Ez voltam én?

Szerző: idegenDátum: 2009. október 21. 21:10

Műfaj: VersCimkék: kétség, ember

A hang a csendben,
amitől levél se rezzen
a forróságtól alélt bokrokon,
amik vihartól tépázva állnak
az ablak előtti dombokon.

A hang, amit a magány csendje
valahol a vállára vett,
s magába zárta, mint a tó
zárja magába a követ.
.-.

A gondolatok fodrán a tajték,
a villanásnyi buborék,
amiben vagy a mélység tükröződik,
vagy a szikrázó magas ég.

És kíváncsi vagyok mit érez a tó
ha magába fogadva átölel,
amikor hullám - hullám után
simogatva ringat el....
.-.

S hogy milyen vagyok?
Ki tudja....Én sem tudom.
Amikor kopott hajnalon
az ébredő várost hallgatom
olyankor megértő barát,
aki az éjszakát,
tágra nyílt szemmel kóborolja át.
Gyönyörködtetnek a csillagok,
zsebre vágom az illatot
ami a rózsákból árad,
s amikor a házak
kéményéből füstkígyók szállnak
szürke felhőbe burkolva az eget...
...megszámolom az esőcseppeket.
Mert ilyen vagyok.
Egy nagyra nőt gyerek,
aki a vonatnak most is integet,
akit elandalít a tücsök muzsikája,
aki inkább kerül, de nem lép a virágra.
-
Aztán, hogy ha más szemmel nézem,
egy másik délibáb is táncol még az égen.
Egy csalódott, kesernyés, kiábrándult vándor,
akinek elege volt már a csatákból
de nem tudja hogyan tegye le a fegyvert.
Aki ezernyi ütközetet megnyert,
csak a háborút veszítette el,
s akit a saját sorsa sem érdekel....
-
De vannak még arcok, pózok, egypáran,
akiket az út során találtam
s azt hiszem, az is én vagyok.
Ritkán mosolygok, sokat hallgatok,
csendes estéken, furcsa dallamok
születnek néha bennem....

Amikor el kell majd mennem
sokféle képet hagyok hátra.
( Mert hisz a napraforgó tábla,
is csak távolról egyszínű sárga,)
Sokszínű voltam én is, mint a fény...

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. idegen (#14082)	2009. október 30. 12:50
Lehet hogy nem ügyeltem a helyesírásra, de "nem született mégsem hiába..." (Ígérem, jobban figyelek.)
Válasz Liz hozzászólására (#14080).

2. bobita (#13999)	2009. október 29. 08:51
arra a sorra gondoltál,hogy "egy nagyra nőt gyerek" ? na , az tényleg fáj az egész napraforgótáblának,
Válasz Jancsó Katalin hozzászólására (#13970).

3. bobita (#13965)	2009. október 28. 21:45
én kíváncsi lennék leginkább azokra a furcsa dallamokra ,amik születnek benned, vagy a sokszínűségedre,amit még a "fény" korodból őrzöl,