Éretlen érettségizők
Dátum: 2009. december 03. 17:40Műfaj: VersCimkék: élet munka |  |
Éretlen érettségizők
Tél van, nemsoká jön a tavasz,
Kikelet, majd szavaz, aki szavaz,
Májusban tollat lapnak tapaszt
Tanult érettségizők hada;
Készülünk azon néhány napra
Órákon, szünetben, éjjel s nappal.
Fárasztó munka, egy lusta halaszt,
És az osztály egy esélyt szalaszt…
Osztály? Miféle osztály?
Netán egy korosztály?
Együtt vagyunk nap mint nap, osztán?
Sok kis barátság marad a rostán…
Sok helyütt van elég bőr a pofán,
Hogy nyugton mondják, ne spontán:
„Tanulunk együtt minden órán…
…összetartunk a hat év során.”
Milyen magabiztosan bizonytalan
Az összetartott összetarthatatlan,
Késélen táncoló, alatta katlan,
Hogy mire nem képes, felfoghatatlan!
Orránál távolabb minden láthatatlan.
Az osztályideál megmásíthatatlan,
Ki ettől eltér, az nekik már alaktalan…
Hülye döntés… milyen alaptalan…
Már most azt hiszitek, hogy felnőttetek,
Közben nagybetűs Életet nem éltetek,
Azt sem tudjátok, milyen lehet,
Ha haza nem szülői házba mentek…
Nem vagytok ti, csak nagy gyerekek,
Komolyat kérdezek, nevetve feleltek,
Mint akik fedezék mögött életet kezelnek,
Fogalmatok sincs milyen, ha magatok lesztek…
Én tudom. „Honnan?” – kérdezed,
Hogy én ezzel miért kérkedek?
Életem egy évében éltem Életet
Egymagamban, adta a sors: a véletlen.
Bőrömön éreztem fagyasztó, zord jegeket
Ezt folytattam nyáron: munkát kerestem,
Mindenemért szüleim már nem fizettek:
„Tizennyolc lettél, szokd az Életet…”
Ti meg csak tanultok kénytelen-kelletlen,
Mikor láthattok éhező diplomás lelkeket.
Nem dolgoztok, szülőktől kéregettek,
Nincs nektek saját pénzetek,
Most is dolgozom, más elé nézhetek...
- Ki kicsit sem becsül, nagyot sem érdemel!
…Higgyetek bármit, én nem kérkedek…
És ne mondjátok: nem megyek veletek,
Tanáraink másként nem kezelnek:
Tanulok, haladok, éppúgy felelek.
Én is csak egy vagyok köztetek.
De ehhez mit szól lelki szemetek:
"A denke azt gondolja mi vagyunk a szemetek"
…Ábrándos álomban úszó lelketek
Hiszik ezt… esztelen gyerekek…
Más vagyok, ezért nem kérek bélyeget!
Tanácsom csak, mint szidás létezhet:
Tépd le tükrödről a szépítő réteget
S lásd végre saját, igaz énedet,
Lásd saját szemeddel az Életet;
Miről elhitetik veled milyen szép lehet,
Mit mióta vársz és félsz, szerintem
Még mindig... egymagad… éretlen...
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
