Elvérzett a világ

Szerző: HomesickDátum: 2008. augusztus 08. 13:11

Műfaj: VersCimkék: elmúlás

Olyan keservesen zúg ma a szél,
Mondd mi történt?
Olyan halottian intenek felém a házak,
Mintha a szél nótájára táncolnának.
Ez a zúgolódás olyan idegen nekem,
A szél a hegyeken túlra viszi a fájdalmakat...
Messze viszi, el innen,
Ez az utca, ahová a házak dőlnek
Nekem már kietlen...
Olyan más, ahogy véreznek a fák,
Minden olyan jeges,
A csillagok fénye kialszik
S magamra hagy engem.
Elvérzik egy csillag
És én nem tehetek semmit,
Csukva tartom szemem,
Mintha nem történne semmi,
Tudom, hogy ez helytelen,
De mégis mit kéne tenni?
Szorosan behunyom a szememet,
Mint aki nem látja a sok haldoklót,
Vakká válok,
Beleragadok a már érzelemmentessé vált ágyamba
És csöndben figyelem,
Ahogy elringat az éjszaka...
De az álom nem jön értem évek óta már,
A Halál, mintha nem is létezne, a legrosszabb percre vár,
Hogy mikor csaphat le e haldokló városra,
Hogy mikor olthatja el az utolsó pislákoló fényt,
S az ablakok mögött
Csak remegő arcok ülnek némán,
A holnapról gondolkodva,
Belemerülnek egy halálos új napba,
Gondolkodnak-
Mint aki képes rá,
Figyelnek-
Millió tompa neszre,
Mi a haldokló utcáról szűrődik fel,
A szagokra, az illatokra,
Ami a sarki gyár kéményéből száll fel,
S a hegy felől,
Hol egykor egy temető állott,
Felszáll az égre egy elhantolt csillag,
Álmatlan arcomra könnyeket aggat,
Egy haldokló csillag,
Mi kezemből hullik ki,
Egy világnyi ékszer,
Mi fel sem tűnik már nincs is...
Elvéreznek a csillagok,
Elvéreznek a fák,
Elvéreznek az emberek-
Senki nem gondol már rám,
Hogy mi lehet rettegő szívemben,
-milyen jelre vársz még-
Ha a halál terveket sző,
Hogy mi legyen holnap a mából...
De ezek az álmatag éber arcok,
A lélegző házak rejtekeiben,
Nem törődnek semmivel,
Egy érdek kovácsolja össze őket,
Hogy a Halál ne jöjjön el,
S csak hallgatóznak,
Kihallgatják némaságom-
És én ordítanék,
Ha tehetném,
De megvesztegetett az élet-
Visszafojtott lélegzetemmel az ablakhoz lépek,
Halott az utca,
Halott az éjszaka,
Halottak az emberek,
Elvérzett a világ,
-de a hegy felől,
Hol egyszer egy temető állott
Ívesen felrepül egy csillag,
Piros csóvát húzva maga után,
Ezzel adva mindenki tudtára:
Elvérzett a világ!