Emberi arcok

Szerző: Sonkoly ÉvaDátum: 2009. december 20. 16:59

Műfaj: EgyébCimkék: pengetve, gitárt

Képeket nézegetek, papíron, lapokon, az életben. Minden kép más. Néha kedves mosoly, máskor oly komor, ahogy hozza az élet, mindenki boldog nem lehet.

Utcazenész

Keze gitárt penget. Kalap alatt mosolya csalogat. Előtte persely, pár pénzdarab. Szeme csak néz, hivogat, elég lesz tán egy italra, pár falatra.

Fülébe új dallam lopózik halkan. Előtte kicsi fiú áll, meredten néz, mint ki csodát lát.

Embert. Zenét. Mindent. Mit szeme befog. Szűk a kicsi szemhatár. Vágyakozva áll.

A zenész mosolya neki szól, keze új akkordot keres, arca ragyog, hisz játszik végre valakinek.

A lemenő nap beragyogta két emberalak.

Már nem is itt az utcán, valami égi téren zenét hallgat.

Képeket pergetek. Nézem őket. Csodálom. Még nem láttam semmit a világból. Sok van, mi előttem rejtve, örökre...

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Sonkoly Éva (#16193)	2009. december 22. 17:58
Köszönöm kedves ultraviolet!
Válasz ultraviolet hozzászólására (#16182).

2. Sonkoly Éva (#16192)	2009. december 22. 17:57
Köszönöm kedves István! Írásom valóban prózavers, de ilyen kategória itt nincs, ezért került ide. Üdvözlettel,Éva
Válasz Szűcs István hozzászólására (#16188).

3. ultraviolet (#16182)	2009. december 22. 15:52
Szép képet festettél az utcazenészről. Tetszik.