ÉLETRAJZOK A CSALÁDBÓL - 2 Rozika
Dátum: 2008. április 17. 21:51Műfaj: EgyébCimkék: állat, kecske, kedvenc, szeretet, élet, boldogság, melepetés, humor, tető, valós, szív, szórakoztató, móna, filmforgatás, jelenet, egyéb, igaz |  |
Pontosabban, nem is életrajz, hanem, családba kerülési... Szóval: Rozika (Grófnő, Zobejda, Zoba-baba, puha orrú kecsosz, stb.) családba kerülésének története.
1992 késő tavaszán érkezett hozzánk a várva várt gida.
Előzmény: Filmforgatás, piaci jelenet, anno. Kordé, fonott nádketrecekben baromfi, szamár, kecskecsapat… sosem látott, csodaszép vadas-őzbarna színű mind. Köztük egy, egy különösen kedves, törött szarvú. Naná, hogy hordtam nekik a kellék-káposztát, ami nem passzolt éppen a rendező tervébe, hogy finom legyek.
De, mindenki az állatokkal volt elfoglalva, persze. Volt, aki direkt heccelte a négylábúakat. Egyszer csak sztentori hang dörgött. Egy nagy bajuszú, subás férfié. Jó magyarosan elküldött mindenkit melegebb éghajlatra, legalábbis el, az állatoktól.
Sündörgőre fogtam, ám a dörgés utolért: Az Éva nem, ő maradhat. Látszik, hogy ő legalább ért az állatokhoz! Állítását megpecsételendő –hideg volt, nagyon- meghívott egy rumos teára. Így ismerkedtem meg az azóta elhunyt, de annakidején állatotthont fenntartó, medvét, vadmadarakat is nevelő Móna Gyulával. Tőle tudtam meg, hogy a csapatából a kis törött szarvú kecske, ő a Rozi.
Akkor elhatároztam, nekem is lesz Rozim.
Később évekig kerestem. Sehol nem volt ilyen fajta eladó.
Egyszercsak, végre, sikerült!
A gida megérkezett.
Félénk volt, de hamar feloldódott. Övé lett az egész kert, szabadon tehetett, amit akart.
Aztán, - vagy egy hete lakott nálunk- egy reggelen sehol sem találtuk. Tűvé tettünk minden zugot, szólongattuk- semmi.
A totális kétségbeesés letargiájában álltunk a melléképület – az ő háza – előtt, mikor fentről enyhe zaj hallatszott. Egyszerre kaptuk oda a tekintetünk.
A kis Rozika, magát abszolúte nem zavartatva, a legnagyobb természetességgel, kecsesen sétálgatott a fejünk fölött, a cseréptetőn.
