vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket ... és a boldogságból létezik sok ?
Szerző: VeronaiDátum: 2008. szeptember 21. 20:10
|  |
Levél. Sokadik levél. Élő szavak, megtörtént események, érzelmek, meglátások. Amikor az ember gondolkodik, morfondírozik, hogy élete értelmet, boldogságot leljen, akkor megírja azt, hogy milyen cselekvés sorozat az, mely képes a boldogságot fenntartani és még jobban elmélyíteni.
Jóból is megárt a "sokk"!
És a boldogságból létezik sok?
A boldogság jó, nem de? Mondjuk sokszor, hogy kevésbé vagyok boldog, vagy túl boldog vagyok, de ezek rossz kifejezések. Valójában boldogság érzetünk ingadozásáról van szó, mert életünkben mindig vannak körülmények, amik jó vagy rossz irányban befolyásolják a boldogság érzését. Vannak akik áhítoznak a boldogságra. Ezek képtelenek felfogni, hogy a jelenről van szó. Mindíg a jelenben kell éreznünk, hogy éppen miért vagyok boldog és mennyire. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a szeretni-örülni tudni, az adni-elfogadni tudni és a megérteni-cselekedni tudni. A boldogtalanság érzése átmeneti állapot, ha valaki ki akar ebből igazából törni. A boldogtalan emberek, valójában azok akarnak lenni, illetve mások, de főleg önmaguk előtt is letagadják az apró, vagy akár jelentős boldogság érzéseiket, illetve mindent meg is tesznek azért, hogy ez ki se alakulhasson nála. Szánalmat, sajnálatot akarnak a többi embertől, de nem méltók rá. Akiben nem látod az akaratot, hogy törekszik a boldogságra, csak boldogtalanságát mormolja, azt sajnos ott kell hagyni. De aki ezt csak átmenetnek fogja fel és küzd érte, azért érdemes tenni!
Az embernek harmóniára kell törekednie élete során folyamatosan, ahhoz hogy boldogság érzése kialakulhasson. Ha nincs harmónia, nincs boldogság. Ha nincs pénz, nincs megfelelő életkörülmény, ha nincs szeretet, nincs kiegyensúlyozott mentális állapot, ha nincs sex, nincs felszabadult közérzet, ha nincs társ, nincs párbeszéd, ha nincs gyerek, akkor nincs jövő, nincs miért élni..... Folytathatnám még részletezve, hogy miből áll, de az egész tál "étel" az érdekes.
Az étel akkor jó, ha finom! Az élet akkor jó, ha boldog. És most nézd meg jól a két szót. Egymás anagrammái. Ugyan abból a négy betűből áll.
ÉLET - ÉTEL
Nem volt véletlen, hogy a kenyeret régen "élet"-nek hívták. Mert az élet elképzelhetetlen volt nélküle, mint ahogy a boldogság is elképzelhetetlen harmóniák sorozata nélkül.
A harmóniából nem létezik a túl sok. A harmónia egyensúly. Az egyensúly pedig egy pont, ahol létrejön a harmónia, a különböző előbb, (nem a teljesség igényével) felsorolt összetevőknél, külön-külön. Olyan ez, ezeknél az összetevőknél, mint a cirkuszban az egyes tányérok, melyeket egy hajlékony vékony pálcán folyamatosan pörget az artista, hogy le ne essenek, mert ha lassul a forgás, a kezdeti, látszólag stabil egyensúlyi állapot kezd kiegyensúlyozatlanná válni és ha nem kap újabb lendületet, vagyis forgatást, akkor bizony leesnek a tányérok a pálcáról és még rosszabb esetben el is törnek. A cirkuszban ezt, amikor a sok-sok tányért így pörgetik, hogy elösször csak egyet, aztán kettőt, hármat, négyet és így tovább, "zsonglör produkciónak" hívják, melyet mint analógiát hozok fel a boldogság kialakulásának folyamatához, az ember önmaga megvalósításának atrakciójaként, különleges "cirkuszi világszám"-ként.
A boldogság kis-nagy "tányérok", vagyis harmóniák megteremtésének eredőjeként létrejövő érzés. Nem fix, nem állandó. Mindíg változó, önmagunk által létrehozott produkció! Porondja az élet. Közönsége a környezete. Az asszisztensek száma nincs korlátozva, de mindegyiknek meg van a szerepe, hogy mi a dolga, miben tud segíteni, együttműködni.
Remélem kezded már kapisgálni, hogy milyen mélyen érintem a témát, bár jobb kifejezés a magas röptű.
Az élet minden területén harmóniát kell teremtenünk, hogy boldogok lehessünk és hogy mikor, milyen területen mi a harmónia, azt csak érzéseinkkel és nem tudatunkkal tudjuk felfogni, irányítani, folyamatosan lendületben tartani, hogy ezek eredőjeként kialakulhasson boldogság érzetünk. Ez a saját produkciónk! Mi pörgetjük a tányérokat! Rajtunk múlik, hogy mindíg adunk lendületet, de csak annyit, amennyit érzésünk megkíván, mert a lendület adásnál már létezik, hogy túl erős, hogy túl sok és elszáll a "tányér" a levegőben és összetörik, vagyis hogy megcsömörlünk. Ha meg nem pörgetjük, elhanyagoljuk őket, akkor szépen sorban megállnak és leesnek a pálcákról, "éhesek" maradunk. Minden összetevő bizonyos szinten pótolható, mert a cirkuszban is pótolják az összetörtet, vagy ha nem tört össze, akkor egyszerűen felteszik és újra pörgetik. Az ételt is újra készíthetjük. Az élet is újra kezdhető, ha nem adja fel az ember. A boldogság is újra kialakítható. Számtalan irodalmi és történelmi személyiség példája is bizonyíthatja számodra, íme néhány: Monte Christo, Jan val Jean, Pillangó, Gandhi, Nelson Mandela, Nostredamus és még sorolhatnám.
Te is az elején az egyes tányérok cserepeinek összeszedésével foglalkoztál, mely látszólag logikus cselekedet volt. Még össze is akartad ragasztani azokat, hogy újra a pálcájukra tehesd, de már annyi volt a cserép a különböző tányérokból, hogy lehetetlen volt a megfelelő darabokat megtalálni adott tányér összeragasztásához. Rájöttél, hogy valamiből túl sok volt, valamiből túl kevés. Volt amitől megcsömörlöttél, volt amitől éhes maradtál.
Mi már úgy találkoztunk, hogy láttam egyes pálcáidon a tányérokat újra pörögni és újab pálcákat, amelyekre tányérokat raktál. Azt is látom, hogy elfogadtál "aszisztensed"-nek és van egy két tányér, aminek pörgetésében közösen veszünk részt. Érzem a harmóniát közöttünk. Érzem a lelkesedést, a pörgetési vágyat benned is, bennem is. Tehát:
Akkor holnap főzzünk egy ÉTEL-t, milánói makarónit, a la Nagy-Szénás módra, csúcs formában, harmónikus összetevőkből, hogy FINOM legyen!
Csókollak!
Veronai
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
