Én a legszéléről jöttem
Dátum: 2008. március 22. 08:22Műfaj: NovellaCimkék: arcok, szakadt, orsi, mignon, hiperkarma, boldogság, szeged, szerelem |  |
Amikor beléptem, Laura, a pincérek királynője felemelte a korsót: jöhet? Bólintottam. Ott volt Balázs, Gyuri, a cipőgyáros a gépet ütötte reménytelen, a szakadt arcok, a vesztesek, a legszéléről jövők vártak. Elmosolyodtam. Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.
– Én a legszéléről jöttem – mondtam, miközben a pincér Orsinak egy fagylaltos kelyhet, nekem pedig négy cent Jim Beamet hozott ki. Orsi nevetett.
– Ez plágium! Ez Hiperkarma! – felelte. Válasz helyett néztem őt. Ráérősen lapátolta a fagylaltot. Szőkített, nagyon dús haja szabadulniigyekezett a hajgumi rabságából. Világoskék szeme mosolygott az édességre, a piros ajkak szorgalmasan ízlelték a csokit. Gondolkodtam, hogyan mondjam el neki, hogy milyen nehéz, szinte lehetetlen feladat lenne, ha választanom kellene egy olyan világ között, amelynek ő a közepe, és a között, amelynek én vagyok. El kellene neki mondanom, hogy szeretem, hogy fontos nekem, de szinte biztos, hogy nem tudnék vele élni. Hogy elképzelni sem tudom, hogy ketten lépünk be a Mignon Presszóba, a helyre, amely az otthonommá vált a hosszú nélkülözések alatt. Nehéz elhinni, hogy egyszer tán ketten üdvözöljük majd Balázst, aki folyamatosan nagyra törő terveket vezet elő, miközben a legolcsóbb sört issza. Vagy Gyurit, a mentős srácot, aki merev részegre issza magát kétnaponta, és a játékgéppel kísérti a szerencséjét. Vagy a színjózan cipőgyárost, aki megígérikollégáinak, hogy bármikor megduplázza a pénzüket, és kisfiús bocsánatkérő mosollyal az arcán veszít el mindent. Nem tudom elképzelni azt sem, hogy Orsi belép ide, és a helyzet, hogy talán választani kell a világa és a világom között, teljesen elbátortalanít.
– Neked be kellene házasodnod egy soproni vagy győri családba – unja meg a csöndet Orsi.
– Sokat segítene egy éghajlatváltás.
Riadtan nézek rá, nem értem, miért mondja ezt. Hát nem ért ez a lány semmit? Vagy éppen, hogy nagyon is érti, és ezért mondja?
– Egy barátom, egy kedves lány mondta, olyan vagyok, mint a plüssmackó, akinek kívülre, a mellkasára van varrva a szíve.
– Jaj, Istenem – bukik ki erre önkéntelen Orsiból a mondat. Bár jólesett, figyelmen kívül hagytam és folytattam:
– Sopronban, vagy Győrben is egy fél év múlva azokkal innék együtt, akik vesztesek, akiknek segítségre van szüksége, akik a legszéléről jöttek, mint én.
Most Orsi hallgatott. Néztük egymást. Lassan elfogyott a fagylalt, meg a Jim Beam.
– Ne haragudj, de mennem kell. Programom van – mondta Orsi.
– Megkérdezhetem, mi az?
– Egy haverom jön hozzám. A karbantartó. Kell a kikapcsolódás, tudod.
Bólintottam, és igyekeztem nem belegondolni, mit és hogyan tart karban ez a karbantartó. Fájt volna, ha hagyom megérteni ezeket a szavakat. Szedelőzködtünk, fizettem. Ahogy a haját fogtaössze hátul, felcsúszott pólója látni engedte hasát. Igyekeztem nem bámulni. Elsétáltunk az Anna kúti megállóig. Próbáltam megbeszélni vele a következő randit. Ráhagyta. Majd találkozunk.
Voltaképpen hazaindulhattam volna, de valami hiányzott az estéből. A Mignon felé vettem az irányt,felhívtam néhány barátot. Amikor beléptem, Laura, a pincérek királynője felemelte a korsót: jöhet? Bólintottam. Ott volt Balázs, Gyuri, a cipőgyáros a gépet ütötte reménytelen, a szakadt arcok, a vesztesek, a legszéléről jövők vártak. Elmosolyodtam. Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
