vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Elmesélem a szerelmet a magánynak

Szerző: ArtsardDátum: 2008. december 09. 13:14 Műfaj: VersCimkék: szakítás, vége, halál, szerelem, szeretet, exek, édes, keserű, vers, versek, ennyi, boldogság, bizonyság, elmélkedés, elmúlás, élet, álom, csehov, remény, tél, kegyetlen, szép az, ami érdek nélkül tetszik

Véget ért a munka,

fáradtan menekültem csókja felé,

de ő nyersen dobott félre,

nyersen dobott szép magányom elé.

 

Magányom... benne még sose csalódtam,

mindig ott volt, sejtelmesen várt,

akár egy ideig a szerelem,

eztán helyet cseréltek ők ketten

s bennem megváltozott teljesen...

 

Most üres vagyok és boldog, mert ráébredtem:

Ő nem az igazi. A szerelem nem öl meg, de éltet,

akár a magány s annak keserű fiai.

 

Elmesélem a szerelmet,

ha könnyes szemmel nézel felém,

Elmesélem a szerelmet,

Elmesélem s te nem látsz belé, s nem látsz belém...

 

Ma ráébredtem arra, hogy mást szeretek.

Tegnap még nagyon fájt, sírtam

s most csak nevetek,

nevetek,

nevetek.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.