Elmesélem a szerelmet a magánynak
Dátum: 2008. december 09. 13:14Műfaj: VersCimkék: szakítás, vége, halál, szerelem, szeretet, exek, édes, keserű, vers, versek, ennyi, boldogság, bizonyság, elmélkedés, elmúlás, élet, álom, csehov, remény, tél, kegyetlen, szép az, ami érdek nélkül tetszik |  |
Véget ért a munka,
fáradtan menekültem csókja felé,
de ő nyersen dobott félre,
nyersen dobott szép magányom elé.
Magányom... benne még sose csalódtam,
mindig ott volt, sejtelmesen várt,
akár egy ideig a szerelem,
eztán helyet cseréltek ők ketten
s bennem megváltozott teljesen...
Most üres vagyok és boldog, mert ráébredtem:
Ő nem az igazi. A szerelem nem öl meg, de éltet,
akár a magány s annak keserű fiai.
Elmesélem a szerelmet,
ha könnyes szemmel nézel felém,
Elmesélem a szerelmet,
Elmesélem s te nem látsz belé, s nem látsz belém...
Ma ráébredtem arra, hogy mást szeretek.
Tegnap még nagyon fájt, sírtam
s most csak nevetek,
nevetek,
nevetek.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
