Elszakadt a cérna
Dátum: 2010. október 04. 07:08Műfaj: EgyébCimkék: bosszúság, légy, indulat |  |
Teljesen hülyére vett. Ült magában, mozdulatlanul, tette-vette magát, mintha észre sem venne, pedig nagyon jól tudtam, hogy figyel. Nagyon is figyeli minden mozdulatomat. Nem tudtam átvágni, megtéveszteni, mint ahogy ő sem engem.
Egyre jobban bosszantott a jelenléte, forrt bennem a harag, az indulat.
- Mi a fenét képzel ez magáról? - gondoltam magamban, ahogy néztem a sunyi tekintetét. Aztán egyszer csak megmozdult. Finnyásan, kelletlenül, de ijesztően céltudatosan rontott be a magánszférámba. Néhány pillanat múlva már ijesztő hangokat duruzsolt a fülembe, monoton egyhangúsággal valami hihetetlenül vérforraló muzsikát. Ekkor már dühöngtem, gyilkos indulatok szabadultak fel bennem. Csinálni akartam valamit. Megállítani, nyakon vágni, felnégyelni, kerékbe törni, csak szabaduljak végre a folyton fogva tartó tekintetétől, a hangjától, a jelenlététől.
Akkor történt. Amikor megállt egy pillanatra, elnémult, mozdulatlanná merevedett, talán csak egy tized másodpercre, talán, hogy új erőt gyűjtsön. Nem tudom. Csak a szeme, az nézett még mindig azzal a buta, csontig látó nézésével. Akkor szakadt el a cérna, akkor lendült ütésre a kezem. Tudtam, hogy nem tévedhetek, még egy lehetőség nincs, pontosnak kell lennem. Kiszámítottam mindent, az ívet, a pályát rezzenéstelen arccal, mintha csak a képet nézném a falon, hogy észre ne vegye, mire készülök. Előre megfontolt szándék, igen, ezt így nevezik.
Iszonyatosan gyorsan történt minden. Karom lesújtott, vér fröccsent, és én halálosan jól éreztem magam. Végre, végre megszabadultam tőle! Kerül, amibe kerül. Ujjongott bennem a megelégedettség.
A légy meg csak nézett, nézett tovább az asztal lapjáról, üveges tekintetében kaján kérdés. Megérte?
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Akkor történt. Amikor megállt egy pillanatra, elnémult, mozdulatlanná merevedett, talán csak egy tized másodpercre, talán, hogy új erőt gyűjtsön. Nem tudom. Csak a szeme, az nézett még mindig azzal a buta, csontig látó nézésével. Akkor szakadt el a cérna, akkor lendült ütésre a kezem. Tudtam, hogy nem tévedhetek, még egy lehetőség nincs, pontosnak kell lennem. Kiszámítottam mindent, az ívet, a pályát rezzenéstelen arccal, mintha csak a képet nézném a falon, hogy észre ne vegye, mire készülök. Előre megfontolt szándék, igen, ezt így nevezik.
Iszonyatosan gyorsan történt minden. Karom lesújtott, vér fröccsent, és én halálosan jól éreztem magam. Végre, végre megszabadultam tőle! Kerül, amibe kerül. Ujjongott bennem a megelégedettség.
A légy meg csak nézett, nézett tovább az asztal lapjáról, üveges tekintetében kaján kérdés. Megérte?
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#27229) | 2013. május 23. 12:11 |
Nagyon jó! Szeretem az ilyen kezdetben még talányos, de a közepe felé már sejtetni engedő írásokat... a végén a csattanóval. :-) | |
| |
2. Jevike Evike (#22127) | 2010. október 05. 12:46 |
Könnyed, finom humor!!!! Szívesen olvasom az írásaidat. TETSZIK!!!! | |
| |
