogy megöli magát, ha mégegyszer valaki meg meri kérdezi tőle, hogy buzi-e. Meg mint akinek epilepsziás rohama volt. Amikor megnyugodott, könnyes, véglegesen búcsúzó szemekkel mondta:
-Na, utoljára még megmozgattalak titeket!
-Utoljára...-suttogták a fiúkkal a szobája felé távozó Bill omniózus szavát.
-Ez...nem lehet igaz, miért mindenki őt bántja? -mondta elfúló hangon Tom.
Hát, erre nem tudtak válaszolni.
2.
Egész nap nem szólt Hangához, ő meg nem mert hozzá szólni. Hogy ne legyen olyan rossz, kiment a konyhába, és evett egy jót. Visszafelé Tom magához rántva becibálta a szobájába. Ledobta az ágyára, és leült vele szemben.
-Hanga, miért?
-Mit miért? -kérdezte, pedig tudta, csak az időt akarta húzni.
-Miért mindig az én testvéremet bántják? Miért nem engem? Olyan rossz ember, hogy csak azt kéne nézni, hogy buzi? És akkor mi van?
-Semmi Tom, semmi. Csak mostanság nagyon szeretik bántani őket.
Elfordult, és nem szólt semmit erre. Félt megkérdezni, de muszáj volt:
-Te is annak hitted?
Ő meg azt, hogy letámadja, meg felpofozza, de nem. Megfordult, az arcán folytak a könnyei, de csak nézett rá. Aztán hirtelen bebújt a karjaiba, és csak sírt, sírt, és szorította magához. Megpróbálta megvigasztalni:
-Ne sírj, lécci, ne, te is, és mindenki tudja, hogy nem az, és ha az is lenne, mi történne? Semmi, csak ne sírj, kérlek! -már simogatta a raszta fürtjeit, ő is ölelte magához, sőt, már szorította. -Meg fogom mondani neki, hogy pereljen! Elmúlt 18 éves, megteheti, sőt én a helyében már meg is tettem volna!
-Ő senkinek sem akar ártani, még annak se, aki ezt teszi vele!
-Mi van, ha tényleg öngyilkos lesz?
-Nem tudom. Nem hiszem, hogy meg tudná tenni.
-Én igen. Mondták már rád, hogy leszbi vagy?
-Nem, azt nem. Csak hogy kurva.
-Mit tettél?
-Tökönrúgtam.
-De Bill nem tud tökönrúgni több 100.000 embert!
-A fele olyan, aki szereti a TH-t.
-Hát ez az.
-Te is azt hitted?
-Igen. -jobban sírt, mint eddig. Ebben a pillanatban olyan hangos ordítás hallatszott, hogy megfagyott az ereikbe a vér.
-Mi van? -ordították.
-Hívjátok gyorsan a mentőket! Bill felvágta az ereit!
Tom meg se tudott moccanni, Hanga pedig hívta a mentőket, de ordított azzal a szerencsétlen központossal. Szerencsére hamar kiértek, a lány addig elkötötte Bill karját, hogy kevesebb vért veszítsen. Mielőtt elveszette volna az eszméletét, ezt suttogta:
-Imádlak titeket...
3.
A kórházban hárman fel s alá járkáltak, Tom meg megint meg se tud mozdulni addig, amíg az orvos nem jön. Jött is a drága másfél órával később, méghozzá mosolygva:
-Ti vagytok Bill Kaulitz barátai?
-Mi.
-Jó hírem van. Meg fog gyógyulni, semmi baja nem lesz, csak talán egy pszichiátriai kezelés...
-Jó, jó, jó! Be lehet hozzá menni? -támadta le Georg.
-Na ná!
-Menj, Babe. -suttogta Tom. A 'Babe' volt Hanga beceneve.
-Miért én?
-Mert te.
-A 'mert' nem válasz, és egyébként is, te vagy a testvére.
-De nekem nincs bőr a képemen elé menni.
-Oké....megyek én.
-Mehetünk, kislány? -kérdezte az orvos.
Nagyot sóhajtott:
-Igen.
Az orvos elindult, Hanga pedig követte. Pedig képtelen lett volna bemenni Billhez. Elég hosszan mentek föl lifttel, amikor megállt kiszálltak, és mindjárt a legközelebbi szobába vezette a doki.
-Itt van bent, már nem alszik. Nem tudom ki az a Hanga, de az első kérdése az volt, hogy hol van az együttesem, és Hanga.
-Én vagyok Hanga. Az együttesét meg gondolom tudja.
-Tokio Hotel?
-Az.
-Miért csinálta? Jó, van olyan mondás, hogy a csúcson kell abbahagyni, de nem így.
-Mert mindenki buzinak nézi. Annak ellenére, hogy van csaja.
-Honnan tudod?
-Én vagyok az.
-Ahh, értem, szóval, akkor, gyere Hanga, és látogasd meg a barátodat!
Beléptek a szobába. A gépek halkan csipogtak, Bill szuszogott. Kb. úgy, mint reggel. Csak a helyszín volt nyomasztó.
-Azt mondta, nem alszik. -suttogta.
-Nekem is csak a nővérek mondták, azok meg szeretik a bolondját járatni a szegény hozzátartozókkal. De csak így.
-Hogy így?
-Akiknek jól lesznek a családtagjaik.
-Akkor se kéne. Az ember hülyét kap.
-Na, Hanga, menj. -megfogta a lány kezét, és bevezette Billhez. Még tényleg aludt. Leült mellé, az orvos kiment. Megfogta a kezét, és várt, hogy felébredjen. A másik csuklóján fehér kötés, szerencsére a vér nem itatta át, szóval sikerült elállítaniuk a vérzést.
Megpuszilta a kezét, és nézte az arcát. Elkezdett beszélni hozzá. Beszélt vagy tíz percen keresztül, a többi beteg is hallotta, pedig néha azt mondta az alvó srácnak, milyen érzés volt, amikor először átölelte őt, amikor először megcsókolta, amikor először feküdtek le egymással. Aztán rátért a mostani incidensre. Az omniózus kérdésnél, omniózus esemény történt:
-Miért, kicsim, miért? Miért csináltad Bill? Tudod, hogy milyen érzés ez Tomnak?
-N..nem. -nyöszörögte.
-Jesszusom, kicsim, jól vagy?
-Persze, Hanga. Csak kicsit fáj a fejem.
-Mert sok vért veszítettél. -kicsit szemrehányóan csengett a hangja, pedig mi sem állt tőle távolabb, mint a szemrehányás. És pont Billnek. Nem pont neki fog szemrehányást tenni, és nem pont most. Meg később se.
-Hallottad, miket mondtam?
-Persze. Tényleg fenn voltam, azt is hallottam, hogy lecseszted szerencsétlen orvost.
Ránézett azokkal melegbarna szemeivel, és megkérdezte:
-Miért mondtad, milyen érzés lehet a tesómnak?
-Mert nem mert bejönni. De a másik kettő se.
-Miért? Félnek tőlem?
-Nem, csak nincs bőr a képükön, hogy a szemed elé kerüljenek.
-Mi?
-Ők is hitték rólad azt egyszer-kétszer, hogy...- képtelen volt befejezni a mondatot.
-...buzi vagyok. -befejezte helyette, de mosolyogva.
-Igen. -sóhajtotta Hanga.
-Nézd, én Tomra soha a büdös életbe nem tudnék fújni. Ő az ikertestvérem.
-És a másik kettő?
-Passz. Egy biztos, hogy rájuk tudnék haragudni, de nem életünk végéig, csak úgy mondjuk 10 percig. -mondta teljesen komolyan.
Ő viszont a történtekkel ellentétben elnevette magát.
-De miért csináltad? Másképp is véget lehet ennek vetni.
-Nem, Hanga, nem. Amíg él az alany, addig nem.
Hanga elkezdett sírni:
-Ilyeneket ne mondj,...mert...mert- nem tudta befejezni. Magához húzta, és átölelte, amennyire a gépek meg a csövek engedték. A kórház kellemetlen fertőtlenítőszagán át is érezte a finom illatát, hogy hogy veszi a levegőt, hogy ver a szíve. "-Szerencsére." gondolta elég morbid módon.
-Ne sírj. -suttogta, de érezte ahogy remeg: ő is sírt.
-Emlékszel, mit mondtál, mielőtt elájultál?
-Nem. Mit?
-Imádlak titeket...
-Semmire nem emlékszek, csak arra, hogy azt mondta a riporter, hogy milyen érzés buziként kefélni egy kis hírnév-ribancot. És te nem csak a hírnévre vágysz.- mondta, de volt benne egy kis kérdés is.
Erre megint elsírta magát, de most nem ölelt át. Keservesen sírt, mert TÉNYLEG nem Bill hírnevére vágyott, hanem magára, Billre. El is mondta neki.
-Bill, én nem a hírnevedet szeretem, hanem téged, és nagyon rosszul esett, hogy nem bízol bennem! Miért? Senkiben nem tudsz bízni?
-De, tudok, csak volt már egy-két olyan csajom, akinek csak a hírnevem meg a pénzem kellett.
-De én nem olyan vagyok! Ha olyan lennék, akkor itt lennék, szerinted? Pátyolgattam volna a tesódat? Ha olyan lennék, lelépnék, ahogy botrány érződik a levegőbe. Ha nekem TH Bill kellene, most nem lennék itt, de mivel nekem Bill Kaulitz kell, ezért itt vagyok. -remélte, hogy megérti, mit akar ezzel mondani. És jól tette. Úgy folytak a könnyei, mint az ikertestvérének 2 órával ezelőtt.
-Jézusom, Hanga, ezt sohasem hittem volna!
-Mit?
-Hogy neked ez így megy.
-Mi?
-Hogy kettő van belőlem. Értem én, nem vagyok hülye...
-De igen, különben nem vágtad volna föl az ereidet.
-...de teljesen korrekt volt. Mostmár tudom, kire számíthatok a rokonaimon, a barátaimon, és bandán és az azt körülvevő embereken kívül.
Átölelte megint. Most már ő is Hanguszt. (második számú becenév) Megint sírt.
-Ne sírj, cukibogár. Túl szépek a szemeid, hogy állandóan sírj velük. Hallod, ne sírj, ezt max. nekem lenne okom megtenni.
-Mostmár az én kis Tommy-m miatt sírok. Hol van?
-Kint, de nincs pofája egyiknek se a szemed elé kerülni. Legalábbis ők azt mondták. De szerintem azon gondolkodnak, hogy hogy másíthanák meg e véleményüket a legrövidebb idő alatt.
Az orvos bejött, ellenőrizte Bill szívverését, pulzusát, vérnyomását, és mindent jónak titulálhatott, ugyanis leszedte a gépeket a srácról.
Ennek örömére elkezdett poénkodni vele.
-Téged dobtak a farkashoz, mi?
-Farkas? -kérdezte tök értetlenül, mert esze ágába nem jutott, hogy ezután viccelődni lesz kedve.
-Az hát! -nevetett és magához rántotta, be a kórházi ágyba.
4.
-Bill! -nyögte nevetés közepette- a többi beteg beköphet minket, ne...csináld! -suttogta, miközbe elkezdte csikálni.-Hallod? A kórházba nem illik! Ne tetted volna azt, amit tettél, akkor most otthon csinálhatnánk ezt nagyba! -ebben a pillanatban megmerevedett, elkezdett köhögni, fuldokolni, ívben meghaljott a teste, görcsösen rángatózott.
-Orvost! -kiáltotta-jöjjenek gyorsan!- ugrott ki a folyosóra. Szerencsére az az orvos hallotta meg, amelyik Billhez vitte.
-Mi a gond?
-Nem tudom. Mint akinek epilepsziás rohamai vannnak.- nem akarta elmondani, hogy mit csináltak, de félt, hogy a többi beteg elmondja.
Gyorsan hívott pár nővért, és pillanatok alatt lenyugtatták.
-Kimegyek.-mondta.
-Ne!- válaszolt szinte azonnal az orvos -Bármelyik pillanatban felébredhet. Maradj vele, szüksége van rád.
-Akkor hívja be a többieket, legyen szíves.
-Elég, ha te vagy itt. Az a kis rasztahajú úgyse bírná ki, hogy a tesóját látja így. Neked sokkal acélosabb idegeid vannak, én úgy veszem észre.
-Rendben. Mikor lesz jobban?
-Nem tudom. Talán tíz perc talán három óra múlva.
Az orvos kiment. Megint sírt.
-Köszönöm. -suttogta, aztán mégegyszer kimodta, de már határozottan, hangosan.
-Mit, kislány? -kérdezte egy idős néni.
-Hogy nem mondták el a dokinak, mit csinált Bill.
-Hallottuk, mit mondtál neki, amikor alvást tettett, és én személy szerint elsírtam magam. Azt is láttuk, hogy szeret téged az a fiú.
Elmosolyodott.
-De elmondhatták volna neki. Nem fűzi érdekük ahhoz, hogy a doki ne tudja meg.
-Dehogynem. Mondom, látszik, hogy nem a pénzért szereted, bár nem tudom, hogy ez mit jelent.
-Maguk nem tudják, nem követik már mi történik manapság a zeneiparban.
-Nem mondhatnánk.
-Ő a Tokio Hotel énekese, Bill Kaulitz.
-Igen, róluk már hallottam. -mondta a nénivel megegyező korú úr.
-Istentelen jó hangja van. -odament hozzá. A fal felé fordulva aludt...legalábbis remélte, hogy alszik. Elkuncogta magát. Nagyon édes arca volt, bár nem érezte helyénvalónak, hogy ezt teszi. Elővette a telefonját, és lefényképezte az arcát. Az eredémyt odavitte a nénihez:
-Most mondja, nem egy kis cukibogár?
Látta a néni szemein, hogy a válaszkor nem csak a megszokás, és az udvariasság beszélt belőle:
-Tényleg helyes srác. Nem megbántani akarlak, de miért csinálta ezt?
-Mert melegnek hiszik, és sokan ki is mondják, hogy az. Pedig nem. Itt van rá az élő bizonyíték. -mutatottl magára.
-Ez ellen én sem tudnék tenni semmit, de meg kell, hogy kérdezzem, elmúlt már 18?
-Már 20 éves.
-Ügyvéd vagyok, szóval ha kéne bármiféle segítség...
-Megtenné? -vágott az idős úr szavába.
-Természetesen. Miért ne? Végtére, nem igaz, ugye?
-Nem. A baránője vagyok, és 100%-ra mondhatom, hogy nem az. Tapasztalat. -mosolygott rájuk egyértelmű mosollyal.
-Persze, nem vagyok már annyira kisgyerekek, hogy ne tegyétek meg. -válaszolt kedves, megértő mosollyal a nénike. -Tényleg jó előadó?
-Az egész banda az, de ő úgy pattog, mint egy gumilabda, és mondom, istentelenül és átkozottul jó hangja van.
-Kösz...cicus. -nyögdécselte magához térve.
-Te atyaúristen, Bill! Élsz?
-Nem kéne?
-Ilyet még hülyeségből se kérdezz, mert megskalpollak.
-Oké, oké, oké, jól vagyok.
-Nagyon, mondhatom. A szívbajt hoztad rám.
-Az lehet.
-Babám, az nem lehet, hanem biztos, és most hívom Tommy-t, mert az én idegeim már rongyokban lógnak.
-Ne, Hanga!
-Miért ne? Nem akarod látni egyetlen tesódat?
-Dehogynem. De még nem. Te mondtad, hogy nem mernek bejönni hozzám az árulók.
-De szerintem ha azt mondom, gyertek srácok, Bill fönt van, átgázolnának rajtam. És nem én vágtam föl az ereimet, szóval ne beszélj nekem itt te semmiféle árulásról, jó?
-Jó, csak ne csessz le.
-Majd pont téged foglak, nem gondolod?
-Hívd az én egyetlenem, lécci.
Alig várta már, hogy kint legyen, mert a sírás fojtogatta a torkát. Leült Tom mellé, és mondta:
-Menj, fönt van, rád vár.
-Az orvos azt mondta, gond van.
-Már nincs, csak menj, mert bőg, ha nem mész.
-Az én tesóm. -mosolygott Tom. -Az én kis egyetlenem... -tenyerébe hajtotta az arcát. Rázkódott a válla. Sírt.
-Ő is ugyanezt mondta.
-Mit? -kérdezte mosolyogva a szipogások közt.
-Hívjam az ő kis egyetlenét.
-Imádom, gyerekek, imádom Billt.
-Ő is téged, de most menj. -tolta az ajtó felé.
-Alig várom, hogy a nyakába ugorjak. Azt hittem, elvesztem őt.
-Szívós gyerek ez a Bill, szóval menj...menj már!
Tom végre valahára bement, Hanga meg végre valahára kiszabadulva a nyomasztó légkörből, leült a srácok mellé.
-Hanga, jól vagy?
-Én? Én igen. Bill nem. Meghülyült. Klinikai eset. -rámosolygott az ablakra, ami mögött a két Kaulitz volt.
-Már kezdtem elhinni. -morogta egyszerre a másik kettő.
-Melyikőtök talált rá?
-Én. -mondta szívszaggató sóhajtással kísérve Gustav.
-Tudsz ordítani, az fix. És te mentetted meg az életét.
-Nem. Te. Ha nem kötöd el a karját, már a temetését szervezhetnénk.
-Viszont ha 5 perccel később találsz rá, akkor a kötés szart se érne, és szintén szervezhetnénk a temetést.
-Jó, Hanga, ne veszekedjünk...volt már ma elég bajunk e nélkül is, nem?
-Nem hiszem, hogy ezért tette volna.
-Hát?
-Mármint nem ezért az egyért.
-Mi? Érthetően beszélj nekem.
-Gondolj bele, Guszti! Őt csesztetik állandóan, hogy buzi, és hogy Tomot bassza, róla csinálnak PhotoShoppal női képeket, róla csináltak gusztustalan Kill Billes képeket, meg modellképeket is, aminken szintén nem úgy néz ki, mint egy megtestesült férfiasság. Tudom, az már vagy 3 éve volt, dehát szerencsétlen mit szóljon? Képetelen védekezni több 100.000 ember ellen. És egy riporter nem mondana ilyet, hogy milyen érzés egy kis hírnév ribancot kefélni buziként! Nem, nem, Gusztikám, ez nem riporter volt, ez vmi más. Nem tom' mi, de kiderítem, abban biztosak lehettek. Hallucinogén...
-Mi a bajod? -kérdezték egyszerre.
-Komoly, túl sok krimit nézek. Meg túl sok Leslie. L. Lawrance könyvet olvasok, de ez arra az esetre hasonlít, ami a Damballa botjában is volt. Ott is mérgeztek, meg átvertek....itt is. És én nem hagyom, hogy a pasimat leszedjék a térképről. És ti se, hogy a haverotokat. És Tom se, hogy az IKERTESTVÉRÉT. Stimmit.
-Az. De ki tenne ilyet? Mi oka lenne rá? Bill az ég egyadta világon nem bántott senkit.-morgott Georg.
-Ő biztos nem. De gondolom hallottatok John Lenonn-ról, nemcsak az Instant Karma kapcsán.
-Igen, mi van vele?
-Egy RAJONGÓJA lőtte le. De lehet, hogy ez nem szeretei a TH-t. Vannak ilyen fanatikus antik. Vagy nincs igazam?
-De igen, de mégis, Hanga, te nem vagy normális? Ez tök abszurd.
-Volt már ehhez hasonló, és nagyobb disznóságis ezen a Földön. Ráadásul sokkal kisebb volt a tét, minthogy szerepelnek-e a nyilvánosságban, vagy nem. Tudok erre én magyar példát is mondani, de azon úgy röhögnétek, mint az őrültek.
-Magyarország se egy minta nemzet ezek szerint.
-Melyik az?....ÚRISTEN! -kiáltott fel.
5.
Az oka is teljes mértékben egyértelmű ls természetes volt: Tom lihegve, könnyes szemmel rontott ki a szobából, orvosért ordítva.
Bill megint ott ficánkolt, mint egy veszett hal. (sorry, jobb nem jutott eszembe, kicsit nagyon morbid vagyok)
-ORVOST, TI BAROM BANDA! MEGÖLITEK A TESTVÉREMET!
-Mi a gond, Tom?
-Bill....-lihegte-mintha rohama lenne....! -mire kimodta, az orvos már bent is volt nála.
Gustav beleerőszakolt Tomba egy pohár vizet, Georg hívta David-ot. Ő meg ment az orvoshoz, kis diskurációra.
-Elnézést doktor úr! -szolította meg.
-Mondja csak, Ms. Angyal. (megint bocsika, jobb nem jutott eszembe)
-Szólítson csak Hangának.
-Rendben. Mondd, Hanga.
-Megkérhetném arra, hogy vegyen Herr Kaulitz-tól vérmintát?
-Persze, de van megalapozott érve, hogy miért tegyem?
-Van. Addig nem mondom el, amíg nem lesz itt három ampulla a barátom vérével, rendben?
-De mégis, mi történt, hogy ezt kéne tennem?
-Az, hogy ismerem az embereket, a poparazzókat, riportereket, és egyátalána kulisszák mögötti sztárvilágot. Magát nem emlékezteti semmilyen drog hatására?
-De, mostanság ezt a fajtát ÉLETELIXÍR-nek nevezik (nem tom van-e ilyen, de jól hangzik)
-És ki juthat hozzá?
-Nem tudom, ezt még nagyon szigorúan veszik. Ha valakinél találnak ebből akár egy grammal, le is csukják, mint a huzat.
-De ki juthat hozzá, konkrétan?
-Orvosok, leginkább pszichiáterek.
-Mire használják?
-Nagyon kevés dózisban, kábszer, kicsit többen már az ember elfelejti, hogy mit csinált, még többen pedig minden, ami rossz volt, az emberben sokkal nagyobb nyomot hagy, szóval ilyen bolhábólcsinálelefántot dolog ez.
-És ha nagyon nagy adagban kapja valaki, nem kerül önkívületbe? Hogy pl. olyat is elmond, amit nem akar?
-Ez a végső eset, de ez már akár halálos is lehet.
-És megkérdezhetem, mindezt honnan tudja ilyen jól?
-Ebben a kórházban is folyik kutatás erről, és hasonló szerekről...
-Volt mostanában betörés itt?
-Volt, honnan tudja? -kérdezte a doki meglepetten.
-Majd megtudja, de most húzzon a pasim véréért.
6.
Egyszerűen egyikük se tudta felfogni, mi van Bill-lel. Tom nem is tudta hol van, Georg meg Gustav várta Hangát, hogy mi a frászt akar a dokitól.
Tom azon gondolkodott, mi lesz, ha Bill soha a büdös életbe nem kel fel többé.
-Nem, tesó, erős vagy te, nem hagyhatsz itt, nélküled egy elfelejtett senki vagyok, ketten éltünk át mindent eddig, ha te nem leszel, akkor én se akarok lenni, csak veled, soha nélküled...az úgy nem oké, hogy te mész én meg maradok egyedül...NÉLKÜLED...hogy nem lehetünk együtt többet, az úgy nagyon nem jó...te kellesz nekem, ha te elmész, megyek én is utánad, ne aggódj...hisz' megígértük, hogy soha nem válunk el, akárhova is megy a másik...azt mondanád, hogy ne legyél már hülye bratyó, mert letépem a rasztáidat, de én akkor is megyek majd veled...akárhova...és örökké együtt leszünk, és senki, TÉNYLEG SENKI nem választhat minket el, ÖRÖKRE EGYÜTT...CSAK MI KETTEN, SENKI MÁS, ÉS ÚJRA AZOK LESZÜNK, AKIK VOLTUNK...-borúsabbnál borúsabb gondolatai támadtak.
-Nem halhatsz meg, tesó. -mondta ki hangosan azt, amit eddig gondolt.
-Tom, nem fog meghalni, hallod? Ezek orvosprofik, megmentik, csak fel kell épülnie, jól lesz...-Gusti érezte, ez kezd egyre reménytelenebb lenni ez a dolog, és nem hagyták nyugodni Hanga szavai:...-Komoly, túl sok krimit nézek. Meg túl sok Leslie. L. Lawrance könyvet olvasok, de ez arra az esetre hasonlít, ami a Damballa botjában is volt. Ott is mérgeztek, meg átvertek...............
-Ki akarja bántani Billi-t? Hát tett az vmi rosszat vmikor vkinek is?
-Az, hogy megszülettünk, az, Gusti. -morogta Tom könnyes szemmel.
Ebben pillanatban huppant le Hanga melléjük.
-Na, mi volt a dokival? -hagyta abba Georg az üvöltést Daviddal.
-Elmondom, nem tudom, mit fogtok gondolni.
-És azt se, hogy mit fogunk tenni, ha NEM mondod el.
-Oké. -és elmesélte töviről-hegyire, amit a dokitól megtudott. Még Tom is elfelejtett búslakodni pár pillanatra, úgy hallgatta a lányt.
-Ilyen nincs...-nyögte rekedten. -ILYEN EMBER NINCS A VILÁGON...
-Sajna van, mert Billifiú ott fekszik, ne akarjátok tudni, mennyi méreggel a szervezetében.
Aztán olyan gyorsasággal történtek az események, hogy alig tudták követni. Pár orvos egy hordágyat tolva maguk előtt berontott a folyósóra.
Legszívesebben mind a négyen felüvöltöttek volna, főleg Tom. Ugyanis kedvencét, Samy Deluxe-t tolták be, ugyanaz ok miatt, amiért Bill-t.
Felvágta az ereit.
7.
-Gyorsan! -kiáltotta egy fotós, ahogy kiléptek a kórház kapuján. -Itt vannak!
-Tűnés a kocsiba, én majd elbánok velük! -ordította Hanga.
-Csak óvatosan! -intette le Gustav, és izomból pofán vágott egyet, aki be akarta rángatni a lányt egy bokorba.
Berohntak a kocsiba, Georg rátaposott a gázra, és 90-nel mentek hazáig.
-Emberek, már mindenki meg van őrülve? Eddig egy kicsivel jobbak voltak ezek a faszkalapok! -dohogott Tom.
-Ne menjünk sétálni? Friss levegő, megbeszélendő dolgok, keszellőztetendő fejek... -dörzsölte a halántékát a lány.
-Oké, én benne vagyok. -sóhajtott Gustav.
-Jobb ötletet nem is hallottam mostanság. -helyeselt Georg.
-Tom? -fordultak feléje.
-Naná! Nem akarok most arra gondolni, hogy Bill-t legközelebb egy koporsóba látom.
Felöltöztek, egy szó nélkül bandukoltak egy eldugott, sötét, hideg sikátorba. Tom nyitotta meg a társalgást.
-Hanga! Azt mondtad, méreg...de ez drog...
-Ugyanaz. Méreg kevésbé ártó, mint a drog?
-Nem. De ki tehette, tippetek sincs? Miért pont ő? És...Samy? Ő...vele mi van?
-Nem, biztos, hogy összefügg a dolog...-kezdte a lány lassan, hezitálva- de ha ugyanaz, akkor tudjuk, hogy a vége a dolognak az az érfelvágás.
-De ki, miért, hol, és hogyan? -tette fel a legmegfelelőbb kérdéseket.
-Rendőrség?
-Minek? Hogy hülyének nézzenek? Kaptam én abból már eleget, kösz.
-De tényleg, Tom, egy, még jóérzésű rendőr se hinne nekünk. Semmi alapja a dolognak, csak a gyanúnk, de az semmi, ezt te is tudod. -Georg.
-Akkor már megint tárgytalan a dolog, azaz ott vagyunk, ahol a part szakad, mert így se meg úgy se tudunk tenni semmit, amíg nem derül ki vmi. -Gusti
-Vagy amíg Schwarz doki vért nem vesz Bill-től, és mostmár úgy tűnik, hogy Samy-től is.
-Ezt kérted tőle? -álmélkodott Georg.
-Ezt, de nem vagyok biztos benne, hogy megteszi. Nekem sáros az ürge.
-Hogyhogy? -kérdezte Gusti.
-Nagyon nem akart mesélni erről, és volt ott betörés a laborba, ahol ezeket a szereket kutatják. És nem szóltak a zsaruknak. Azért ez is furcsa, egy ilyen nagy és neves kórházba. Hogy nem érdekelte őket, vmit elvittek-e vagy se. De még az se hogy...
-...isten, ki ád ha érdemelsz
isten, ki törődik vele élsz vagy halsz
mi istenünk Fortuna
a szerencse, hogy bárhonnan érjük haza
szerencse míg valaki szenved
az ő oltalma vigyáz reánk...-hallották egy őrült éneklését.
-Ez mi? -suttogta lesújtva Tom.
-Ezt most tényleg tőlünk kérdezed? -válaszolt kérdéssel Hanga.
Meglátták a hapsit, mert az volt:
-Ééééénnn, aki minden megváltója
hoz szerencsét a világra...-nem tudta folytatni, mert kétlépésenként lerakott egy-egy róka-csomagot a fal tövibe.
A srácokat és Hangát a frász a guta és a hányinger kerülgette, méghozzá egyszerre.
-Ez nincs magánál, az fix. -szögezte le Gusti.
-Ééééénnn, Davo Schwarz
megváltom a világot... -rókázás.
Meglátta őket.
-Hé, ti, mit kerestek szent helyemen? Kik ide lábukat be merik tenni, kiűzetnek a Paradicsomból! Édesapám a Frankeinstein majd ellátja vezetőtök baját, csak várjátok ki a végét. Temetésre temetés, gyászra gász, Frankeinstein majd elintézi nektek! -ordította.
-Mi istenünk a Fortuna,
ti szentetek a Szűzp.ina
ott áll köztetek imádkoztok neki
de majd ha jön a Nagy Szerencsétlenség
nem fog érdekelni titeket ő
Fortuna asszony lesz a megmentő
ÁMEN! -úgy mondott egyes szavakat (nagybetűvel, mégegyszer le nem írom. xd), mintha tulajdonnév lenne.
Megkövülten álltak és néztek az őrültre, aki két hatalmas ugrással eltűnt a szemük elől.
Egyenlőre meg sem tudtak szólalni. Aztán Hanga, a felindultságtól remegő hangon:
-Emberek! Az a Szűzp.ina én vagyok. Na már ha szó szerint értette, akkor nem.
-De ki volt ez? -kérdezte Georg.
-Nekem lenne egy tippem. -válaszolta mosolyogva Hanga.
8.
Betántorgott az ajtón, és átesett valamin.
-Hé, nem tudsz figyelni, te szeszkazán? -méltetlankodott egy erélyes, beképzelt női hang.
-Bocs, Melie.
-Davo? -kérdezte félszegen.
-Jah.
-Mit keresel te kint? Tudod, hogy a főnök bármikor megjöhet, téged nem talál itt, ki leszel nyuvasztva.
-Te meg mit keresel a földön -felkapcsolta a villanyt. -meztelenül, ha kérdezhetem.
-Tudod, te barom! Ez a munkám! Örülj neki, hogy engem láthatsz meztelenül, mert egy normális lány neked le nem vetkőzik, az holtbiztos!
-Dehogynem! Az anti-szentek vezetőjének szeretője...ő biztos megteszi.
-Te nem vagy normális, megint belőtted magad, te állat?
-Kell valami öröm, ebbe az őrült világba, nem? -nézett eszelősen a nőre.
-Tuti, hogy be vagy lőve, de hogy zártosztályon lenne a helyen, az is 100. Csak apuci félti fiacskáját, az meg elcseszi más emberek életét!
-Miről beszélsz?
-Egy-két poparazzi meg lesifotós munkájáról! -lökött a fiú felé pár képet. Bill és Samy volt rajta, amit tolják be őket a kórházba. -Én loptam el, fejentként egy-egy numeráért, szal már tudják!
-Nem én voltam.
-Persze. És akkor most ezt higgyem is el neked, azt gondolod, igaz?
-Komolyan, Melie!
-Igen?
-Igen. Azt se tudom, mi a bajuk.
-A fotós szerint, akit megfűztem, felvágták az ereiket.
-Találkoztam velük.- mosolyodott el eszelősen.
-Jézusom! -nyögött föl Melie. - mondtál nekik valamit?
-Igen. Amit hallottam róluk...
-Davo! -sziszegte.
-Versben. Láttad volna az arcukat, amikor arról a kis ringyóról beszéltem, aki annak a fekete hajú buzi csajának adja ki magát.
-Davo, ezek ránk fognak találni! Mondtad a neved?
-Versben.
-Te olyan hülye vagy, amilyet még nem hordott hátán a föld! Olyan hosszú priuszod van, mint a Duna. Ha bemennek a zsernyákokhoz, nekünk lőttek! A Davo Schwarz nevet minden egyes buzi kopó ismeri!
-Semmi híres ismerősön nincs Hannoverben!
-Az igaz. De attól még rád találnak! És Taylor nem fogja díjazni!
-A kis strici!
-Ha az, ha nem, vissza kell csinálnod azt a Samy Deluxe-s és Tokio Hotel-es botrányt!
-Nem én csináltam, ember! Nekem nem kell, hogy halottak legyenek! Semmi közöm ahhoz!
-Akkor ki tette?
-Honnan tudjam, te büdös kis kurva?
-Te nem beszélsz így velem. Valaki közülünk?
-Ki? Te?
-Hülye! Na, húzzál Taylor-hoz, és mesélj!
Davo átlépett Melie-n, de nem állta meg, hogy bele ne rúgjon a kurvába.
Idegesen haladt Taylor irodája felé. A fehér folyosó egy műtőszobára emlékeztette, ahol ez emberek szerveit szedik ki, hogy egy a feketepiacon eladják egy hájas milliomosnak.
Bekopogott.
-Igen?
-Davo vagyok.
-Gyere, fiam. Mi újság?
-Semmi...
-Ne hazudjál, légyszíves.
-Nem én...
-Hallottam a Tokio Hotel és Samy Deluxe-ügyről.
-NEM ÉN TETTEM! -ordította. -Miért hiszi mindenki azt, hogy én voltam?
-Ki mindenki?
-Melie is, például.
-Mert te voltál a közelükbe, amikor ez történhetett. A Kaulitz-buzinál amikor "interjúzott" te szervezted be a riportert, a Deluxe-stricinél meg te voltál a "pizzafutár". Na?
-Eeeee.....zzz...ezt honnnnnnnannnnn tudddjááákk? -remegte.
-Ezt nevezik futtatott kurváknak, beépített embereknek a rendőrségre, és indoknak.
-És mi lenne az?
-Mert ők az egyetlen híres emberek Németországban, akik sittre akartak juttatni.
9.
-Nem érdekel! -ordította Tom. -a maga ikertestvére fekszik ott ki tudja mennyi méreggel a szervezetében, vagy az enyém? Maga látta az esetleges elkövetőt, cinkostársat, vagy én? -alig kapott már levegőt.
-Nyugalom, Herr Kaulitz -mondta zavartan a rendőr, és ránézet a másik háromra. Nemhogy nem kapott egy bocsánatkérő pillantást, ha a tekintettel ölni lehetett volna, akkor Hangát lecsukták volna hatóság elleni erőszakért és egy nyomozó megölésével. -El tudom képzelni, milyen érzés lehet, de kérem, nyugodjon meg!
-Dehogy tudja! -mondta fájdalmas hangon.
-Ki az illető? -kérdezte megadóan a zsaru.
-Davo Schwarz.
-Pár perc.
Na ja. Az a pár perc olyan volt, mintha évek lettek volna. Viszont a rendőr betartotta a szavát. Hozta a majd' 10 oldalnyi paksamétát, és ledobta eléjük:
-Ez itt mind Davo Schwarz aktája. Jó nagy csirkefogó a fickó, és van valami nagy, meg veszélyes gengje arrafelé, ahol láttátok. Megrögzött drogos és idióta.
Meg van valami a BUNTE magazinból.
-Na, azok is.... -sóhajtott fel Gustav.
-Lehet, mindenesetre azok írták meg, hogy egy bizonyos D.S. zaklatta a rapzenész Samy Deluxe-t, és a Tokio Hotel-t, azon belül is inkább az énekest, Bill Kaulitz-ot.
-Az biztos! Aludni se lehetett tőle, pedig a 15. emeleten lakunk. Még. -dörmögte Georg.
-Napközben az otthoni telefonon, éjszaka pedig Bill mobilját hívogatta...és...
-És? -kérdezte a rendőr, de akkor nevezzük nevén a gyereket, Herr Braun.
-Akkor is, amikor nem voltunk otthon, hanem valahol máshol, és mindig az ottani telefonon hívta...mindig tudta hol vagyunk.
-Ez azért már komoly. És az a rapper?
-Arról csak annyit írtak, hogy mindig követte, és megfenyegette a csajokat, akik Samy körül voltak, hogy kopjanak le, különben megöli őket. -mondta Georg.
-Akkor jó sok dolga lehetett...
-Mint akkor, ha veled csinálja ezt. -mosolygott Gusti.
-Haha, nagyon vicces vagy.
-És akkor még van itt egy két betöréses lopás, meg kicsit komolyabb betörések is a bandájával, mint például ebbe a speciális klinikára itt...
-MI? -vágott közbe durván Hanga.
-Tudod...
-Igen, tudom. Csakhogy éppen ott ápolják Bill-t és Samy-t, ráadásul a doki neve Jürgen Schwarz, szal... -hagyta abba hirtelen.
-Van egy fia, de az meghalt egy tűzben 15 évesen. Most 21 lenne.
-És nincs róla valami szar, hogy volt-e baja? Agyban?
-De van, volt is, nem is kevés, valami, amikor született, leejtette az orvos...
-Na, én is az otthonszülést választom. -morogta Hanga magyarul.
-Akkor? Ha meghalt? Akkor ezzel itt most szart se érünk, azok ketten még ugyanúgy lehetnek életük végéig hülyék! -Tomnak egyre jobban vörösödött a feje.
-De, ez a Jürgen Schwarz nem mindig volt jó ember...ő is beletartozott abba a bandába, amíg a feleségét meg nem erőszakolták és meg nem fojtották. Bár, nem a bandatagok. Lehet, már ki akarná őket füstölni, csak nem tudja.
-Eszerint tenne ellenük? -kérdezte sokat sejtető hangsúlyban Hanga.
-Persze.
Ennél a szónál a lány fogta magát, és elképesztő gyorsasággal kivágódott az ajtón, egyenesen a kórház felé.
10.
-Elnézést nővér, de hol találhatom meg Schwarz doktort?
-Éppen a 14-os szobában ellenőrzi a betegeket.
-Köszönöm. -mondta. Az pont Bill és Samy szobája, gondolta megkönnyebbülten.
Nem nézet semerre, nem figyelt semmilyen hangra, csak arra gondolt, hogy a doki válasza az lesz, hogy: persze.
Belépett a szobába. Az orvos aggodalmas képével találta magát szemben.
-Jó napot, Frl. Angyal. Hogy van?
-Jobban is voltam már. Velük mi van?
-Semmi. Se jobb, se rosszabb. Nyomozástéren?
-Először had' kérdezzem meg, vett vért tőle? Illetve már tőlük?
-Persze.
-És? OLYAN méreg? Amilyenről beszéltünk?
-Olyan.
-És? Esélyek?
-Attól függ.
-Mitől, az isten szerelmére! Mindent harapófogóval kell magából kihúzni?
-Hogy ki az illető. Ha két, pankrátor, a 2 méterükkel, a 140 kilójukkal kapott volna egy-egy löketet, akkor nem is lenne nagy gond.
-Miért, most van? -kérdezte elhűlve Hanga.
-Igen. Ugyanis sem a rapper, sem a barátod nem ütik meg a pankrátor nagyság alsó mércéjét se.
-Azaz?
-Túl sokat kaptak belőle. És mintha a barátoddal nagyobb baj is lenne.
-Mi? -tört ki Hangából rekedten.
-Azt még nem tudom, de meg fogom tudni, abban biztosak lehettek.
-És nem talált valami mást?
-Hát, szimpla hallucinogén...a közepes erősségú fajta.
-Ha a kettőt keverik nem gubancos a dolog?
-Ezzel a fajtával nem. A dolog honnan jött?
-Nyomon vagyunk. Eddig a 6 éve halott a fia a gyanúsítottunk. -nézett az orvos szemébe keményen a lány. -Én pedig abban nem hiszek, hogy a halottak visszajárnak rap-és rocksztárokat mérgezgetni, nincs igazam? -kicsit kíméletlen volt a dokihoz, de már megszokta, a bűnözőket csak így lehet kiugrasztani a bokorból. És hogy Hanga előkészítőre járt a Kriminalisztikai Főiskolán, mi sem bizonyította jobban.
A doki hebegett-habogott, meg alig kapott levegőt, amit meg is jegyzett:
-Nem kapok levegőt, de...
-Vegyen! -rivallt rá Hanga. -Nicsak -folytatta nyugodtabban. -Nocsak. Kiugrott a nyuszka a bokorból, már csak az kell, hogy a róka elkapja, nincs igazam?
-Davo...-nyöszörgött a doktor. -Az nem lehet...ő meghalt...az orvosok nem...tudtak tenni semmit...a teste...85% megégett...
-Nyugalom, Schwarz doki! -veregette hanyagul hátba Hanga. -Nekem az anyám halt meg és én se csinálok ekkora partit! -és ez mellesleg igaz is volt. Utcai lövöldözésben találták pont bóbitán. Volt nagy ribillió, aztán ellökték Angyalnét, és pápá! Temethették boncolás meg törvényszéki nyomozás után. Meg is lett az eredménye: Hanga nem bírta, 14 évesen kiszökött Németországba, az anyja úgyis német volt. Az apja eltemette magát a whisky-ben, a bátyja pedig Spanyolországba nyelvtanár. Igaz, már nem sokáig; a 24 éves Angyal Tamás NAGYON jól elvan 14-15 éves lány tanítványaival, így lassan onnan is repülnie kell. Nem tudom, mit fog csinálni a tanári diplomájával.
-Szóval, Herr Schwarz, majd még jövök a hírekkel.
-Ne, Hanga! -suttogta az orvos.
-Igen? -kérdezte élesen Hanga.
-Hogy jutottatok el Davóig?
-Úgy, hogy jött előttünk egy őrült, és prédikált: Ééééénnn, Davo Schwarz, megváltom a világot... meg...
-Mondott olyat, hogy apám a Frankeinstein, vagy valami hasonlót?
-Mondott. -ennél a szónál a doki egy az egybe összeesett Bill meg Samy közt.
-Az ő....mert orvos voltam, a bomlott elméje Franeinsteinnek hitt. Ilyen nincs...-morogta.
-De van. Még jelentkezem, és próbálja meg megmenteni a fiúk életét. Ha egyátalán életveszélyben vannak.
Kiviharzott az ajtón egyenesen a zsaruk felé. Bemenet beleütközött valakibe.
-Jajj, bocsi! -nevetett a fiú.
-Semm...-akadt el Hanga szava. Davo Schwarz volt.
*
-Nekem jött! Tutti, hogy ő volt! -magyarázta Hanga már otthon, miután a rendőröknek is elmondta.
-Mit mondott? Felismert? -érdeklődött Tom.
-Hát, olyasmiket, amiket akkor szokás, ha egy ember nekimegy a másiknak. És nem, nem ismert fel, pedig rólam beszélt.
-Mikor? -értetlenkedett Gusti.
-Tudod, ti szentetek Szűzp.ina....
-Jó, jó, jó, jó....értem.
-Na ja. -mondta rezignáltan Hanga. -Szűz. Már nem mióta Billikétekkel találkoztam. -mosolygott.
-Hahahahaha. -nézet komolyan Hangára Tom.
-Most mi van? Nincs igazam?
-Te tudod, hogy mikor...-kezdte Georg.
-Oké! -vágott bele a lány. -Te teljesen kikészíted az embert idegileg, ha a történtek után ez még lehetséges. Mindegy, srácok, én megyel aludni...ha tudok egyátalán. Ez a két nap...-sóhajtotta, és bement a szobájába. A szobájukba...Bill és az ő közös szobájukba, ami lehet, hogy nemsokára csak az övé lesz...
*
Bill-lel álmodott. Együtt nevetnek, együtt mennek mindenhova, kíséri a próbákra, csak miatta jár sajtómenedzseri szakra a kriminalszitikai mellett, hogy segíteni tudjon neki. Együtt ökörködnek, együtt vannak jóban-rosszban, az első veszekedésük, Davo nyomán az első együttlétük... és lehet, hogy nemsokára mindennek vége.
Arra ébredt, hogy valaki bebújik mellé az ágyba. Azt hitte, álmodik, nem törődött vele sokat. Viszont amikor két ügyes kis kéz elkezdte cirógatni a hátát, hasát, rájött, ismerős az illat, a kezek, de azok tulajdonosa most kórházban fekszik, nem vele egy ágyban...
-Tom...?
-Psszt. Nyugi. Nem hallhat meg senki semmit, oké? Kellesz nekem. Kívánlak.
Megcsókolta a lányt, lassan, finoman lehúzta róla a pizsifelsőt. Hanga beleremegett, ahogy Tom kezei éppenhogy csak érintették a bőrét. Aztán Hanga Tomról a pólót, remegő, tétova kézzel.
-Ne félj. -suttogta el-elcsukló hanggal.
-Nem félek. -nem mondta, de mélyen belenézett a fiú szemeibe.
Lassan, gyengéden, lefektette a lányt a hátára, és a nyakától a csípőjéig végigpuszilgatta. Nehogy megérezze, beakasztotta az ujjait a kis pizsinaciba, és lassan elkezdte lehúzni. Kicsit meglepődött, hogy Hanga nem tiltakozik. Ledobta a földre a lány naciját. A csípőjétől lefelé kezdte puszilni. Hanga ekkor nyögött föl legelőször.
-Ne...hagyd abba...Tommy...! -nyögdécselte. Hogy ösztönözze a srácot, leteperte (isten se tudja, honnan volt hozzá ereje), és végigharapdálta a srác mellkasát. Úgy vették a levegőt, mint akik most futották át egész Hannovert. Hanga kezei lejjebb vándoroltak, és erőszakoskodtak Tomon.
-Te lány...hagyd már...abba...hallod? -nem várta meg, míg válaszol. Lenyúlt, felemlte a lány fejét, és a nyakánál fogva húzta felfelé. Ő nyomta le az ágyra. Megint végigcsókolgatta, mostmár vadabbul.
-Tom...kérlek...
Nem kellett kétszer mondania.
Nem sokkal később egymás karjában szuszogtak, mintha ők lennének ők, és nem lenne a másik felük kórházba. Mintha ők szeretnék egymást. Ami, nem is kamu.
*
-Tom! Kelj már fel! Megijesztesz! -kiabált Hanga. A másik kér srác is hanyatt homlok tört be a szobába. Első megrökönyödés: Hanga meztelen, második, Tommal egy ágyban, harmadik, akkor ébredt föl, szemmel láthatóan egy rémálomból.
-Mi az?
-Semmi, csak rosszat álmodtam.
-Mit?
-Hogy Bill temetésén vagyok.
Ebben a pillanatban megcsörrent Hanga telefonja. Ahogy kinyújtózott, a három srác mindent láthatott belőle. Hát, ne kelljen mondanom, nyeldekeltek egész jól, ahogy végignéztek a kis macskatestén.
Alig beszélt két percet, letette, átölelte Tomot, és keservesen sírt.
-Mi a baj? Hanga?
-Az álmod...-sírta.
Tom lemerevedett.
-Ugye...Hanga, ugye nem?
-Nem. Kómába esett.
11. (két nappal később)
-Mi volt ez, Tom? -támadta le Gustav. Most tutdak csak időt szakítani, hogy ezt megbeszéljék. Pontosabban jól lebasszák Tomot.
-Mi mi volt?
-Az, ott, a szobába, Hangával...-ült fel Georg, idegesen sasolva Tomot.
-Semmi...
-Semmi, baszd meg, haver, az a csaj ott feküdt MELLETTED MEZTELENÜL!!!! Nem úgy ismerem Hangát, hogy bárki mellé befekszik meztelenül vigaztalni. Ruhába ok, de nem meztelenül. Tom, ugye nem...
-De igen. -sóhajtott akkorát, ami egy orkánnak is beillett.
-Te Nem Vagy Normális! -tagolta Gusti.
-Igen, tudom, és nem tudom, mi ütött belém! Egyszerűen...tényleg nem! És a másik, hogy nem kent le nekem egy pofont se...
-Akarta?
-Nem, ember, majd megkefélem a tesóm csaját úgy, hogy nem is akarja, nem gondolod?
-Legalább, remélem azért élveztétek. -bólogatott rosszalóan.
-Jesszusom! -nyögött egyet. -Jézusom.
-Engem szólítottál? -morogta mogorván Georg.
-Az a csaj, édes istenem! Hogy lehet Billnek ekkora mázlija!
-Már nincs! Lenyúltad, amíg ő kómában volt!
-Igen, mindig is bírtam, jobban, mint a tesóm barátnőjét kellett volna, de Billnek soha nem tennék rosszat, főleg ilyet! Ezt ti is tudjátok. Én nem tudnék fájdalmat okozni Billnek soha de soha... -hajtotta kezébe az arcát.
-Mesélj!
-Mit?
-Éjszaka!
-Dehogyis! Így égne búrám, ha elém kerülne, főleg, hogy most Bill...
-Jól lesz.
-Toooooooooooooooooom! -sikította Hanga.
-Mi az? -ordította vissza.
-Gyere!
Felugrott, és berúgta maga előtt az ajtót, aztán meg bebaszta maga mögött.
-Na? -kihallattszott a hangjuk.
-Samy tegnap előtt este esett kómába, de nem annyira mélybe, hogy ma ne ébredjen fel.
-MIIIIII?
-Samy már fönt van. Bill még nincs. Mondta Schwarz doki, hogy Bill-lel valami más gond is van, de nem tudni még mi.
-Hát ez oltári. Mi a baja?
-Mondom, hogy passz. Schwarz doki se tudja.
-Akkor miért fizetik?
A lány megvonta a vállát:
-Elmegyek sétálni. Ki kell szellőztetnem a fejem.
-Én...
-Ne, Tom, ne, egyedül akarok lenni egy kicsit.
Elindult. Nem nézett föl, csak az utat leste. Szégyellte a magát. Nem is gondolt arra, hogy az a kis hínárfejű bemegy hozzá. De ő se bánta meg, és ez bántotta meg a legjobban. Nem érzett bűntudatot, amiért nem tudott Tomnak ellenállni. Kicsit úgy érzete, Bill az. Ugyanaz az illat, ugyanazok a kezek, ugyanaz a test...ugyanazok a szemek, majd minden ugyanaz! Úgy érezte, nem Tom az, hanem Bill. Nem Tommal fekszik le, hanem Bill-lel. Ez a két-három nap teljesen összezavarta. Ebben a két-három napban minden éjjel átment hozzá Tom, és forró éjszakákat töltöttek együtt, bár elképesztő bűntudat kínozta őket. Hanga fejében csak az járt, ha Bill felgyógyul, hogy fogják ezt megmondani neki. Nem lesz könnyű feladat.
Hatalmasakat lépkedett, és belemerült a gondolataiba. Hirtelen valami mocorgást hallott maga mögül. Hátranézett, két hatalmas hústorony közeledett felé.
-Szia kislány! -vigyorgott rá úgy, hogy Hanga kishíjján összeesett.
-Mit akartok?
-Mi? Mi semmit.
-Akkor? Hagyjatok!
-Óhh, dehogy. Taylor beszélni akarna veled.
-Nem tudom, ki az a Taylor, és nem is érdekel! Engedj el! -sikította, mert a nagyobbik-ha mondhatok ilyet két gorilla összehasonlításánál-elkapta, és hátraszorította a karjait.
Erre Hanga nem számított, ezért jól kihasználta a helyzetet: nagy lendületet vett, és beletaposott az előtte álló fickó gyomrába. Az akármennyire nagydarab volt, összeesett a lány rúgásától, pedig Hanga aztán minden volt, csak testes és tiszta izom nem. Olyan gusztusosan izmos. Aztán felütötte az őt fogvatartó férfi állát, az is összegörnyedt, és hasbarúgta. Utána sprintelt vissza 100-zal haza. Futott, már égett a tüdeje, alig kapott levegőt, és nem mert hátranézni. Végre visszaért a főútra a sikátorból. Befordult a sarkon, remegő kézzel kinyitotta az ajtót, hívta a liftet, gyorsan fel a 15-re, berontotott az ajtón, és összeesett a nappali közepén, Tom lábai előtt.
-Hé, Hanga, mi történt?
-Két...alak meg...próbált...el..kapni, valami Taylor-t...emlegettek...de nem...tudom...ki az! -lihegte.
-Jól van, kicsim, semmi baj, már nem bánthatnak!
Életében még senki nem tévedett ekkorát.
*
Pár óra múlva, Billtől hazatérvén lefeküdtek. Bill még kómában volt, ellentétben Samy-val, akivel jól elbeszélgettek. Akármi is folyik, Tom nem bírta ki, hogy ne kérjen tőle egy aláfirkantást.
Hanga már éppenhogy elaludt, érezte, valaki becsúszik mellé, a takaró alá. Megfordult, átölelte Tomot.
-Tudod, hogy ezt nem szabadna megtennünk?
-Igen. De nem bírom ki, hogy ne tegyem. -belepuszilt a lány nyakába. Egyre vadabbul, szenvedélyesebben, finoman beleharapott...
-Tom, ne...-mondta, de nem volt elég meggyőző.
-Utálom most magam, de nem is bírok ezzel az érzéssel...mintha az enyém lennél. Ezek nem az én érzéseim, hanem Billé. Én most ő vagyok. Azt érzem, amit ő. Mintha tudná, mit csinálunk.
-Igen. Én is ettől félek.
Ez lehet, hogy meghatotta Tomot, mindenesetre, lassan lefektette Hangát. A lány hosszú, szép szőke haja elterült a párnán. Nagy zöld szemeit belefúrta a fiúéba, lassan elkezdtek csókolózni, remegő kezekkel hámozták le egymásról a ruhákat. Tom belenyomta ujjait a lányba. Amaz beleharapott a srác nykába, és húzta a rasztáit.
-Bill...-nyögött föl Hanga.
-Tom...vagyok...! -zihálta.
Nem foglalkoztak ezzel többet. Még egy éjszakával gyarapították a bűnlajstromjukat.
12.
Sötét volt. Nagyon sötét. De azért látott pár alakot, és hangokat is hallott. Megkérdezte volna, hol van Tom, de nem tudott megszólalni. Csak egy kis pont fénylett valahol a távolban. Aztán meglátta Tomot, de nem volt benne sok köszönet...Hangával kéz a kézben jöttek be egy láthatatlan ajtón át. Ordítani akarta, hogy Hanga az enyém! de nem tudott megszólalni. Még mindig. Látta, ahogy ikre csókolgatni kezdi az Ő barátnőjét. Úgy, ahogy Ő. Úgy simogatja, úgy öleli. Nem hitte el, kívánta, hogy csak álom legyen, ha felébred, Hangát ne Tom, hanem ő tudja átölelni, mert HANGA AZ ÖVÉ. Egy rossz álom, ami után jó lesz magához szorítani Hangát. Szerette. Mi több. Imádta. Ő mondta meg neki, hogy neki nem TH Bill kell, hanem Bill Kaulitz. Ő mutatta meg neki, hogy többet ér, mint egy buzinak nézett kis köcsög, akibe bárki beletörölheti a cipőjét.
Aztán egy dal kezdett szólni a fejében:...I'm gonna love you no matter how long...(ilyen nincs, de nagyon szép a szöveg, jelentése:szeretni foglak nem számit meddig még)aztán egy másik:...nothing's gonna change my love for you you ought to by now how much I love you, one thing you can be sure of, I'll never ask from more than your love...(Air Supply-Nothing's Gonna Change My Love For You, és azt jelente, hogy:semmi nem fog változni a szerelmemben érted, tudnod kellene mostnara mennyire szeretlek, egy dologban biztos lehetsz, soha nem kérdezek a szerelmedről...)
Kellett neki a lány, ám azt látta, az a testvérét ölelgeti. Nagyot csalódott Tomban. Mióta Tom dugja a csajokat mint a rongyot, megállapodtak, nem nyúlkákják le egymás csaját. Most meg...tessék! Hanga Bill csaja, és kész...
A másik, hogy nem tudott beszélni, és egy csomó idegen ember járkált ott összevissza, mintha muszáj lett volna. Néha ott voltak a többiek is, de általába csak egy doki, amint belepumpált az infúziójába. Valami balhé is volt, hogy Hanga megverte a dokit, vagy valami hasonló.
Mindig egy dologra koncentrált...arra a fényre a távolban. Nem tudta mi az, de azt igen, ha eléri, megtud mindent, ami történik körülötte...
*
-Herr Braun, kérem! -mondta határozott hangon Tom. -Fräulin Angyalt kishíjján elrabolták, lehet hogy azok, akik kórházba küldték a tesómat meg egy hozzá hasonlóan híres embert! Be ne merje adni nekem, hogy véletlen volt! Azért rendőrök, hogy ezt megtudják!
-Herr Kaulitz, nyugodjon meg-már másodjára mondja ezt- mindent megteszünk, hogy megtaláljuk őket, de amíg nem tudjuk, kik támadták meg Fräulin Angyalt, nem tehetünk semmit.
-Mondtam már. -vágott közbe remegő hanggal Hanga.
-Igen. Annyit mondott, hogy Taylor. Ezt a nevet bárki felvehette, aki akarta.
-Nem! -kiáltotta még mindig remegve -Davo Schwarz. Ez a dolgok nyitja. Davo Schwarz.
-De nem találtunk róla többet, mint amennyit már elmondtunk.
-Oké. -Hanga kezdett megnyugodni. -Akkor nézzenek utána Jürgen Schwarz-nak.
-Az egy...orvos. -kételkedett Herr Braun.
-Ha nem mondja, hülyén halok meg! Ő Bill és Samy kezelőorvosa!
-Akkor keresünk az apjáról, de pontosan mit is?
-A fiatalkoráról. -mondta Hanga, és kisétált. A srácok vele.
*
-Mit csináltatok? -ordította Taylor. -Nem kaptátok el?
-Kicsi az a lány, de erős! -nyöszörögte még mindig az, akit Hanga egy gyomorszájra rúgással a földhöz kent.
-Ha még egyszer kimentek, azzal a lánnyal gyertek vissza, különben búcsúzhattok az életetektől!
-Miért kell neked az a kislány?
-Túl sokat tud.
-Mégis miről?
-Az egész ügyről. Nem kéne kriminalisztikát hallgatnia, akkor talán tovább élne, mint 17 év.
*
-Kérem, mondja el, mit tud!
-Semmit! De mi maga, rendőr? Azt hittem, orvos.
-Igen, az vagyok, de segítenie kell.
-Történt valami szokatlan magával mostanság?
-Ha nem rendőr, akkor nem mondok semmit! -mondta Samy, megfordult, és várta, hogy Herr Schwarz lelépjen.
-Na, erről ennyit. -suttogta, amikor kilépett a szobából. Megyek, megmondom Tobinak.
*
-Hanga! Nyugi! Nem bánthatnak! -mondta szenvedő hanggal Tom.
-Dehogynem! Már akkor is azt akarták, csak én gyorsabb voltam. Csak tudnám miért kellek nekik...
-Talán, mert sokmindenre jöttél rá. -vágott bele Gus.
-Milyen sokmindenre? Hogy Schwarz doki rejteget valamit? De mit? A halott fiával kapcsolatban? Igen, rájöttem egy-két dologra, sőt sokkal többre, de ezt ők honnan tudják? Vagy várjatok csak...emlékeztek, hogy amikor ott vagyunk, mindig ugyanaz a fickó sündörög ott körülöttünk...akkor az...
-Az mi? -ordított rá a lányra idegesen Georg.
-Beépített ember. Tayloréktól.
-Úristen...-vesztették el hirtelen a haragjukat.
-Akkor mindent tudnak, és ezért el akarják kapni Hangát. De ha elkapták, mit akarnak csinálni vele?
-Nem tudod? -húzgálta meg a srác rasztáit.
-Nem...meg...ölni?
-Nagyon jó a helyzetfelismerő-képességed, Tommi. -leült mellé, és átölelte.
-De ki? -tette fel a világ legeslegjobb kérdését Gusti.
-Taylor...-somolygott Tom.
-Kezdek rájönni, ki Taylor. -mondta merengve Hanga.
-KI? -kérdezték hárman egszerre.
-Majd megtudjátok.
Bement a szobájába, öt perc múlva egy köntössel egy fürdőruhával és egy törölközővel lépett ki onnan.
-Lemegyek az ötödikre a jacuzziba. Relaxálnom kell. -mosolygott rá Tomra olyan egyértelmű mosollyal, hogy az már siralmas volt.
Ledobálta magáról a ruhákat, de a fürdőruhát nem húzta fel. Meztelenül belépett a jacuzziba. Eldőlt benne, aranyszőke haja félig belelógott. Becsukta a szemét. Csak akkor nyitotta ki, amikor a víz hullámzani kezdett...valaki belépett mellé a kádba.
Érezte Tom vékony, izmos kis testét hozzásimulni az övéhez, érezte a forró lélegzetét a bőrén, érezte ahogy magához szorítja, tiszta erőből. A víz is forró volt, a testük is egyre forróbb. Tom egyre keményebb a vágytól, Hanga egyre nehezebben vette a levegőt, ahogy a srác kezei egyre rázósabb helyekre tévedtek.
A vízben nincs nagy súly, kiemelte a lány csípőjét, és elkezdte puszilgatni. Hanga megmarkolta a medence párkányát, és fojtottan felnyögött.
-Csak azt...akarod markolászni? -kérdezte Tom mosolyogva, lihegve. A gödröcskék elmélyültek az arcán, igazán imádnivaló volt. És még amit csinált!
-Csak szólj...mit markolásszak!
-Tudod...TE AZT! -nyögött egy nagyot, amikot Hanga nekitámadt a kicsikének.
A nyelvében volt egy piercing, azzal kínozta Tomot.
-Bill...ezt...hogy...bírja?
-Jól...-motyogta Hanga.
-Hagyd...abba...
-Miért? -emelkedett fel a lány. Tom letámadta, visszanyomta a vízbe, és finoman, nem durván, beléhatolt.
Kéjesen felnyögtek.
A kórházban épp akkor esett Bill vérnyomása.
Ők ezt nem tudták. Talán ennek már nem lesz vége.
13.
-Jó, de most még mindig nem értem, miről beszélsz! Apu! Szedd össze magad! Így nem lehet beszélni! Azt mondtad, Samy nem mondott semmit! De nem sejti, mibe keveredett, hogy rosszkor volt rossz helyen. És csak ők, ketten. Mert ha még lettek volna ott civilek, nem olyanok, akiket fél Németoszág ismer, nem lenne ilyen feltűnő, de így! És még csak nem is tudtak egymásról! Bizony, a pénz nagy úr! És most nem róluk beszélek. Bár, ezt róluk is eltudnám mondani, a kis pénz és szexhajhász stricik! -ordíotta Tobias.
-Nyugodj meg! Van másik hírem is.
-Mi?-nyugodott le hirtelen.
-Davo él.
-Mivan? Az nem lehet! Davo meghalt 6 évvel ezelőtt.
-Hanga is ezzel kezdte. Én meg el se hittem. Azt hittem, elintéztük. Bár mostmár nem tenném meg.
-Sajnáltad?
-A fiam volt! Illetve, ezek szerint még mindig az! Az apja vagyok! És megpróbáltam megölni!
-Na igen. A pedáns Schwarz doki nem gyilkolászhat, pedig már megtette.
-Tobi...azért mégiscsak az öccse vagy!
-Davo már csak egy összeégett roncs!
-Hanga látta...
-Mi? Azt a csajt tényleg ki kell nyírni, ezt már megpofáztam, nem egyszer, de nem is kétszer, mióta belekerült ebbe az ügybe. Azt is elmondtam, hogy nem kéne kriminalisztikára járnia, és akkor talán tovább élne egy kicsivel. Ez a csaj nem tud kimaradni a balhékból! De legalább jó csaj?
-Az.
-Mennyire?
Elmondta, hogy néz ki Hanga.
-De miért érdekel? Az a csaj egy kurva. Davo is azt énekelgette. Egy büdös ribanc. Kis szőke kurva, hogy döglene meg a neve napján.
-Hm. Hogy kedveled. Pedig még vért is vettél a két stricitől.
-Ja, hogy ne legyen feltűnő, hogy nem akarok segíteni orvos létemre. Ráadásul arra is rájött, hogy volt "betörés" a kórházban. Szóval, ott tartottam, hogy Hanga látta...és nem mondta, hogy össze lenne égve az arca. Bár...bár, csak pillanatra látta...de mégis hiszek a kis szűzkurvának.
-Megszerzem magamnak azt a csajt. Egyszer-kétszer megbaszom, aztán főbelövöm. Jó kis móka lesz.
-Hát, én nem ajálanám neked a börtönt 19 évesen. Tudod, hogy a bácsikád is...
-És már nem él. Tudom. Ezzel traktáltál, miközbe végignéztem, hogy kínoztok és öltök meg nőket. 10 évvel ezelőtt. A zsaruk rá fognak jönni, mit csináltál, Davóval és anyánkkal. Aztán szorul a nyakad körül a hurok. Én pedig szépen eltűnök balfenéken. Elmegyek Ausztráliába, keresek magamnak egy jó bigét, és élem az életem. De sajna, a te időd már lejárt. Bármit elköphetsz.
-Hé, Tobi...mire készülsz...? -rettent meg egy hangtompítós mordály szeme láttán. Szép kis elefántölő volt, meg kell hagyni.
-Mondom, a te időd már lejárt, most jövök én. Hangából kiverem, mit tudott meg, és megölöm, miután jól elszórakoztam a kiscsibével.
Felemelte a pisztolyt, az apja fejéhez illesztette, és minden habozás nélkül lőtt. Pont a homloka közepébe.
*
-Herr Braun, mit tud mondani? -rázta meg még kicsit nyirkos haját Hanga.
-Azt, hogy 17 éves létedre elképesztő vagy, kislány. Jürgen Schwarz dokinak született egy fia. Davo Schwarz. Arról nem szól a fáma, hogy lett-e neki egy másik, mindenesetere van itt egy évszám. Davo születése után két évvel bejegyeztek valamit, egy Tobias Schwarz nevű kisfiúról, akinek az apja a mi omniózus Jürgen Schwarz-unk. Most akkor vagy van egy másik fia, vagy...nem tudom. Davo akkor ezek szerint nem halt meg. A tűz és a feleség halála körül van valami kis gubanc. A tűzoltók jelentése szerint egy konnektortől indult ki a tűz...
-Honnan tudják, hogy onnan? -vágott bele Gus.
-V alakú koromfolt van a falon. -mondta Hanga. -Tovább!
-...és olyan anyagokat találtak ott, amik kétségtelenné teszik a szándékosságot. Sőt, még ujjlenyomatot is, bár azt nem tudták azonosítani.
-És a nő halála? -kérdezte Hanga.
-Az már keményebb dió...nos, amikor rátaláltak a holttestére, a fojtogatás nyomait találták rajta. Későbbi vizsgálat megerősítette, hogy megfojtották, méghozzá két kemény kéz, továbbá egy tárggyal erőszakolták meg. -sandított Hangára.
-Mi van? -engem még nem erőszakoltak meg tárggyal, se igazival, de nem is ajánlom nekik.
-Mindenesetre, csak Jürgen Schwarz ujjlenyomatait találták meg a helyszínen.
-Ez azt jelenti, hogy Jürgen ölte meg a feleségét? -kérdezte Georg.
-Igen, azt. -válaszolta nagy sóhajjal Herr Braun.
14.
-Gond van! -üvöltötte bele a csöndbe Taylor.
-Mi? -kérdezte egyik embere.
-Másik csapat is érdeklődik azután a csaj iránt...mi is a neve?
-Angyal Hanga.
-Ja, az! Na, nekünk kell előbb beszereznünk. Ráadásul Davo-nak valami rokonai vannak itt. Na, abba a másik csapatba.
-Davo-nak Berlinbe vannak a rokonai, nem itt.
-Na! Nekem még franyóba is vannak rokonaim! De mindegy, nem lényeg! A lényeg az az, hogy Davót ki kiéne kérdezni. Ismeri vajon azt a csajt. Vagy azt a másikat.
-Milyen másikat? Utána tudok nézni. Szólok valakinek aki a zsaruknál van, és megnézi.
-Ne! A zsernyákokat hagyd ki ebből. Nem akarom, hogy tudjanak valamiről is. Nézzetek utána ennek az Angyal Hangának, Davo Schwarz-nak...inkább a múljtának, és...hát, várjatok...Jürgen Schwarznak. Ha megvan-remélem estére meglesz-holnap megyünk a kislányért.
-Mi?
-Elraboljuk, kiverjük belőle mit tudott eddig meg, aztán elvágjuk a torkát, és ledobjuk egy csatronába. Majd csak megtalálja valaki. Vagy ha nem, hát ott elrohad. Különösebben nem érdekel.
-De azok a faszfej TH-sok kerestetni fogják a zsarukkal.
-De mivel van a zsasruknál beépített emberünk, elsimítjuk a dolgot. És nem engedjük át annak a másik bandának! Szóval, mikor szokott menni a kórházba?
-Általában 10 és 13 óra közt.
-OKé. Akkor holnap ott fogtok várni abban a három órában a kórház mellett, és elkapjátok, de ha megtudom, hogy sikított, meghaltok ti is, nem csak ő.
-Megértettem!
-Ja, és még egy dolog. Senki egy ujjal hozzá sem érhet, világos? Nem kurvát akarunk belőle csinálni, hanem megölni. A kettő közt van egy kis kölönbség.
-Világos.
*
-Na, jól van ám! Megölöm a saját apámat, és még így se biztos 100%-ig, hogy enyém a lány? Hát milyen világban élünk, gyerekek?
Oda ne rohadjak-gondolta az a pasas, aki ott állt mellette-nem tudsz megölni egy kislányt, akit pedig meg szeretnél. Most annyira sajnállak.
Tobi úgy tűnt, nem vesz észre semmit az embere lelkében dúló viharokból, mert folytatta.
-Valahogy ki kéne iktatni azt a másik bandát. Én akarom megszerezni a kis szűzkurvát! Kirángatni belőle, mennyit tudott meg, aztán főbelőni, és kirakni egy parkba. Ott úgyis megtalálja valaki. Nem akarok neki fájdalmat okozni -ki se bírná szegényke-de ha másképp nem megy! Nem leszek irgalamas, Isten engem úgy segéljen! Mikor szokott a kórházba menni?
-11 és 14 óra közt. Általában.
-Jó. Akkor az összes időpontban ott lesztek, meg vagyok értve? Nem akarom, hogy elszalasszuk, vagy a másik bandáé legyen! Én akarok eljátszani a szőke tincseivel...-sóhajtott kéjesen, mintha máris Hangát lovagolná.
-11-re ott leszünk, ahol a kórház utcája és egy sikátor találkozik. Személyleírás megvan, de igazából szükség sincs rá. A maradék három Tokio Hotelessel.
-Igen.
-Kérdezhetek valamit Tobi?
-Kérdeztél már. De mondd.
-Miért mérgeztetted meg apáddal a kis buzikát meg a stricikét?
-Volt az a nagy buli az elit klubban. Mindketten fellépők voltak. Mi is ott voltunk, igaz, nem mint nézők, mert én az emót meg a rapet ki nem állhatom, hanem drogcsere volt. Ők ketten már leszerepltek-e vagy se, azt nem tudom, de kimentek a sikátorba. Nem tudtak egymásról, de mindketten ott voltak. Nos, mivel nem szeretjük, ha okvetlendekő kis sztárocskák avatkoznak a nagyok dolgába, és tudtuk, megláttak minket, elhatároztuk, hogy valamiféleképpen kicsináljuk, vagy kivonjuk őket a forgalomból. Ha nem is végleg, egy időre biztosan. Mire megint eszükbe jutna, addigra bizonyíthatatlan lesz az egész. Na és a pénz. Ha benyögik a rendőrségnek, hogy látták ahogy ez és ez ott dílerkedett az elit klub mögött, megszállják a terepet, és lőttek a bevételnek. És hát, hogy tartja a szállóige, vagy mondás, már nem is tudom? Ne hagyj rést a pajzson. Én nem hagytam, és azon vagyok, hogy a lehetségeset is kiiktassam.
-Szóval azért akarsz kinyírni három embert, mert megszűnhet a drogüzleted? És? Ott van még a prostitúció és az embercsempészet...
-Jajj, ne légy gyerekes! Ma már minden jóravaló ember ki tud jutni álmai országába embercsempészek nélkül is! A kurvák hozzák az igazi pénzt, és a drog, ezt te is beláthatod! Azért nem szabad engedni, hogy valami kis franyó kurva...
-Magyar.
-Nem tökmindegy?! Szóval, nem szabad engedni, hogy egy magyar kurva tönkrevágja az üzletemet!
-Akkor 11-kor a kórháznál.
*
-Hogy mi? -támadták le mind a négyen egyszerre Braun-t.
-Igen, igen. Ma reggel megtalálták Jürgen Schwarz-ot holtan a háza udvarán. A postás látta meg, és értesített minket.
-Hogy? -suttogta rekedten Hanga.
-Egy lövés, pont a homlokába. Nem volt jele annak, hogy védekezett, ezért azt feltételezzük, hogy...
-Ismerte. -mondta szilárdabb Hanga. -Ismerte azt, aki megölte. Vajon ki lehetett? Davo?
-Ő biztos nem.
-Óhh, tényleg? Akkor avasson minket is be a dologba, mert nem tudom, miért nem lehetett ő?
-Mert az idősebbik fia tényleg meghalt. A nyilvántartásban megtaláltuk a halotti bizonyítványát.
-Akkor? Ki a MI Davo Schwarz-unk?
-Ezt még nem tudjuk.
-Pedig jobb lenne, ha nekiállnának. Félek, a következő diskurzusunknál már nem leszek itt.
Nagyon jó jósnal bizonyult. Pechjére.
*
-Hát, nem tudom, mi lehet a tesó baja...-mondta remegő hanggal Tom az orvosnak, aki Schwarz-ot helyettesítette.
-Tesó? Én azt hittem...hogy...
-Mit?-támadt rá Tom.
-Hogy ti...homoszexuálisak vagytok.- nyögte ki nagy nehezen.
-Aha. Az jó. Ő az ikertestvérem.
Aha. Az is nagyon jó, gondolta a doki. Pedig el tudta képzelni, hogy a kis rasztafejű a csúcsra juttatja a kis feketét, és fordítva.
-Én Paul Rieser vagyok, Jürgen Schwarz helyettese, de a sajnálatos eset miatt immár én leszek a pas...a testvéred kezelőorvosa.
Nyújtotta a kezét Tom felé, de az észre sem vette.
-Akkor biztos, hogy tudja, mi a baja Bill-nek.
-Allergiás valamire a TESTVÉRED? -szerencsétlen már kihangsúlyozta, nehogy megint azt találja mondani, hogy a PASID. Mint az előbb. Akkor is: pas...a testvéred.
-Hááát, zöldség, darázs és egyéb csípés...
-Akkor megvan! -rikkantotta Herr Rieser. -Akkor az a baja!
-Mi?
-Vannak abba az anyagba olyan összetevők, amik azokra hatnak csak, akik allergiásak erre.
-Akkor fel tudja már kelteni arról az istenverte ágyról?
-Fel. Holnap már talán beszélhettek is vele.
-Az nagyon jó lesz. Hiányzik a hangja. -fordult meg Tom, és ment kifelé az épületből. Azt már csak nagyon jó szemű ember tudta volna csak megállapítani, hogy a szemében könnyek ültek.
*
Bezárta a kaput. Örült, hogy holnap újra beszélhet Bill-lel, és elmondhatja neki, mi történt közte és Tom között. Mert hogy mégegyszer nem teszi meg, abban biztos volt. Valahogy nem ment a fejébe, hogy eddig is, miért tette meg? Hisz' Tom csak a barátjának a testvére, és ez már megcsalásnak számít, és ő eddig senkit nem szeretett jobban, mint Bill-t. Erre tessék...! Ráadásul Bill volt neki az első...minden értelemben. Ő csinált belőle nőt. Most meg a testvérével hetyeg...hogy a francba lehet megbánni így valamit? Bárcsak sose szökött volna el Magyarországról, bárcsak ne ment volna el arra a TH koncerte, bárcsak ne vett volna VIP jegyet, és bárcsak ne zúgot volna bele Bill-be!
A háta mögül zajt hallott,. Megfordult, de nem látott senkit és semmit. Visszafordult, és érezte, egyre hevesebben ver a szíve.
Újra megtalálták! Most nem hagyják menekülni! -futott át az agyán.
Egy hangosabb lépést hallott. Amikor megérezte a kloroform émelyítően édes illatát, már tök mindegy volt. Az utolsó gondolata az volt, hogy reméli a fiúk megtalálják. Az arcába nyomták a kendőt, és jótékony sötétség borult Hangára.
15.
-Gusti, Georg! Gyertek! Bill fönt van! -ordibált Tom.
-Jesszus! -estek ki a konyhából egyszerre. Már kezdett megjönni az étvágya mind a négynek.
-Most szólt az az új doki...Reisinger...
-Rieser. -mosolygott Gus.
-Na, az! Hol van Hanga?
-Lement.
-De minek és hova? Megmondtam neki, egyedül sehova, mert én is félek, hogy nem látom viszont, mert járt már pórul!
-Nem gondolhatod, hogy tényleg el akarják rabolni...
-Nem? Jó, ha a negyedét elmondta nekünk, meg Braunnak, amit megtudodott és rájött. Volt amikor éjszaka feltörte a rendőrség számítógépét, és mentette le az adatokat! Többet tud mint a zsaruk!
-Honnan tudod, hogy éjszaka mit csinál? -kérdezte tök ártatlanul Georg.
-Na, vajon? Nem is tudom, kit feketetek le mostanában minden éjszaka! De minek, az Isten bassza meg! Szerintetek normális vagyok én, hogy megfektetem a tesóm csaját?
-Most ez remélem csak keresztkérdés volt... -morogta Gus.
-Gyertek, minél előbb túl akarok lenni azon a bizonyos pillanaton...és hol a faszomba van Hanga?
-Nyugi, Tom, ne idegeskedj, mert árt a szépségednek.
-Ezt Hasselhoff-nak mondd. -mordult vissza.
-Gyertek, keressük meg Hangát. -próbálta oldani a feszültséget Gustav.
-És? Hol? -nyögte reményveszetett képpel Tom.
-Zsaruk, kórház...
-Jó. Először menjük Braun bá'hoz.
-Én vezetek! -kapta fel Tom a kulcsot.
Egész úton azt találgatták, Hanga miért nem szólt nekik, hogy lelép. Aztán rájöttek hogy azért nem, mert nem engedték volna neki. Azóta az "elkapomakisszőkekurvát" eset óta egyedül nem engedték ki az utcára. De akkor hova tűnhetett? Lehet, el akar mondani mindent Braunnak, és lelépett. Akkor ott lesz, épen, egészségesen, semmi baja nem lesz. Odaviszik Bill-hez, elmondják neki, mi történt vele, és mi történt Hanga és Tom között. Ha megbocsát, minden szép és jó lesz, ugyanolyan, mint régen. Bár, ez inkább Tom álmaiban volt így, mintsem a valóságban. Ismerte annyira Billt, hogy tudja, nem egyhamar lesz ebből béke újra. Szerette Billt, és nem akarta elcsapni magát előtte egy életre. Pedig már megtette. Nem kellett volna bebújnia Hanga mellé. Ahogy hozzáért, nem tudta visszatartani magát, csak egyre gondolt: könyörgök, kicsim, engedd magad! El kellett volna felejtenie amikor majd' egy évvel ezelőtt összejött Bill-lel. Így csak egy mocskos kis kéjenc, aki MEGDUGTA AZ IKERTESTVÉRE CSAJÁT!!!
Automatikusan lefékezett a kapitányság előtt, kiszálltak, és mint a hősök hada, mentek fel Braunhoz.
-Ó, minek köszönhetem be nem jelentett látogatásukat? -mondta enyhe rosszallásal a hangjában.
-Nem járt itt véletlenül Hanga?
-Itt? Most?
-Igen, itt és most- mondta kimért hangon Tom. Ez nála azt jelentette, hogy sík ideg.
-Nem. Utoljára akkor láttam a kisasszonyt, amikor veletek volt itt. Azóta nem.
-Rendben, köszönjük, Herr Braun. -mosolygott kínosan Gusti, mert Tomon látszott, pár pillanat, és leken egyet a segítőkész zsarunak.
-Akkor már csak a kórház van vissza. -sóhajtott Georg.
-Oda nem ment volna egyedül. -vágott vissza szelíden Tom.
-Ez igaz. Messzebb van, mint a kapitányság, és közelebb is van ahhoz a helyhez, ahol megpróbálták lekapcsolni.
-Lehet, hogy már otthon van. -mondta Gusti.
-Akkor nézzük meg otthon. -egyeztek bele.
Újra, vissza a kocsiba -a legújabb fajta BMW, koromfekete, csillogó polírozással-és 100-zal haza. Otthon. Nincs nyitva az ajtó, ergo Hanga nincs otthon.
-Hol a francba van ez is? -csapta be maga mögött az ajtót Tom. -Mindig akkor császkál el, amikor nem kéne!
Ebben a pillanatban megcsörrent Tom telefonja a CoD-Ilyen Nincs című számával. Hanga mutatta neki meg az együttest, mert magyar hip-hoposok a srácok.
A szám ismeretlen volt.
-Igen?
-Helló, kis strici! Itt van a kis magyar kurva, és nem kapjátok vissza. Ő is tudja, miért. Most nem mondom el, pontosan miért, majd ő. Viszhall! -letette.
Tom meg se tudott szólalni.
-Tom?! -lökött bele Gustav. -Mi van?
-Haver! Te velem ne szórakozz.
-Nem tudom, ki volt. -Tom hangja hirtelen rekedtes és fáradt lett. -Azt mondta, Hanga náluk van. Menjünk Bill-hez.
-És Hanga? -kérdezték egyszerre Tomtól.
-Mit csináljak? Fésüljem át egész Hannovert?
-Menjünk Bill-hez.- mondták beletörődve.
Beléptek a kórház ajtaján, tudat alatt Hangát keresve. Felmentek az emeletre, Rieser doki után nézve.
-Jó napot! -köszönt rájuk. Kardokkal díszített nyakkendője lobogott mögötte, elnyűtt cipője majd' leszakadt a lábáról. -Van valami újság?
-Van. De először szeretnék bemenni a TESTVÉREMHEZ.
-Természetesen.
Elindult. Belépett a szobába. Úgy tűnt, Bill még alszik. Az egyik beteg odasúgta neki:
-Már nem alszik. -és elmosolyodott.
-Most ne ijedjenek meg, úgy fogom felébreszteni, mint gyerekkorunkba. Én korán kelő vagyok, ő végig tudná aludni az egész életét.
Lassan odalépkedett Billhez. Aztán két ujjával elkezdett mászkálni Bill karján.
Még meg se fordult, de megszólalt...tudta.
-Tom?
-Az. -mondta, és kicsit megcsuklott a hangja.
-Szia, tesó. -fordult meg. Felült az ágyon, átölelte Tomot.
-Hiányoztál. Senki se cseszte fel az idegeimet. -egyre erősebben szorította Billt.
-Ugye nem bőgsz, te állat? -de akkor már ő is sírt.
-Nem. -zokogta. -Nem szoktam sírni.
-Jól vagytok?
-Mi? Mi igen...mármint...nem. De nem ez a fontos, hanem te. És el kell valamit mondanom. Tudom, most keltél föl, de nem bírom már tovább.
-Rossz?
-Roszabb nem is lehetne.
-Jesszus. Mondd!
-Tudod, egyik este eszembe jutottál, és úgy éreztem, én te vagyok.
-És? Ez nem rossz.
-Ez nem, de az, amit így csináltam, az igen.
-Miért, mit csináltál? -mosolygott Bill.
-Ez nehéz lesz.
-Mondd. Tesók vagyunk, vagy nem? Mindent megbocsátunk a másiknak.
-Ezt nem fogod.
-Na, mondd csak, Tommi.
-Lefektettem Hangát.
-Hogy mit? Jó kedvem van nekem, nem kell felvidítani.
-Nem találtam ki, tesó. Tényleg lefeküdtem Hangával.
-Tom...azt álmodtam, hogy kéz a kézben jössz be Hangával. Előttem csókolóztok, meg előttem ölelgeted. Akkor nem álmodtam. Tényleg megtörtént, csak kicsit több. Ő...ő hogy akarhatta?
-Egyszer beszélgettünk erről. Én azt éreztem, én te vagyok, ő azt, hogy én te vagyok.
Bill hitetlenül nézett rá testvérére.
-Hogy tehetted Tom? Tudom, te is pályáztál rá, de ezt azért mégse kellett volna. Jézusom! Mindegy. Megbeszélem vele. Légyszi, hívd be.
-Bill...
-Mi az?
-Az nem fog menni.
-Hogyhogy?
-Hangát elrabolták.
*
Arra ébredt, hogy szörnyen fáj a feje. Kinyitotta a szemét, de gyorsan be is csukta. Olyan volt, mintha valaki ki akarná szúrni egy tűvel. Körülbelül a harmadik nekifutásra sikerült nyitva is tartania. Körülnézett a szobában. Minden hófehér volt. A falak, az asztal, a szék, az ablakkeret, az függöny, az ágynemű. Ez utóbbi kettő a legjobb minőségű selyemből készülhetett. Hanga is térd aláig érő, hófehér hálóingbe volt. Nem tudta, hol van, azt viszont igen, hogy miért, és hogyan.
-Hé! Valaki! -kiáltotta.
Halkan kinyílott a szintén hófehér ajtó, és egy negyvenes pasas jött be rajta.
-Helló. Én Taylor McSkeane vagyok. Ha minden igaz, és nem tévedtünk, te Angyal Hanga.
-Az. -persze, majd elmondom, ha mégis tévedtek, nem? Hogy kicsináljatok? Így is ki fogtok, szóval nem tudom, mi is a probléma.
-Nem vagy bőbeszédű, no, de nem gond. Majd még elbeszélgetünk, most még fáradt lehetsz. Kicsit több volt a kloroform, mint amennyi kellett volna.
-Kicsit sokkal több. -masszírozta meg a halántékát.
-Akkor elnézést. Egy aszpirint?
-Kösz, meghalok én magamtól is, nem kell segíteni.
-Na, de miből gondolod, hogy meg fogsz halni?
-Megnézhetné a hátam, nem tollas-e! -mordult fel -Nem vagyok madár!
-Nos, ha nem vagy az, akkor biztos tudsz nekünk segíteni.
-Én nem segítek semmiben!
-Majd még megismétlem az ajánlatomat! Vagy különben a kis rasztahajú bánja. -mondta, és kiment.
16.
Hanga megpróbált valami használhatót keresni. Valami olyasmit, amivel ki tudja törni az ablakot, de semmit nem talált. Kinyitogatta a szekrényeket, de semmi, A fiókoknál már-már feladta, amikor az egyikben egy mobilt talált. Megpróbálta bekapcsolni. Működött. Még pinkód se volt. Beütötte Tom számát.
-Halló? Taylor?
-Nem. Hanga.
-Jézus, hol vagy, jól vagy?
-Jól, de lassan szerintem észrevesznek! Annyit akarok elmondani hogy...-és elmondott mindent.
-Ezt nem mondhatok komolyan! Ő orvos...volt!
-Az, de az nem azt jelenti, hogy nem lehetett az is! De így legalább tudod!
-Oké. Még valami?
-Van.
-Mondd, mert megyünk vissza Bill-hez, és ezt is el akarom mondani neki.
Ezt is elmondta. Mire végzett, Tom alig kapott levegőt.
-Jesszus, ezt te most komolyan gondolod? Hogy csináljuk meg? Braun nem fog belegyezni! Ha mégis...hát, megpróbálom.
-Elmondtad Bill-nek?
-El.
-És?
-Beszélni akart veled, de akkor már...nem voltál itt.
-Jó. Nemsokára ott leszek, de az fájdalmas lesz. És nemcsak nekem, hanem neked is. Taylor megmondta, ha nem segítek-nem tudom, miben- akkor azt te bánod.
-Akkor se segíts, az Isten bassza meg!
-Nem is fo...
-Hanga!
Hirtelen elhallgatott a lány. Csak egy ordításfélét tudott Tom kisilabizálni.
-Te hülye kis kurva...
-HANGA!!!
-Tom...mondd el Braunnak és a többielnek... -egy szívszorító sikítás, és megszakadt a vonal.
-JÉZUSOM!! -ordíott akkorát Tom, hogy még Bill is megirigyelhette volna egy-két SCHREI alkalmával.
-Én is ezt mondom! -tört ki a szobából Gustav. -Mi van már megint? Hanga?
-Az. Telefonált. Csak rajta kapták, és ki tudja, mit csinálnak vele! Az én hibám!
-Tom! Ne legyél hülye! Hogy lehetne a te hibád.
-Elengedtem. Nem vigyáztam rá. Akármennyire kemény csaj, nem tud magára vigyázni...és nem akarom, hogy valaki is bántsa. Én se tudnék három izmosagyú faszkalapot leverni, de talán...
-Tom! -tűnt elő valahonnan Georg. -Ne hibáztasd magad. Megyünk Braunhoz, és megoldja.
-Olyanokat mondott, amikre rájött. És félelmetesek.
-Akkor mesélj.
-Először azt hitte, hogy Bill besokallt attól, hogy mindeki buzinak nézi. Aztán amikor Samy is ugyanúgy felvágta az ereit, már kezdett gyanakodni: Samy-ra nem mondták, hogy buzi. De semmi más ilyen fajta bántó jelzőt. Amikor Bill akkor is rohamot kapott, amikor bent voltam nála, ment gőzerővel Schwarz dokihoz. Megkérte, hogy vegyen vért Bill-től, mert lehet, nemcsak a hirtelen hév miatt akart önkezével véget vetni az életének. Az eredményről később. Nos, amikor Samy-t is tolták befele ugyanezért, már nekünk is világos lehetett volna, mi a szitu. Csakhogy nem volt. Hanga elintézte. Életelixír nevű, tök illegális drogot talált a szervezetükben Schwarz doki. Ilyen hatása van, sok egyéb mellett. Aztán ugye elmentünk sétálni, és a csontrészeg, na meg droggal telepumpált Davo Schwarz-ba botlottunk. Mondott az mindent, had' ne ismételjem meg. Miután a rendőrség megerősítette, hogy Davo Schwarz -akit a nyilvántartás ismer- 6 évvel ezelőtt meghalt egy tűzben. Csakhogy azzal nem számoltunk, hogy valaki nagyon jól tud rejtőzködni a zsaruk elől.
-Ki? -kérdezték ketten egyszerre.
-Davo Schwarz.
-De azt mondtad, ő meghalt! -tépte a haját Georg.
-Aha. Jürgen doki fia tényleg meghalt. Csakhogy ez nem az a Davo Schwarz. Csak a neve ugyanaz. Semmi más.
-Ajjajj. -komentálta a történeteket Gusti.
-Hogy erre hogy jött rá, arról fogalmam sincs, de maj elmondja...ha tudja. Mindenesetere a mi Davónk és bandája IS el akarta kapni Bill-t...hogy Samyvel mi van, az még neki is homályos. Tehát, van Davo bandája, azaz Taylor, és van Tobi bandája, azaz Schwarz doki...
-Hoopá! -élénkült föl Georg. -De mindent megtett, hogy kiderítse mi van: vett vért tőlük, mesélt a betörésről...
-Igen, hogy ne legyen feltűnő, orvos létére semmit nem tesz pácienseiért. Ami egy orvostól elvárható lenne, ugyebár. Davo mindig televan pár miligram porral, meg fél liter whiskyvel, nem mindig tudja, mit csinál. Így történhetett, hogy olyanokat mondott, amilyeneket. Elmodták neki, mi van, meg mi nincs, és erősen bebaszva költött ocsmány veseket. Ennyi. Legalábbis róla. Mentünk Braunhoz, aki, mint segítőkész ember és a törvényt szolgálja, kikereste nekünk, mi van, de ezt már elmondtam. Aki elintézte Bill-t és Samy-t, az nem Davo volt, hanem Tobi.
-Ki a franc ez a Tobi? -kérdezte Georg.
-Jürgen doki kisebbik fia.
-Ooops... -bólogatott rosszalóan Gusti.
-Szóval, ott még Hanga se tart, hogy kit miért, de az interjúnál lehetett valami gáz. Ezért akarták, hogy Bill menjen, és ezért rángattam ki az ágyból, Hanga mellől. Samyt mikor kapták el, még rejtély. Lényeg a lényeg, Davo is kitolt valahogy kettőjükkel, meg Tobi bandája is, drog-ügyben...
-Drog? -ordíotta a másik kettő.
-Ja. Bill és Samy meglátta őket droggal kereskedni, és halniuk kell...kellett volna, dehát nem sikerült a dolog. Hál'istennek. Tehát, Braun beszélt a tűzről, Jürgen doki feleségéről, de ez csak azt bizonyította, hogy nem kapták el a zsaruk.
-Volt valami olyasmi is, hogy Davo meg Hanga találkoztak...
-Igen. Davo azért nem emlékezett, -harmadjára mondom-totál be volt állva, mint fater a garázsba. Aztán amikor beleszaladt Hangába, nem tudta, ki az. A kómába esések nem is kómába esések voltak...hogy mik, azt Jürgen dokitól kellene megkérdezni...bár, ezt már cseszhetjük. Aztán Taylorék elakartál kapni, csak nem ment. Azért, hogy kivonják a forgalomból, mert elmondhatja Braunnak, amit tud. Mindkét bandának volt oka elkapni Bill-t és Samy-t, és mindkét bandának volt oka elkapni Hangát. Tobi lelőtte apucit, akiről kiderült minden, ami fontos számunkra. Bill fölébredt, ellenben Hangát elrabolták...ennyi. Eddig.
-És, hogy segítünk nekiu?
Tom ezt is elmondta.
-Gusti szemei kikerekedtek.
-Na ne! Haver, te csak viccelsz...bár, ő is vásárra vitte a bőrét ezért az ügyért.
-Akkor, mehet? -kérdezte fellekesülve Tom.
-Menjünk Braunhoz. -bólintottak.
17.
-Hogy hogy mondtad? -förmedt rá a kis emberkére Tobi.
-A csaj nem jött. Sőt. Az emo buzik se. De a srác él.
-A francba! -ordította. Ennek a szaros ügynek márt sose lesz vége? Csak el kellett volna metszenem a torkukat, nem szarakodni itt apám mérgével! Életelixír! Ha-ha-ha-ha! Mi vagyok én? Alkimista?
-Nem, de így az a másik banda kaphatja el. Ha már el nem kapta. Lehet, azért nem ment. Illetve mentek. Most akkor fújhatjuk, nem?
-Ezt igen, de attól még simán kibaszhatunk velük.
-Mégis hogy gondoltad? Az ő kezükbe van a csaj, a srác él, apádat megölted, ráadásul a rapstrici is többet látott, mint a másik, és az is él. Még.
-Ott vagyunk, ahol a part szakad!
-Tobi! -kiáltotta a kicsike. -Tudom nagyjából, ki a másik banda főgóréja!
-Na, ki? Nyögjed ki, mert...
-Bizonyos Taylor. Így van benne a rendőrségi adatbázisban.
-Taylor?
-Pntosan. Tehát ellenük dolgoztunk. És ők is arra a két muksóra vadásztak. Az ő emberük meg a mi emberünk nem tudta, kivel kereskedik. Ez lett belőle.
-És a két faszkalap és társaik se tudják, hogy cseberből-vederbe kerültek. Nem baj. Az is úgy fog járni, mint az apám.
*
-Szóval, kislány! Mondd csak el, hogy jöttél rá mindenre! Túl fiatal vagy még ehhez.
-Egy: ha lehetne, a nevem Hanga; kettő:a rendőrség segített rájönni, hogy mi van; három: maga meg túl öreg! -remegett, de nem attól félt, hogy mit fog tenni Taylor, hanme hogy Tomnak nem sikerül elintézni a dolgokat. Összeszedni azokat, akik még kellenek ehhez a mocskos ügyhöz.
A világ legmocskosabb ügye. Azért, mert nem félelmet érzett, hanem fájdalommal teli elégtételt és keserűséget, amikor megtudta, ki Taylor jobbkeze. Az a férfi, aki fejbekapta az anyját néhány UZI-golyóval. Mindenestre ő se 100%-os ember már: egy géppisztoly-töltény levitte a bal fülét, egy robbanás a jobb kezéről három ujját követelte. Mindez akkor történt, amikor Hanga elveszítette az édesanyját, és nem gondolta elég büntetésnek, hogy a fickó tök nyomorék. Hangának a hapsi élete kellett. Vérre szomjazott. Mostmár Tayloréra is. És Billre. Arra, hogy átölelje, és a fölébe suttogja:
-Semmi baj nem lesz kicsim, csak tarts ki.
Ő meg megcsalta az ikertestvérével. Na, de jó! Kétséges, hogy megbovdát neki a srác. De egyenlőre Taylor karmai közt van, és az is kétséges, hogy kijut onnan valaha még.
-Óhh, hogy felvágták a nyelvedet, kisl...Hanga! Azt azért csak elmondod, hogy fogtál szagot?
-El. Hogy Samnynak semmi oka nme lett volna arra, hogy felvágja az ereit. És mindkettőjük vérében ugyanazt a mérget találta Schwarz doki. EZ tényleg nem lehetett véletlen. Mésrészt meg egy sima rajongó vagy anti nem pocsékolna illegális és méregdrága mérget kedvencére vagy utáltjáta, hanem simán lepuffantaná. Ennyi. Az események pedig követték egymást vészes sebességgel.
-Davóra hogy jöttél rá?
-Hát, nehezen. Még Jürgen dokira is ráhoztam a szívbajt, mert akkor még nem tudtam, hogy EZ a Davo nem AZ, akit Jürgen doki, a saját apja ölt meg. Aztán végülis a zsaru korlátozta a munkáját, és csak ezzel foglalkozott.
-Mi is annak a rendőrnek a neve? Ki akarom tüntetni kitűnő munkájáért!
-Akinek hat anyja volt! Dehogy mondom el! A maga kitüntetése csak egy vágás lenne fültől fülig!
-Óhh, okos vagy, nagyon okos. Jól következtetünk, nagyon jól. Sőt. Már túl jól. Akkor már csak azt mondd el, miért tűnik neked ismerősnek Jani?
-Ő ölte meg az anyámat. De ezzel kapcsolatban mindent tud, nem?
-Dehogynem! Majd még jövök! -felállt teljes lelki nyugalomban, kiment. Halkan kattant mögötte az ajtó, a kulcs pedig hangos nyikorgással fordult el.
-A francba! -kiáltotta. Hátravágta magát az ágyon.
Hoztak be neki kaját. Azon filózott, van-e benne méreg. Miért lenne? Egyszer majd lelövik, azt' kész. Vagy elvágják a torkát. Nem nehéz.
Benyomta, és fél óra múlva még élt. Jó jel.
Egy tök cuki, németül alig tudó srác hozta be neki. És be nem állt a szája.
-Tudni, kisasszonyság, én nagyon sok minden megérezni, és én azt érezti irántad, te jól lenni.
Ahha, gondolta, kibebaszott jól.
-És én tudni, nem fog rossz esni teveled.
Szóval a ragozás nem az ő műfaja.
*
-Te Bill, te már bele vagy kalkulálva a dologba. Hangának szüksége lesz rád.
-Akkor nem volt, amikor veled hetyegett. -túrt bele a hajába. Nem tudott haragudni már rá, akármit csinált.
-Tesó, elmondtam már...
-Jó, máskor. -intett Bill. -Most találjuk meg Hangát. Én belepusztolok, ha a holttestével találkozok legközelebb.
-És nem lennél egyedül. -morogta Georg.
-Miről hablatyolsz itt nekem összevissza? -támadt rá Bill.
-Annyit- dolgoztatta meg Gusti az izmait, hátha le kellene beszélni Billt valami hülyeségről -hogy vannak itt régi társai.
-Régi társak? Hanga nem az, akinek mondja magát?
-Hanga az annyira Hanga hogy hangább már nem is lehetne. Csak az anyja halála után egy kisebb fajta bűnbandába tartozott, ami nem merült ki annyiban, hogy betörik a suliigazgató ablakát, és Molotov-koktélt dobnak a rigolyás polgármester féltett díszsövényére. Annak a bandának vannak pontjai Európa-szerte., így Magyarországon és Németországba is. A 12 éves kis Angyal Hanga pedig ilyen fiatalon bosszút esküdött, hogy elkapja azt azt, aki lelőtte az anyját. És Taylor ennek a bandának a németországi vezetője. Tobias pedig egy rühes kis drogcsempész hozzá képest. Az embercsempészetük pedig a nagy és kerek nulla körül található. Ez a két banda csapott össze. És ahogy elnézem, már nem is Bill és Samy kell nekik...
-Mi is miért kellettünk nekik?
-Mert láttatok egy drogbulit. Szóval, már nem is ti kelletek nekik, hanem Hanga. Taylor tudja, hogy ki ő-akkor tudta meg, amikor elrabolta, de így is meg akarja ölni-csak még a magyar vezető nem tudja.
-Miért, ki a magyar vezető?
-Angyal Tamás. Hanga Spanyolországba tanító bátyja.
Puff neki!
18.
-Ezekszerint Tobiéknak nincs olyan nyomós okuk kinyiffantani Hangát. -masszírozta a halántékát Bill, miután elmondták neki, mi, hogyan, hol, miért, mikor, merre. Amikor azt ecsetelték, hogy Schwarz doki meghalt, rájött, miért nem az mellett az orvos mellet ébredt föl, aki mellett "elaludt", és az, hogy Hanga megverte a dokit...de állj...Hanga ölte meg?
-Nem. Az az lehetett, amikor Hanga azt mondta, hogy Jürgen doki hat éve halott fia a tettes. A pasas meg összeesett, kishíjján elájult. Hanga meg otthagyta.
-Megőrült? -mosolyodott el először őszintén, mióta hazajött a kórházból.
-Nem, csak utána jött az, ami elől elmenekült. Olyan lett megint, mint mielőtt ideért. Vad, gátlástalan, nem az az ártatlan kislány, ahogy megismertük. Bill, a tulajdon bátyja akarja megöletni, nem lehet egyszerű fölfögni. Neked menne, ha Tom nyomna a halántékodhoz egy mordályt?
-Nemigazán. -sóhajtotta.
-És meg is akarná húzni a ravaszt. -tette hozzá borongós hanggal Georg.
-Na, igen. De én, Tamással ellentétben nem fogom kicsinálni a testvéremet és nem fogok bűnbandába tartozni. Mindegy. Mostmárcsak Hangát kell megtalálnunk. De gyorsan, mielőtt Tamásnak elege lesz kishúga állandó sikonyálásából.
-Úgy ismerted te meg Hangát, hogy sikít, ha valami gubanc van?
Csak morgott egyet válasz gyanánt.
Megakadtak a dolgok, mert nem tudtaák, hol keressék Hangát.
-Kórház...Braun. -mondta Bill.
-Jó. -vágott bele Tom.-Megyek Braunhoz. Mindent elmondott, csak azt a jelentéktelen részletet hagyta ki, hogy hova vitték. Braun fog hívni, ha Hanga jelentkezik. Pá pá! -borzolta meg Bill haját.
-Hülye! -kiáltott utána kedvesen.
Tomnak erősen vegyes kedve volt.
Örült, hogy visszakapta az öcsikét, de annak már kevésbé, hogy Hangát meg lenyúlták. Mindenesetre az arcán egy félmosoly derengett, és a mit sem tudó járókelő arra gondolhatott, most megy haza tegnap esti gáláns kalandjáról. Jha! Az az ember, akivel utoljára gáláns kalanba volt része, ki tudja, hol van, min megy keresztül.
Ahogy ezen filózott, elment egy sikátor mellett, ahonnan igencsak tömény bűz áradt. Benézett, de semmit sem látott...beljebb ment...bár ne tette volna! Egy levágott, emberi kéz feküdt előtte. Gyomra még bírta, lépett még egyet befelé. Egy láb. Még egy lépés. Mészárszék. Egy láb és egy kéz egymásra dobva...és az a rengeteg vér!...és az illető törzse mint valami morbid vicc. A fejet arrébb dobva találta meg. Megüvegesedett, szürke szemek épp az övébe néztek.
A mindig vidám, hülye nyakkendőkbe öltözött Rieser doki volt.
*
Megpróbált rá visszaemlékezni, mint mondott Hanga a bomló emberi hullákról. Szerencsétlen lány látott már jó sokat. Ha már bűzlik, ott lehet pár napja. Főleg, ha meleg van. Na, meg most az is rátett egy lapáttal, hogy a doki darabokban volt. OKé. Rieser doki melyik bandának a tagja? Tobié vagy Tayloré? Vagy csak azért kellett meghalnia mert segített Billnek? Tom rádöbbent, már úgy gondolkodik, mint Hanga. A kis kriminalista-palánta.
-Ha nem lesz világhírű kriminálszakértő, összetöröm az összes gitárom. -morogta, és megpróbált megszabadulni a hullabűztől. Kilépett a sikátorból és 100-zal tépett a rendőrség felé.
-Braunnak már a töke is ki lehet velünk. -gondolta kedélyesen.-Dehát ez a dolga. Még egy ekkora ügye nem lesz ebben az életben. Már megint úgy jár az agya, mint Hangáé! Megártott neki a kiscsaj, mostmár biztos.
Ezerszer átrágta magát azon, hogy miért feketette le, de a válasz mindig ugyanaz: mert szereti. Igen, ő is hajtott rá, sokkal jobban, mint Bill, de talán ezért is válaszotta a lány őt, és nem Tomot. Vagy azért, mert őt szereti. Nem lehet minden csaj az övé, ezt már megtanulta, amikor először Bill, aztán ő feketett le egy csajt. Egymás után. Bill kedden ő meg szerdán. Valamit Billnek is hagyni kell. A főkapitányság ajtaja előtt megtorpant. Hogy mondja el, hogy már a második orvos hal meg, mert segített nekik? Nem. Schwarz dokit a fia ölte meg, Hanga szerint...megint Hanga-gondolta egyre inkább kikészülő idegekkel-még, ki tudja, miért. Talán útban volt a srága, jó apuci. Vagy le akarta állítani kicsi fiacskája gyilkos terveit. Ez már megint Hanga.-tűrt bele idegesen a rasztáiba, és belépett Braun ajtaján.
-Óhh, Herr Kaulitz! Micsoda meglepetés! Segíthetek valamiben?
-Ha mi jövünk, csak maga segíthet.
-Hoppá! -röppent le a mosoly Braun arcáról. -Valami gond van.
-Csak az van. Herr Braun. Hangát elrabolták.
-Jesszus! -futott ki minden vér az arcából.
-És Herr Rieser-t, Bill és Samy második kezelőorvosát lent, a sikátorba találtam meg az imént. Hat darabban.
-Jesszus! -olyan hangokat adott ki, mint akinek a torkán akadt egy sündisznó. Bár olyat még nem hallottam.
-Ezért a segítségét szeretném kérni. -folytatta a mondókáját, észre sem véve beszélgetőpartnere beszédében fellépő heveny hiányosságokat -meg akarom találni Hangát és a gyilkost. És Hanga mindent tud, ezért akarják likvidálni, vagy a saját oldalukra állítani, de mivel Hanga előbb harapná le a nyélvét, minthogy áruló legyen, ezért meg kell találnunk. Világos voltam?
-Mint a nap.-nyögte.
-Itt a telefonom -tette le az asztalra a legújabb LG modellt -amit golyóállóként is emlegetnek...kell is-ezen hívjon föl, ha Hanga telefonálna, amire egyre kevesebb az esély, ha itt szarakodunk. -lefirkantotta Bill számát egy papírra.
-Rendben.
-Semmi sincs rendben. -suttogta fojtottan Tom. Legszívesebben képen törölte volna Braunt. Most nem volt itt Gus, hogy visszatartsa egy meggondolatlan dologtól, meg a börtöntől.
-Szóval, Herr Braun, megcsináltuk élete nagy ügyét, magának csak meg kell oldani!
-Mi legyen az orvossal a sikátorban?
-Én csak egy gitáros vagyok, de szerintem ilyenkor a halottkémet kell hívni. És ha megtalálják Hangát, nem lecsukni, mert ő göngyölítette fel azt az egész ügyet. Pár ember még úgyis meg fog halni, ezt mindenki tudja. És ha megtaláltaák, ezt kell tenniük...-elmondott mindent, amit a fiúknak is.
Nem volt nagy szám, de hatásos- Legalábbis elméletben. Gyakorlatban meglátjuk.
-Vili?
-Mint a nap. -ismétlete hűséges rendőrünk. -Ígérem, Herr Kaulitz, a hannoveri rendőrség mindent megtesz, hogy ez az ügy jó véget érjen a maguk és a magunk számara. És persze a kislányéra. Ahogy elmondták, egy hálózat láncszemét kaptuk el. Pontosabban kettőt.
-Nem. A német és magyar csapatoz kapnánk el, ha nem itt koptatnánk a pofánkat, hanem cselekednénk.
Kilépett az ajtón. Nem nézett semerre csak a közelgő utolsó felvonásra gondolt.
-Isten nyugosztalja, Rieser doki. -morogta a sikátor előtt és hazáig meg sem állt.
19.
-Mondd még egyszer!
-Angyal Hanga.
-Oké. Szőke, zöld szemű, szinte már sovány, törékeny, gyönyörű kislány?
-Honnan tudod?
-Mi is az én nevem?
-Angyal Tamás. -nézett rá kicsit félszegen, mint ahogy a heveny elmebetegségben szenvedőkre szokás.
-És neki?
-Angyal Hanga.
-Tehát?
-Névrokonság?
-A faszt! Ő a húgom!
-Jesszus! -tűnt el minden érzelem a srác arcáról.
-A hugimat kaptátok el.
-Esküdni, én nem tudom!
-Mit nem tudsz?
-Hogy ő a te húgod! -mondta meglepően jó németséggel.
-Nem csinálhatom ki a saját édes húgomat! De meg kell tennem. Sajna. Az én édes kis Hangusom!
-Te szeretni húgod?
-Hát, nem. Én túl korai gyerek vagyok, ő meg túl kései. Kishíjján én neveltem föl. Amíg kicsi volt, én meg otthon laktam, talán akkor szerettem, de akkor nagyon. Amikor anyánk meghalt, vége lett a családi idillnek. Nyelvtanárnak készültem, de egy bandába tartoztam. Azok ellen voltam, akik megölték anyut. És persze Hangus is. Aztán, aki lepuffantotta anyámat, beállt a mi láncunkba, csak ide, Németországba. Pedig ő is magyar. Nekünk magyaroknak össze kéne tartanunk idegen országokban. Szóval azzal kell dolgoznom, aki ELLEN dolgoztam. Jó, mi?
-Az. Tehát akkor Jani fog megölni te húgod.
-Jó kérdés, meg kell hagyni. Nem tudom, még mi lesz a hugival pontosan, de meg fog halni. Megszakad a szívem, de tudom, ő is erre vár. Ha jó bratyó lennék, most rohannék, hogy kiszabadítsam egyetlen pici húgomat, de mivel nem vagyok jó testvér, ezért engedem, hogy kicsinálják.
-Ő tudni, te itt lenni?
-Óhh, olyan jó kérdéseid vannak! De nem tudja. És nem is akarom, hogy megtudja. Jobb lesz neki úgy átsétálni a másvilágra, hogy nem tudja, a saját bátyja árulta el.
-Akkor én nem mondani el neki?
-Úgy bizony. Nem mondani el neki.
*
Mindent kulccsá tett, amit azzá lehetett tenni, de így is csak egy vastag-fehér-tűt talált. Becsúsztatta a zárba, és már majdnemhogy elérte a nyelvét-a zárnak-amikor a tű megunta az ingyenmunkát, és úgy döntött, beletörik a zárba. Hanga a földhöz csapta a tű maradványát, és izomból elkezdte verni az ajtót.
-Hé! Valaki nyissa már ki ezt a szart! Van itt egyátalán élő ember?
Kulcscsörgést hallott.
-Jó, jó, jövök már! -kiáltotta Taylor. -Mi az?
-Ki kell mennem.
-Rendben. Hívok valakit.
Öt perc múlva két pingvin jött Hangáért. Nme viccelek. Két fekete-fehérbe rittyentett izomkolosszus.
-Ennél még Gusti is jobb. -gondolta elborzadva.
-Gyere...Hanga, igaz?
-Az. -morogta.
Mehettek vagy két percig, amikor egy keskeny, kétszárnyas ajtóhoz értek.
-Itt fogunk várni. -tették keresztbe a karjukat.
Bement egy szabad fülkébe, felállt a vécé peremére, és kinézett a kis ablakon. Majd' felsikított az örömtől, amikor meglátta a házszámot és az utcanevet. A saját utcájukba volt. Todesengel Str.
A házszám pedig...jajj 210.
Ők pedig a 10/15-be laktak. Csak 200 házzal vitték arrébb.
Kiment.
-Mehetünk.
Visszakísérték a szobájába.
-Kérsz még valamit? -kérdezte kaján hanggal az egyik, és kezdte kicsatolni az övét. Hanga megijedt, mire a másik megpofozta a vetkőzőt, és kirángatta, bocsánatot kérve Hangától.
Gyorsan előkotorta azt a telót, amit a németül alig tudó srác adott neki egy puszi ellenében. Volt rajt egy euró lebeszélhetőség. Írt Tomnak egy SMS-t:
TUDOM, HOL VAGYOK: TODESENGEL STR. 210/2! KÉRLEK SIESSETEK, BRAUN IS, TI IS! HANGA
*
Braun asztalán felsírt Tom telefonja a következő képpen, Bill hangjával: Hé, kis hínárfejű egyetlenem, valaki pötyögött neked!
-Jesszus!- nyögött fel. Elolvasta, de úgy olvasta, majd kifojtak a szemei. Gyorsan hívta a számot, amit az a "rohadthínár-fejű" adott neki.
-Mondjad, bratyó! -szólt bele egy mély hang.
-Bill Kaulitz?
-Nem, az isten fasza, mit szórakozol?
-Herr Braun vagyok, a rendőrségtől.
-A rohadt...-morzsolt el még egy káromkodást a fogi közt Bill. -Tom odaadta magának a telefonját? De jó!
-Igen. Hanga jelentkezett.
-MIIIII? -ordított bele a telefonba.
-Írt egy üzenetet, hol tartják fogva.
-Nyögje ki, mert...
-A ti utcátokba.
-Ho...hhh...hol? -nyöszörgött Bill.
-Todesengel Str, 210/2.
-Atyavilág! -nyögött fel újra. -Ha a bátyám hazajön, azonnal megmondom neki. -ebben a minutában Tom lépett be az ajtón. -Most ért haza. Mindent elmondok. 10 perc múlva ott vagyunk. -letette.
-Na, mit vágsz olyan búvalbélelet képet? Erre csak nekem lenne okom.
-Braun most hívott.
Tom arcáról szép lassan lefagyott a szokásos, Tom Kaulitz-os vigyor.
-Hogy...mi? Hanga...? -ez is nyöszörgött ott összevissza.
-Tudjuk, hol van. Itt. Egy köpésre tőlünk.
-Hol, Bill? Leverlek tesó, ha nem mondod meg...
Elmondta a címet.
-Akkor? -rogyott le Bill mellé Tom.
-Jó. Riadóztatom Gustit, meg Georgot.
Bill ígéretéhez hűen 10 perc múlva Braun tisztes színe előtt voltak.
-Szóval, a kommandósok mindent tudnak, mi mindent tudunk, Hanga meg még többet. -morogta Braun.
-Indulhatunk. -jelentették ki mind az öten, harci tűzzel a szemükben.
20.
Nézte a duplafalú ablakot. Még faltörő kossal is nehéz lenne kiszedni onnan. Max. egy kis C-4-essel kirobbantani. Vagy TNT. Nézte az elhaladó kocsik fényét, és várta, mikor állapodik meg az ő abalaka alatt. Azaz mikor ér ide a felmentősereg, élükön jó pár jól kiképzett kommandóssal.
Kinyír mindenkit. Börtönbe juttatja az egész bagázst. Tobiékat is. Meg a hálózatot is. És...Tomit.
Miért nem jön kiszabadítani a kishúgát. Nincs itt? De itt van, Hanga tudja. Azt akarja, hogy megöljék Hangát? Bár ez nem oszt, nem szoroz ebben a világban.
-Hol vagytok már? -ebbe a pillanatban kinyílott az ajtó, berepült rajta valami fehér, visszacsapódott, és bezáródott. Odament a papírhoz-mert az volt-elolvasta, mi áll rajta.
Meg akarlak ölni.
Csak ennyi. De ez magyarul.
-Ki ez? -nyelt egyet. Mivel választ nem talált rá, összegyűrte a lapot, és bevágta a sarokba. Aztán...fülelni kezdtett. Egy autó állt meg a hodály előtt. Aztán még egy. Utána már nem tudta, mennyi, mert sorban álltak meg az autók.
Jön az utolsó felvonás.
Akkor rémült meg igazán, amikor az egyik kommandóst látta felugrani az ablakához.
Mutatta neki, hogy ne őt szedje ki, hanem segítsen a többinek. A pasas bólintott, és följebb repült a tetőre.
Surranó léptek zaját hallotta, a zár körül kaparászott valami...aztán feltárult az ajtó.
A szó szoros értelmében beugrott a kommandós nyakába. De az elérzékenyülés ennyi volt Angyal Hangánál.
-Köszönöm, még meghálálom...maga lesz a gyerekem keresztapja.
-Nana, kislány, az még messze van! -engedte el maga előtt Hangát.
-Merre? -tért át Hanga a tárgyilagos oldalra.
-Lerendezzük ezeket a hülyéket, oksi?
-Na, én is erre vágyok, mióta öt évvel ezelőtt beléptem volna a bandába.
-Akkor, most balra. Jó, bújj el valami olyan helyre, ahonnan tudsz támadni. -adott neki egy hatalmas bozótvágó kést.
-Mordály nincs? -kérdezte csalódva.
-Ezt sem szabadna adnom, csak amikor elmesélték az eddigi történteket, majd' megszakadt a szívem a sajnálattól. -elmosolyodott.
-Maga csak ne sajnáljon. Azt utálom.
-Na, akkor, hajrá, kislány! -neki nem akarta azt mondani, hogy ne nevezze kislánynak. Majdnem elsírta magát, amiért segített neki. Most legalább felfegyverkezve állt ott egyedül. Jó, tény, hogy egy géppisztoly ellen még a 15 centi hosszú pengéjű kés az nagy és kerek nulla, de a semminél akkor is több. Megint léptek koppantak a betonpadlón.
Hanga bebújt egy kiselejtezett ajtó alá. Hófehér ruhája kicsit bepiszkolódott, és így még törékenyebbnek tűnt. Várta a seregletet. Ki lesz itt és ki nem. Ki az, aki meghal, és ki lesz az, aki nem. Ez most tényleg élet-halál harc lesz.
Jött is. Legelsőként Taylor, kezében egy pisztollyal.
-Hogy találhattak ránk? -morogta. -Kicsinálom azt a kis hülye kurvát, ha ő hozta a ide a zsernyákokat. -erre jött az a két manus, akik kísérték a klóhoz.
-Hé, Jack! Te amcsi gyerek!
-Igen?
-Nem láttál itt zsernyákokat?
-Nem én.
Ebben a pillanatban betört a négy srác. Szépen, mint a hősök, megálltak a terem közepén, és belenéztek a pisztolycsövekbe.
-Na! -rikkantotta Gusti. -Jól melléfogtunk!
-Kuss! -rivallt rá Jack. -Kezeket a magasba, pofátokat befogni, mert keresztüllövöm valamelyiket.
Lassan feleméleték a kezüket.
-Na! -mondta az eddig meg nem nevezett. -Szép kis áldozataink lesznek, meg kell hogy jegyezzem! -röhögött.
-Te is befogod a pofád! -lőtt egy sorozatot a mennyezetbe Jack.
-Nyugi, ne fossál, béke van! -szólt neki a másik.
-Zac, ha van fegyverük, vedd el tőlük.
-Már hogy lenne? -háborodott föl Georg túlontúl magabiztosan, amit észre kellett volna venniük nekik is. Csakhogy nem vették. Ez volt a baj.
Hanga talált még két kést az ajtó alatt. Amit a kommandóstól kapott, azt a foga közé vette, a másik kettőt pedig kézbe. Zac és Jack közelebb léptek Taylorhoz.
Hanga lassan kilépdelt mögülük. Ettől volt olyan magabiztos Georg.
-Na, adjátok csak ide! Az örök vadászmezőkön nincs szükség semmilyen fegyverre.
Elővették a pisztolyaikat.
Ebben a pillanatban Hanga jót vágott Zac és Jack halántékára. Taylor lőtt volna, csakhogy a késpenge, ami a torkához feszült, megakadályozta a mozgásban.
-Egy mozdulat, és elmetszem a torkod. Nem foglak sajnálni. Ahogy te se sajnálnál engem. Szedd össze a géppisztolyokat. -Taylor elindult, Hanga követte, késsel a kezében. Amikor visszaértek a kiidulópontra, Hanga megint megszólalt, jeges, félelmet nem ismerő hanggal.
-A pisztolyt rúgja hátra nekem. -lehajolt, felvette, és Taylor halántékához tartotta. -Jó. Jó. Nagyon jó. -mosolygott őrült módjára. -Most az egyik géppisztolyt rúgja oda Billnek.
-Melyik az a Bill? -kérdezte.
-Tudod te azt! -ütötte meg Taylor halántékát. Kicsit megszédült az ürge, de odarúgta a fegyvert Billnek.
-Jó. A másikat Gustinak.
Már nem kérdezte, melyik az, csak odarúgta neki. Felkapták a fegyvert. Hanga kilépett Taylor mögül, beállt a fiúk közé.
Valamit súgott Tomnak. Az bólintott. Felhívta Braunt. Kevesebb, mint öt perc múlva felvakarták a földről Zac-et és Jack-et, Taylor csuklóján pedig csattant a bilincs.
Hanga remegve odaadta a pisztolyt az egyik rendőrnek, és intett, hogy ők is mennek mindjárt.
Ahogy mindenki eltakarodott, Bill odament Hangához, és magához szorította.
-Jaj, kicsim, úgy aggódtam érted!
-Én...
-Ne! Cssss! Ne mondj semmit! Tom minden elmondott mindenről.
-Nem azt akarom. Nekem még van elintézni valóm.
-Mi? -kérdezték.
-A bátyám. Ő is itt van, ugyanis.
-Akkor menjünk.
Végigmentek egy üres folyosón, ami egyetlen egy ajtóba torkollott.
-Ott van. -sóhajtotta kis hősnőnk.
Belépett. Tamást félhullán találták meg. Oda akart rohanni hozzá, de az megállította.
-Ne! Hanga! Maradj ott, ahol vagy! Megmérgeztem magam. Az Életelixírrel. -mosolygott torz arccal.
Hanga alig kapott levegőt.
-Hugi, te nem haltál meg, de remélem megkaptad az üzenetem. Meg akarlak ölni. Akár a másvilágról is. És meg is fogom tenni. Tisztességes vagy, de nem eléggé. Lesz neked ebből bajod, hogy apánk feje után mész.
-Tamás, még van lehetőség, hogy...
-Nekem már nincs lehetőségem, kicsim. Ezt már nem szeditek ki belőlem. Sajnál...sajn...saj...sajnálom...-összeesett. Mire Hanga odaért két másodperc alatt, már halott volt.
Bill elhúzta a halott közeléből, és kimentek a friss levegőre.
*
Tamás temetésén csak nyolcan voltak. Hanga, a Tokio Hotel -Hanga miatt-Tamás nagyszülei apai ágról, és Angyal apuka. Hangát állandóan az apja ölelgette.
Így van vége a történetnek. A hálózatot és Tobiékat lecsukták, életfogytiglan vár rájuk. Tamás meghalt. Braunt előléptették. Davo Schwarz? Róla is mesélek. Mert nem bandita volt.
21.(Egy héttel később)
Hideg volt, mint a hindu hideg poklok egyikében. A hőmérő plusz 2 fokot mutatott, és ez még jobban lelombozta Hangát. Kilépett az erkélyre, nagyott szippantott a hideg levegőből. Állt már ott vagy fél órája, amikor érezte, mindjárt megfagy. Gondolta, be kéne menni, amikor két, erős kar fonódott köré. Egy forró test.
-Bill...
-Hm?
-Szeretnék valamit mondani neked, de...
-Tom már elmondta.
-Azt szeretném, hogy az én szemszögemből is halld a történetet.
-Akkor hallgatom. De remélem tudod, hogy az egy esélyt, amiről a kapcsolatunk elején beszéltem, most játszottad el?
-Igen. Persze. Tehát...
-Még egy pillanatra. Ezmiatt most semmi sem változott közöttünk, rendben?
-Aha. Szóval, egyik este...veled álmodtam, hogy újra együtt vagyunk...aztán, Tom bebújt mellém...azt hittem, álmodok, de amikor elkezdett simogatni...úgy simogatott, ahogy te...és tudtam te nem lehetsz, ergo Tom az...nem tudom, miért nem tudtam neki ellenállni...talán azért nem, mert azt hittem...te vagy az. És neked nem is akarok ellenállni.
Bill belepuszilt Hanga nyakába. Olyan erősen szorította, szerencsétlen lány már alig kapott levegőt.
-Neki is megbocsátottam, végülis az ikertestvérem, neked is meg fogok, mert te az a lány vagy, aki nem TH Billt szereti. Hanem Bill Kaulitz-ot.
-Még szép.
-Gyere be. Már reszketsz.
Leültek a kanapéra. Jöttek a többiek is.
-Igen. Elmondok mindent. Segítség képpen hívtam még két embert, bármelyik pillanatban itt lehetnek. -csöngettek. -Itt vannak.
Kiment. Beengedte őket.
Braun volt és Davo Schwarz.
*
-Mi ez? -ugrott fel Tom.
-Semmi. Ülj le. Elmondjuk a történetet teljes egészében. Gondolom, tutdni akarja mindenki. Főleg apu. -nézett az apjára.
-Így van, kislányom.
-Foglaljanak helyet.
-Tegeződjünk, rendben? Aki egy ilyen ügyet megold, az nem alázkodik meg senki előtt, redben? -mosolygott Braun. -Őt gondolom, már jól ismeritek. Davo Schwarz, a rendőrség beépített embere.
Mindenkinek leesett az álla, Hangát kivéve. A nagyszülők nem hittek a fülüknek, az apja-kriminalsztikus lévén- helyeslően bólogatott, a fiúkat meg remélhetőleg mindenki el tudja képzelni.
-Akkor...amikor találkoztunk vele, a munkáját végezte? -kérdezte Tom.
-Majd ha odaértünk. -mosolygott Davo. Jóképű, 25 körüli srác lehetett, fekete, hullámos hajjal, kék szemekkel. -Hanga, hajrá, segítek majd, oké?
-Igen.
Davo megsimogatta Hanga haját. Kicsit reszketett a lány. Persze, hogy! A szeme előtt lett öngyilkos a bátyja...
-Akkor elkezdem, bár nehéz lesz. Az egész nem akkor kezdődött, amikor Bill elment arra a kamu interjúra, bár a ti szemszögetekből alighanem ott. Ezért onnan kezdem. Ugye, Tom kirángatta mellőlem Billt azon a reggelen, mert lenne egy duma 10 perc.
-Kevesebb volt, de rosszabb. -morogta Bill.
-Szóval, elment, és ott jött rá, hogy valami nem stimmel, mert nem olyanok voltak a körülmények, mint általába, igaz?
-Ja.
-Tehát, elkezdtek kérdezgetni, hogy milyen érzés engem kefélni, miközbe te buzi vagy.
-Na igen.
-Azt nem tudom, hogy adták be az Életelixírt, úgy, hogy nem érezted.
-Ezt én se. De Davo gondolom tudja.
-Honnan, Herr Kaulitz? Nem mi mérgeztük meg. Schwarz-ék. Azért, mert én is az vagyok, nem azt jelenti, hogy a dokihoz tartozok. Én Tayloréknál voltam.
-Mégse segítettél a lányomnak. -mondta Hanga apja.
-De igen, apa. Braun és a kommandósok se tudtak volna kihozni, ha Davo nincs ott. De ott volt, hála a jó égnek. Visszatérve az ügyre, Bill őrjöngve hazajött, kicsit később felvágta az ereit, bevittük a kórházba, ott kiderültek a dolgok, hogy megmérgezték, és hogy Tobi lopta el a mérget. Jürgen doki ugyan segített, de mindent elmondott Tobinak, az meg tovább intézkedett, így Samy-t is kórházba juttatták. Mindezt azért, mert nem akarták, hogy vége legyen a droghálózatuknak. Ezekután, jöttem én az apám eszével -rámosolygott az apjára -és kezdtem gyanakodni. Hazamenet találkoztunk Davóval, de hogy ott mit miért, az még nekem is...
-Braun tudta, ki az a Jürgen Schwarz. Szemmel volt tartva. Amikor rájöttünk, nincs valami rendben körülötte, fogta magát, és ráálított engem a bandára. Mivel téged szidtak agyba-főbe, gondoltam, ki lehet ez a kislány, akit ennyire kell utálni. Mivel én ott még "új" voltam, megkérdeztem. Elmondták, hogy érdeklődsz és gyanakodsz, így ki kell nyírni. Aztán a tervet, hogy ugye azt hittétek, hogy Jürgen fia vagyok. A terv az volt, hogy mégjobban elhitetik ezt veletek. Ezért kellett az őrültet játszanom.
-Mindenesetre jól csináltad, meg kell hagyni. -mosolygott Gusti.
-Áhh. Kösz.
-Még engem is beugrattál. -szellemeskedett Georg.
-Mi van? -kérdezte hülyén Bill.
-Semmi. -vágta el Hanga a szóáradatot. -A szöveg, amit mondtál, nagyon sértő volt. De túléltem. Szóval, ezek után elmondtam a dokinak, mi van, ő meg minden egyes szavamat elhitte. Így azt is, hogy te a halott fia vagy. Aztán amikor leléptem Jürgen dokitól, és nekedmentem a rednőrség előtt, és nem ismertél föl, rendesen eltanácstalanodtam. És bekattant valami. Hogy beépített ember vagy. Onnantól megjátszottam, hogy gyanúsítottnak tartalak.
-Édes vagy! -nevetett Davo. Szerencsére nem látta, hogy Bill milyen féltékenyen néz rá. -Majdnem elhittem, hogy nem játszol! -mosolygott rá Hangára.
Olyan édes mosolya volt, Hanga kcsit el is pirult.
-Tehát -folytatta Hanga- Taylor azt hitte, hogy az "instabil" Davo küldte kórházba Németország két fiát, de nem, hanem Tobi, akinek az apja az Életelixír nevű méreggel dolgozott, simán ellophatott pár milit a cuccosból. Vagy még többet. Tudtommal, fél mili kell az orvosi célra, egy mili diszkódrog, kettő-négy kell ahhoz, hogy valaki begőzöljön, mint Bill-Samyről nem tudok nyilatkozni, és öt-hat kell, hogy valaki három perc alatt alulról szagolja az ibolyát. Na, de elkezdtünk nyomozni, és minden kiderült. Ki, miért, hogy, merről, és...mi miatt. Janira és Tomira gondolok, hogy...áhh, az még messze van. Aztán én és Tom...szóval...
-Iiiiigen. -szólt bele mosolygva Tom.
-Igen. Aztán Bill és Samy kómába estek, ami nem is volt kóma, csak úgy nézett ki. Hál'Istennek! Billnél azért tartott tovább, mert allergiás a darázscsípésre. Ezt Rieser doki állapította meg, akit Taylor...ölt meg!
-Hja! -rikkantotta Tom -De még hogy!?
-Miért, hogy? -kérdezett bele Hanga nagyanyja. Tom segélytkérően pislantott a lányra. Ő bólintott, hogy mondja.
-Hat darabra vágta. -nyelt egy hatalmasat.
-Ott tartottam, hogy Taylor el akart kapni, csak nem jött neki össze. Csak másodjára. Azért kaptak el, mert túl sokat tudtam, és túl sok mindent mondhattam el Herr Braunnak. És, ebben igazuk is volt.
-Tobiék pedig hoppon maradtak. -bólintott a rendőr.
-Úgy van. Na most, második próbálkozás összejött. Levittem a szemetet, és elkaptak. Szerencsére azt nem kellett éreznem, hogy megvertek, azt viszont igen, amit a kloroform csinált, azt viszont annál jobban. A többit mindenki tudja. Tomi és Taylor elintézett mindenkit. Meg mi is őket. -kicsit megremegett a hangja. -Nyugodj békében, bratyó.
-És...-kezdte bátortalanul Tom.
-Mondd! -tért magához Hanga.
-Azt, mondta, megtalál és megöl, még a túlvilágról is.
-Hát, igen...
-Mindegy. -szólt Hanga apja. -A lényeg, hogy mindeki jól van...és örülök, hogy a feleségem és a fiam után Hanga is jól van.
-És, még egy. -szólalt meg Hanga. -Davo, mondd.
-Oké. A Davo Schwarz, mindkét név anyámtól jön. Ugyanis apám magyar. Igen. Jani volt az apám. Aki megölte Hanga anyját.
*
-Végre vége van ennek is. -sóhajtott és mosolygott Hanga Billre. Végre-végre a szobájukba voltak! Mindenki nélkül...minden nélkül.
-Hanga...szerintem még nincs vége ennek.
-Hát?
-Amit a bátyád mondott, valaki még beválthatja.
-Igen. Tudom. Mindig olyan volt, aki nem hagy elvarratlan szált maga után. Talán, még a sírból is...
-Inkább hagyjuk! -simogatta meg a lányt. -Felejteni akarok...
Elfelejtettek mindent.
*
S hogy Billnek igaza volt-e? Igen, igaza. De az már egy másik történet...
VÉGE
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
