Eső és tűz...!

Szerző: RéziDátum: 2008. június 19. 17:28

Műfaj: VersCimkék: koppannak, cseppek, szerelmek, kedves, kényeztetem, ajkam, eufória, lélegzeted, testeden, hegedűn

Koppannak a cseppek az ablakpárkányon,
fészkeld karomba magad,látom nem bánod,
az eső esik,néha jajdul egyet a lég,
hunyd le szemed,sss hallgasd a szél regél.
Titkok tudója,ám gyakran fecsegő,
szerelem s intrikák hírvivője néha ő,
várj kedves,összehúzom a függönyöket,
az a széllelbélelt széltoló,még képes és beles.

Ne,ne szólj,dőlj le lágyan a pamlagra,
bontom a ruhád s gyönyörködök hamvadban,
hajad mint lágy, selyem csigák terülnek el,
a kandalló fénye felizzik,ezt látnia kell.
Majd én,én kényeztetem most a testedet,
gyönyörű alabástrom halmaidnál kezdem,
forró ajkam lesiklik pihés köldököd felé,
gerinced ívben feszül,repülsz az eufória felé.

Kint ömlik az eső,bent testünk lángja lobog,
vágyam eszeveszetten ágaskodva feléd robog,
lélegzeted elmélyül s ujjad szántja hátamat,
az apokalipszishez fogható,mi még hátravan.
A zápor elállt s vágyunk is lassan csendesül,
ujjaim lágyan játszanak testeden,mint egy hegedűn,
szomjam oltom ajkad mézén,mely nektárral felér,
fejed mellemre hajtod,számunkra eljött az éj.

2008.06.18. Rézi.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Rézi (#1409)	2008. június 21. 05:54
Köszönöm!
Válasz Veronai hozzászólására (#1406).

2. Veronai (#1406)	2008. június 20. 23:46
A tüzet víz oltja el. E tüzet ne oltsa el! Grat! Veronai