Eszmecsere a kedvessel

Szerző: GyörgyiDátum: 2009. október 08. 00:54

Műfaj: VersCimkék: eszmecsere, vágy

Elkámpicsorodottan
szólok elmélkedve itt,
kacsázik a világban
egy szép szó, de el ne hidd.
Mily nyomorult az ember,
folyton szeretni akar,
és társalogni sem mer,
mikor partnerre akad.
A gondolat szárnyra kap
összekuszál szálakat.

Elhagynak a szép szavak,
lelkem mélyén nyugszanak,
szívem legyőzi a szót,
hoz rám szép gondolatot.
A szerelem megint győz,
felmegy bennem most a gőz,
megölelem kedvesem,
folyton kedvét keresem.
Játszok majd a szavakkal,
kiegyezek magammal.

Vaszkalódik az utas,
trics-tracs lenne, mégse szólj,
más agyába ne kutas,
tugyi-mutyi vagy, kussolj
Inkább nekem válaszolj,
minek ez a sok duma,
a konyhába araszolj,
vár egy könnyű vacsora.
Azután megölellek
és ágyamba fektetlek.

Teli hassal mit lehet?
bámulni a felleget,
még hozzád sem érhetek,
úgy érzem ki epedek.
Többet este nem eszek,
se sokat, se keveset,
kérdezed, hogy jöhetek?
Az lesz ám az élvezet.
Jaj rossz most így egyedül,
oly sok kérdés felmerül.

Melléd bújok kedvesem,
melledre hajtom fejem,
csókod mindig felhevít,
élveznélek reggelig.
Kérlek, hogy most ne beszélj,
remegek a testedér',
mire eljön az éjfél,
legszebb gyönyör utol ér.
Csömbölyődik a paplan,
hevül, mint a tűzkatlan.