Fehér virág

Szerző: LiliDátum: 2008. május 30. 14:38

Műfaj: VersCimkék: virág, élet, születés, pénz

A bennem élő gyermek vágyik a csönd után,
hogy megrázva magát az elkorcsosult világ,
ledobja szennyét, éjsötét bánatát
s a jéggé dermedt, kusza utak alól
elődugja fejét egy picinyke virág.

A gyermek leguggol, nézi a virágot,
látja fesleni a lepkeszárny-szirmokat.
Valami születik… Fényben, tisztaságban.
A zöld levelekre még harmatcsepp tapad.

Ég veled, vad világ!
Üszkös romjaidon tűnődve
talán újra Emberré születik
az egykor volt Hatalmas,
kinek az Adomány szép fejébe szállt.
Ki átnyargalt élete végén bambán,
lógó nyelvvel áll: Miért?

Volt-e értelme a nagy futásnak?
Ember, láttál-e útközben valamit?
Vagy hagytad tovatűnni a szerelmet, a vágyat,
dolgoztál napestig, hogy elűzd a lázat:
a mind jobban perzselő benső tüzedet?
Az egyetlen hangot, ami hazavezet…

Idő, pénz… Nincs. Kevés. Akarok!
Többet! Halljátok?! Csak nekem adjatok!
A rohanásban e szavakat köpködi a torok.
A fej beszél, hallgat a szív.
A világ zajába a lélek csöndje vész.

Pedig ha tudnád! Álmodban rohansz csak.
Délibáb az idő, pénzed múló fémlap,
mely szétporlad a Végtelen emlékezetében.
Kezdj el ásni, Ember! Mélyre, önmagadba.
Az ásó kemény röghöz érve koppanva megáll.
Itt fal van: melynek tégláit te magad
égetted keményre a Nagy Futás során.

Erős vagy? Hát rajta, dolgozz csak tovább!
S a téglapor között – ha elég kitartó vagy –
megpillanthatod egy gyermek ragyogó mosolyát.
A gyermek guggol, s néz egy fehér virágot,
látja fesleni a lepkeszárny-szirmokat.
Itt Élet születik. Fényben, tisztaságban.
S a zöld levelekhez még harmatcsepp tapad.