"Emléktúra"
Dátum: 2009. november 01. 23:50Műfaj: NovellaCimkék: emlék |  |
Egy telefonhívás ébresztett,egy pillanatra azt se tudtam hol vagyok,és mennyi is az idő,ekkor belém nyílalt sétálok egy óriásit,és közben emlékezni fogok... Első történetem: Sebesen felölt
Elindultam a további emlékek felé,át a városon,szapora-lassú léptekkel.Baktatásom közben kavarogtak az elmúlt dolgok történései,úgy éreztem,körülöttem forog a világ.Esőkabátom kapucnián kopognak a nagy esőcseppek,amik a fák levelein összegyűltek, majd indultak a vakvilágba.Magamba szívom azt a friss levegőt,amit Ő is szív,és egyszer csak olyan illatok tejengtek, amitől megkordult a hasam,és nyál futott őssze a számban.Valaki bundás kenyeret süt,és annak érzem a jellegzetes "szagát".Bandukolok tova,keresve illatok forrását,és odaérek arra helyre,ahol életem eddigi legnagyobb csodájával találkozhattam...
Második történetem:
A város postájához érkeztem,ahol újra legyökerezett a lábam.Akkor nap egy kedves Barátommal érkeztem le első találkozásunkra,izgatottan vártam,mert hihetetlen mindenki számára,csak pár fényképet láttam Róla, és rengeteget naponta akár több órát csevegtünk az internetes kapcsolatokon keresztül.Beszélgetünk kisérőmmel,mi és hogy lesz majd,és akkor megjelent "Ő".Emlékszem, látásom beszűkült,tér és idő megszünt létezni körülöttem.Mint egy angyal aki ködbe burkolozva érkezik meg, lépett ki belőle,szép lángló vöröses aurával övezve.Lábaim földbe gyökeret vertek,és csodálkozó tekintettel néztem Rá,mint aki még nem látott ily" szépséget.Barátom böködött-löködött nevemen szólitva,amit nem érzékeltem nem hallotam,hogy visszatérjek végre a Földre, való világunkba.
Folytatom,könnyekkel közködve andalgásom a már közben szakadó esőben,és egy nagy lámpás kereszteződésnél befordultam,haladva tovább emlékeim útján.Jönnek-mennek a helybéliek,ázva-fázva dideregve,de engem a szerelmemre való gondolás fűt,igy nem érzem milyen hűvös is az ídő.A boltok úgy haladnak el sorban melletem,mintha állnék és azok gördülnének tova a világba.Megérkezem egy játékbolthoz....
Harmadik történetem:
Vivien logopédushoz járt, ahol beszéde javulását a tanára,kis piros pontokkal jutalmazta meg,ami igen csak biztatta a kislányt,és igen csak fejlődött.Hogy mégjobban ösztönözzem,bár nem kellett,azt mondtam Neki,10 piros pontért kap tőlem ajándékot.Elérkezett a perc az ajándék választástra és ahol bolt elött megálltam, akkor , odatértünk be.Vivien olyan boldogan téblából a boltban a sok sok játék közt, azt se tudta örömében melyiket válassza,de látszott rajta,szíve szerint ,mindent haza vitt volna.Bandukolásom folytatva,a levegő olyan édes lett,hogy harapni is lehetett volna,egy cukrászdához értem aminek tárva volt hivógaton ajtaja.
Negyedik történetem:
Amikor csak tehettem,Szerelmemnek és hőn imádott kislányainak vittem többféle cukrászati csodát,amit a kis édesszájú tündérkék és Édesanyuk olyan élvezettel faltak fel,hogy látványuk ,mindig boldogsággal töltött el.
Esősétámon tovább lépdelve,elértem "végcélom". A DE-DI bár ott állt és várt rám,hogy újabb emlékek törjenek fel és melengessék szívemet.
Ötödik történetem:
Drága kis Szerelmem,mint utólag ki is derült,le akart itatni,mert kiváncsi volt, miylen lehtek "részegen",Hát lecsalt csocsozás címszóval eme bárba.Ott jót beszélgetünk egymással , és egy bácsival,aki kézilabdások szertárosa volt, ha jól emlékszem vissza.És az öreg csak mesélt ,mesélt, és mesélt,hol mosolyogva, hol sírva, mert előtt nem rég távozott el a mennyie kézipályákra,egyik nagy hírű kézis csaj, aki közlekedési balesettben hunyt ki élete lángja.Mikor zokogott, mi is könnyeinkkel közködve ,szívfacsarodva hallgatuk emlékeit, történetét.
Közben Drágám,sorban hozott mindenféle itókát, vodka-narancsot, vébékát, unicumot és még ki tudja miket.De nem hatottak rám,olyan voltam mint egy szivacs,ahogy egy haverom mondaná... Kár volt belém.Közeben jót beszéltünk, szórakoztunk ,zenéltünk, és csocsooooooooooooooztunk. Majd haza indultunk,otthon még beszélgetünk , jót fürödtünk és egy fantasztikusat szeretkeztünk.
És ma ott, behörpintettem egy finom vodkát, ée gy naranccsal leöblitettem.A bárban tartozkodva belém ötlött,hogy papirra vetem,amit átéltem akkor a valóságban és most az emléktúrán.
Ajánlom sok szeretettel Gabikámnak édes Szerelmemnek
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. bobita (#14244) | 2009. november 04. 09:02 |
szerencse,hogy nem haiku-ra ittad magad! :) | |
| |
2. Pergamon (#14210) | 2009. november 03. 15:00 |
Pontozás előtt megkérdezném, hogy magyar-e lészen Tenéked az anyád nyelve? Mert. Ha nem, akkor gratula, tanulgass izibe, csak így tovább. Viszont ha igen... | |
| |
