Ez soha sem múlik el
Dátum: 2009. január 10. 09:18Műfaj: VersCimkék: vers |  |
Oly mély, mint egy pohár,
mámorító szomorú éjszakán.
Mindenki átlép rajtad,
csak a képtelenség hajtott vadat.
Percben számolom az éveket,
nem feledem az emlékeket,
nem hagyott ki, szalutált,
rámhagyott, virágos hamutál.
Berzenkedő és betyár világ,
fülemen csüngő szomorúság,
nyakamba átkot lehel,
ez soha sem múlik el.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
