ÉLETRAJZOK A CSALÁDBÓL - 3. SZASA
Dátum: 2008. április 17. 21:54Műfaj: EgyébCimkék: boldogság, öröm, igaz, valós, gyerek, megmenteni, szeretet, szív, élet, szasa, cica, macska, kedvenc, állat, lélek, szép |  |
Pontosabban, nem is életrajz, hanem, családba kerülési... Szóval: Szasa (Teljes nevén Százas Szasa, különben Szas, vagy cica-angyal) családba kerülésének igaz története.
Parányi, hófehér cica az út túloldalán. Halk hangocskáját elnyomta a forgalom zaja, az elsuhanó teherautók lármája, de kétségbeesésében nagyra nyitott szájának rózsaszínje felhívta magára a figyelmet. Illetve először nem is ő. Sokkal inkább a szurtos lurkó – lehetett vagy három éves – aki két, hasonló korú pajtásával a nem éppen biztonságos, fő út melletti játszóhelyet választotta magának. A fiúcska kezében ernyedt bábként lógott a picinyke fehér test, és csak nyíló-csukódó szájacskája mutatta, nem plüssjáték. A gyerek torkánál fogva szorongatta az állatkát és látható, tulajdonosi büszkeséggel lobogtatta az arra haladók felé. A srácok elhanyagoltsága, veszélyes környezete azt sugallta, a szülőkre aligha lehet számítani.
Itt már cselhez kellett folyamodni.
Hogyan lehet elvenni egy kicsi fiú talán egyetlen, nagyra becsült játékát? Pillanat alatt jött az ötlet, mely jónak bizonyult és később a kandúrka nevét - Százas Szasa - is meghatározta. A lurkó boldogan bólogatva engedte át a csillogó fémpénzért cserébe a félholt macskakölyköt.
Alultáplált volt, „vízfejű” és gyenge. Mindenhová vittem magammal, hogy négyóránként etessem. Úgy egy hét múlva egy árva verébfióka is csatlakozott hozzá, hasonló okból. Remek pajtások lettek. Talán ennek köszönhető, hogy Szasa – bár már erős, megtermett kandúr - angyali-békés jellem lett.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
